Huh, tegnap eszméleten mennyiségű füvet kiszedtem a kertből, de nem lett sokkal szebb a kert, mert vissza is raktam az ágyásokra, illetve a növények köré. Körberaktam a kiszedett fűvel a piros ribizli bokrot is. Úgy eltűnik egyébként, hogy az valami fantasztikus. Tavasszal, amikor a sóskát vágtam le, akkor is a ribizli köré terítettem le a sok magba ment, összedarabolt sóskaszárat és sok-sok levelet meg gyomot is, de már alig van nyoma, viszont nagyon jó porhanyós a talaj alatta. 
Ugyanilyen a mulccsal takart részeken is, teljesen más a föld tapintása, mint a csupasz területeken. Ahol csupasz a föld, ott az eső ledöngölte, szinte teljesen el van simulva, ott kapálni kell. Ahol mulcs van, ott nem kell és ha benyúlok alá, tényleg minőségében jobb a talaj, pedig nem is olyan régen (július körül) tettem le a legelső mulcsot. 

 Gyomláltam a veteményesben, az egyik oldal teljesen kész van, de jártam a virágos részen is. Azon az oldalon a folyondár nagyon durván elszaporodott, ki is szedtem egy csomót, de még fogom folytatni. Megint találtam két további kékszakáll növendéket, ez úgy szaporodik nálam, mint a csicsóka. Magról... és most kezd megint nyílni, lesz sok magja megint. Majd nyitok egy KékSzakáll kertészetet és eladom. :)))))

Leszedtem az uborkát is, megint lett 3 üveggel savanyúnak  és 3 dobozzal össze is reszeltem, a nagyobbakat, amik nem fértek az üvegbe. Gyufaszálra reszeltem és beraktam a fagyasztóba, nagyon szeretem tzatziki salátának. Szerencsére nem keserű egyik sem, sokan panaszkodtak az idén, hogy keserű az uborkájuk. 

***

Böbike második éjjel benn alszik. Nem is igazán akaródzik neki kimenni, napközben is pár órát volt kinn, egyébként benn heverészett a KisPocok. Nem tudom mi van, lehet, hogy volt valami ijedtség vagy rossz élménye, olyankor szokott így behúzódni egy pár napra, amíg el nem felejti. Abból is gondolom, hogy nagyon félve megy ki és nehezen határozza el a kimenést, de általában a pisi-kaki ügyek kikényszerítik őt. Böbike teljesen leszokott arról, hogy használja az almot, ő kinn végzi a dolgát. 

Szájacska... :)))) Olyan, mintha mosolyogna álmában. 

Amúgy meg nyár végére megtalálták a kerti bútort. Eddig egyiküket se láttam, hogy bármire felmászott volna, de valamelyik nap Elza csücsült az egyik  fotelben, tegnap meg a CicaUrat láttam meg az asztal tetején. Nem örülök neki, de nem akartam őt elzavarni, mert mostanában mintha kicsit szelídülne. Nem akarom ezt most elrontani. 
Párszor összefutottunk az utóbbi időben a verandán és valamelyik nap nem szaladt el, hanem  megállt és nézett, én meg az ajtóban maradtam és kinyitottam neki. És a CicaÚr bekiváncsizott az előszobába! Méghozzá úgy, hogy ott álltam 30 centire, sose jött még ilyen közel, bár az tény, hogy a legjobb az lett volna neki ha két feje is van, hogy az egyikkel engem nézhessen, a másikkal meg befelé. :)))) Így csak kapkodta a fejét, én meg se mozdultam, bejött kb. 1 méterre az előszobába, aztán meggondolta magát és elszaladt. :)))) Apró lépés, de örülök neki, mert épül a bizalom a CicaÚrban... 3 éve itt van, már éppen ideje. 
Még a kaját se veszi el a kezemből, a múltkor egy jutifalatot elvett, de azon is úgy meglepődött (mármint saját magán), hogy akkor is elszaladt. Nagy majom ez a Herkules, de azért lassan-lassan majdcsak megbízik már. 
Azt is látom, hogy amikor Böbe vagy Elza odajön hozzám az udvaron, azt nagyon figyeli és látja, hogy engedik nekem a simit és jó nekik. Tulajdonképpen az ablakban simizés is így kezdődött, hogy kifigyelte, hogy Elzát simogatom. 

Kinyílnak az esőtől lassanként a megmaradt dáliáim is. 

És pár rézvirág is megmaradt, éppen csak élnek szegénykék, de azért szép színfoltot adnak. 

Tegnap is volt egy hatalmas eső, csupa víz odakinn minden és ködös a reggel. Olyan szép fények vannak kinn, ahogy jön fel a nap, de a fotók nem adják vissza. 

Érdekes, de évek óta megfigyeltem, hogy ahogy túllépünk az augusztus 20-án, akkor a reggelek mindig ősziesre fordulnak, de még a nappalok színe is más lesz. A napsütés sárgább, ősziesebb, pedig a csillagászati nyár szeptember 23-ig tart, a napéjegyenlőségig és mégis. 
Kéne még venni egy dinnyét... mindjárt itt van Lőrinc napja és szokták mondani, hogy Lőrinc belehugyozik a dinnyébe, azután már nem olyan jók a dinnyék. 

Ahogy a veteményes kinéz az egy kész rémség. Csupa-csupa gyom az egész, pedig a múltkori eső után, amikor megnőttek a gyomok egy csomót kiszedtem, de a kövér porcsinnak úgy tűnik kifogyhatatlan utánpótlása van.
Egyébként az idei gyomok mindössze a kövér porcsin, a disznóparéj, talpas muhar és az elmaradhatatlan aprószulák, de ezekből dögivel. Utóbbival nem tudom, hogy mit kezdjek, mert a mulcs alatt is kinő, azt szoktam csinálni, hogy alányúlok és megkeresem a tövét és kihúzom. Néha egy méter hosszú is kijön, de pár nap múlva megint ott van. Bármilyen mélyről képes kihajtani. 
Ha valakinek van tippje, hogy lehet kiirtani vagy legalább megfékezni (vegyszer nélkül), ne hallgassa el előlem. 

Persze az idei elhanyagoltsághoz az is hozzátartozik, hogy a pár héttel ezelőtti eső után visszatérő kánikulában megint nem mentem ki rendben tartani a  kertet. Menjen abban a forróságban, akinek 'kétannya' van, na meg időm se volt rá elegendő, ami volt azt általában locsolással töltöttem. Most pedig itt a van a fejemre nőtt kert. 

Nagyon-nagyon kéne idő... legalább azokat levagdosni, amik nagyon megnőttek, a fehér ürömöt, mert ha szétszórja a magját (lehet, hogy már szét is szórta), akkor jövőre sok dolgom lesz vele, hogy kiszedjem. A tárkony is akkora már, hogy szétborult az egész... a zsálya metszését is félbehagytam, na mindegy, majd fokozatosan elkezdem és haladok, ahogy tudok. Láttam egy kertben, hogy a tárkony szépen formára van metszve, mint egy buxus bokor, jövőre ki fogom próbálni. 

Végül eldöntöttem, hogy veszek ki 2 nap szabit és amit tudok megcsinálok. Tulajdonképpen azon is elgondolkodtam, hogy lemondhatnék a karácsonyi (két ünnep közötti) 4 napról is, nekem ilyenkor kell a kertre az idő, télen minek? Csak épp  olyankor már nagyon fáradt szoktam lenni és az idei karácsony hétvégére esik, 25-25 szombat-vasárnapra esik. Borzasztó ez az állandó idővel való sakkozás.

A szarkalábak úgy látom mind ki fognak virágozni másodszor is, jövőre sokkal hamarabb le fogom vágni a szárakat, hogy hamarabb tudjanak növekedni kezdeni az új virágok.

A Datura most nagy sláger a kertben és úgy tűnik, hogy élvezi a hűvösebb időt, na meg az esőt, amit kapott a kert. 

A Kaleopátra tűje fantasztikus! Folyamatosan hozza a virágait, közben lejjebb (a tűkön) neveli a magjait, már érettek is vannak rajta, szedtem is belőle, de szerintem erről már beszámoltam. 

A phlox is szépen virágzik és még lesz egy másik is, ami most fog kinyílni. Ez már egy egészen sűrű rész itt, lehet, hogy pár virágot majd át is telepítek.

És hát... a tűztövis pirosló termései mutatják, hogy menthetetlenül itt az ősz. 

Tegnap délután volt végre egy hatalmas zivatar, hosszan esett, nagyon sűrűn, függőlegesen jött a víz lefelé, mint a monszuneső. Hatalmas dörgés, villámlás volt, még némi jég is esett, de nem volt vészes. Tök sötét lett, akkora borulás jött!

Aztán estefelé jött egy másik is! Igazi nyári zivatarok, ahogy az kell, majd estére elcsendesedett és áztató eső lett belőle, egész este esett. 
Végre tocsog a kert a vízben! Persze gondolom, ha lenyomnám az ásót, akkor kb. 10 centire csontszáraz lenne a talaj, nem akarok telhetetlen lenni. Majd beljebb szivárog a víz, a növények nagyon ügyesek, fantasztikusan tudják hasznosítani még a harmatot is, hát még ennyi vizet, ami lejött!
Biztos, hogy volt valami óriási elektromos feszültség is a légkörben, mert magam is mintha kisültem volna. Az a napok óta tartó, már-már viselhetetlen belső feszültség, ami bennem is volt, szinte elillant, megnyugodtam, ahogy kitört a vihar. 

 Tegnap még reggel leszedtem megint egy rakás zöldbabot is, nem is gondoltam, hogy abban a kánikulában, ami a múlt héten volt, még megnöveszti magán a babokat, mert nem is öntöztem. Egyszerűen csodálatosak ezek a növények, hogy mekkora túlélők. Az idei év után hatalmas respekttel tekintek a növényekre, igazi csodák, valódi varázslók, hogy túlélnek és teremnek is, mert a zöme azért túlélte ezt a nyarat. 
Este megblansíroztam a babokat, 4 újabb zacskó zöldbab lett, ebből is bőven elég már, ami a fagyasztóban van. 

Tegnap le kellett szórnom  vastagon fahamuval a retkeket és a rapinit, meg a többi káposztafélét is, de lemosta az eső... de a nyomorult földibolhákat is elmosta, remélem.  Ki vannak lyuggatva a leveleik, mert megint előjöttek a dögök, de az eső most adott nekik. 

És végre normális hőmérséklet van benn a lakásban is, nem az a döglet, ami volt. Elég volt ebből a nyárból, jöhet az ősz a maga csodaszép színeivel és virágaival. 

Pénteken Pesten voltam és vettem Herkulesnek Béres cseppeket, ezek direkt cicáknak való cseppek, mert erősödött sokat, már érzem a testén az izomzatot, de még mindig nagyon vékony és jön a tél. remélem jó lesz nekik (a többiek is kapják), cicakilónként 1 cseppet kell adni és elég nagy az üveg. Egyébként Herkuló étvágya már nagyobb is tőle, tömi magát, de azt vettem észre, hogy sokat kihány a cica. Lehet, hogy simán túltömi a hasát, nem tudom, de találtam nyomokat az udvarban... a hangyák tökre örülnek, pillanatok alatt elhordják. Valaki mindig jól jár. :) 

BársonyÚr nagyon elégedett tud lenni, amikor jól van lakva. 

Nem győzöm mutogatni ezt a daturát, akkorára nőtt és mekkora lesz majd most az eső után? 

Ez pedig csodatölcsér lesz, nagyon nehezen sikerült kikelesztenem. Ezt ültettem (jó későn), de úgy látom, hogy még ki fog nyílni, viszont kelt kettő magról is ott, ahol tavaly volt. Azok kisebbek, már nem hinném, hogy hoznak virágot, sőt ez se fog szerintem magot se érlelni már, bár... az idei teljesítményük után azt hiszem a növények mindent tudnak. Még lehet, hogy mag is lesz rajta... bár most még virág sincs. :D 
De olyan szép egészségesek, kövérek, benőtték a kis ösvényemet is,  a szárazság ellenére ilyenek, nem öntöztem őket. 

A mályvacserje szemlátomást nagyon megörült az esőnek, beborította magát virággal ma reggelre. 

Ezt meg nem tudom mi lesz, lehet, hogy a napfényvirág sarja, de kicsit távolnak tűnik tőle és nem teljesen olyan a levele sem, majd kiderül. Egyelőre lövésem sincs mi ez. 

A díszdohány fonákja... nagyon szép színeket produkál ez a virág. 

***

És csináltam egy Covid tesztet is, mert kapar a torkom... szerencsére negatív lett, de valakitől valamit bekaptam megint. El kellett mennem egy rendezvényre, ahol egy csomó ember elől szabályosan hátrálnom kellett, mert mind puszilkózni akartak... hú de utálom ezt! Emlékszem gyerekkoromban mama barátnői voltak ilyen puszilkózósak és szabályosan beszopták az ember fél arcát, akkorát cuppantottak. Biztos azért utálom ennyire. 
És nem is értem az embereket, itt volt a járvány, de továbbra is fogdossák egymás kezét és smárnak... mi a bánatért kell a testi érintkezés olyanok között, akikhez embernek gyakorlatilag semmi köze? És az emberek akkor is ezt csinálnák, ha kolera vagy feketehimlő vagy akármi terjedne. Hogy lehetnek ennyire fontosak az ilyen semmitmondó szokások, hogy az emberek az egészségüket is kockára teszik miatta? Miért nem képesek új módszereket tanulni arra, hogy kifejezzék a másik iránti szeretetüket, kedvességüket? Nem lehetne ezt úgy kifejezni, hogy mindehhez ne kelljen olyan közel menni és nyálaskodni?