Azt hiszem, most már megmaradok, ma egész jól érzem magam és negatív lett a Covid tesztem is ma délelőtt. Még köhögök, fújom az orrom és időnként eléggé szédelgek, de összességében szerintem asszimiláltam a vírust, egy darabig most ténylegesen védett leszek, (legalábbis ezzel a variánssal szemben) nem úgy, mint az oltástól. 
Anyukám viszont nagyon nincs jól...  nem tudom mi lesz. Nagyon féltem, nagyon gyenge és nem javul és az Ő immunrendszerével... hát... de azért Ő nagy gyógyulóművész, remélem, hogy ezen is túljutunk, ahogy már annyi mindenen az elmúlt évek alatt. 

A kertnek annyi. Hihetetlen, hogy 1 hét alatt, ha nem nyúlok hozzá, mivé tud válni a kert. 
Elöregedtek a zöldbabok, az uborkáknak vége, megtámadta betegség a leveleit és tönkrement, rajta a rengeteg, hatalmasra nőtt uborkával. Néztem valamelyik nap, hogy esetleg lereszelem a fagyasztóba, de aztán eszembe jutott, hogy akkor eltárolnám vele a Covidot? Így aztán hagytam a fenébe. Legalább lesz magnak való mindegyiken. 

A fű itt-ott félméteres, a gyom gyakorlatilag teljesen ellepte a kertet ez alatt a 8 nap alatt, a valamelyik napi viharban feldőlt egy csomó paradicsom és paprikák is feldőltek, amiken sok van... és fű mindenütt. 

Az előbb leszedtem a padlizsánt, már benn is vannak a sütőben, az legalább megnőtt egy csomó, kb. 3 kilónyit leszedtem  és ha lesz jó idő, akkor még sok padlizsánom lesz.
Viszek ebből anyukámnak megsütve, mert szereti, hátha azt enne, mert egyébként alig eszik, csak gyengül lefelé. Még mindig borzasztó ez a tehetetlenség, hogy nem tudok neki segíteni, pedig annyiszor megjártuk már a halál kapuját az utóbbi 7 évben, hogy megszámolni se tudom, de ezt nem lehet megszokni. 

A kert többi része ebek harmincadján van. 
Mondjuk zöldbabból és uborkából is van elég, amit tudtam beraktam, a fagyasztó tele van. 
Azt hiszem elkezdhetem kiszedni a kertből a cuccot és elengedem a veteményes részt pihenni télire. 
Majd pár ágyást azért szabaddá teszek, mert szét kell majd ültetni a téli vajfej salátákat (és jó lenne, ha ráismernék, hogy melyik a melyik), a  kínai kelt és a rapinit is. Úgy tűnik talán retkek is lesznek még. 

Tele van a kert gombával is, nagy fehér gombák, de szerintem nem őzláb. Évek óta nő itt a gomba és egyre több, úgy látszik szeretik a helyet, de nem tudom meghatározni milyen fajta. 

És azért van pár szép részlet is, a csodatölcsér is kinyílt végül, majdnem akkorára nőtt, mint a Datura. Így együtt teljesen benőtték a kis kerti ösvényt. És bekéredzkedett a kertbe a csattanó maszlag is, lefotóztam, aztán szépen kihúztam, ne szórja nekem itt el a magját, de úgy láttam ma reggel, hogy van még egy, majd azt is kinyírom holnap. 

A minirózsák is kinyíltak megint, nagyon szépek és végre van színe, a nagy szárazságban fehérek voltak. 

Aztán majd visszafekszem, amikor megint jön a szédülés. Tulajdonképpen már csak a köhögés van, az ízek vesztek el és tegnap óta a szagok is, meg ez a hülye szédülés. Jah és az izzadás, egyik percről a másikra elkezd égni a bőröm és csupa csatak leszek, a fejem, (a hajam csupa víz tőle) és mindenem. Tapad rám a ruha, először azt hittem milyen jó ez a láz után, de ez valami más, szerintem ez is tünet. Remélem elmúlik, mert ha így maradok, akkor a kardomba dőlök.   
Nem feküdtem persze teljesen végig, amikor csak tudok felkelek, mert már kb. mindenem fáj a fekvéstől. El vagyok gémberedve, a tagjaim mintha nem is az enyémek lennének. Volt egy nap, amikor a vizet nem tudtam meginni, olyan keserűnek éreztem. A kávé se kellett, de amúgy se érzem az ízét. 
Ecetet szaglásztam, meg a hypot, hátha... de csak halvány valami van. 
Gyümölcsevő lettem, almát, sárgadinnyét és meggybefőttet eszem, más valahogy nem kell. 
Ha ez a szar szédülés elmúlna, akkor amúgy  már egész jó lenne, így viszont megnézek - a kanapén henteregve - napi kb. 6 részt a Star Trek Voyagerből. Többször leállítva, mert amikor jön a szédülés, akkor a plafonon vagy a falon lesek egy pontot, attól függően milyen testhelyzetben kapott el. 

Lehet röhögni egyébként, de nekem ez a legkedvencebb sorozatom és pár évente meg szoktam nézni, most itt az alkalom, úgyse nagyon tudok lábon lenni. Illetve alszom, napközben, egyre kevesebbet az igaz, de fura, hogy ennek ellenére éjjel is alszom. Elég éberen, mert már hallom a szarvasokat néha, már kezdődik a bőgés ideje. 

Na de azért minden nappal egyre jobb. Úgy döntöttem megmaradok. Hmmmm.... "Még maradok egy kicsit." :) 

Nem véletlenül írtam a minap a puszilkózásról, sajnos azon a múlt hétvégi rendezvényen nem sikerült mindenkit kikerülnöm a puszilkózással... be is ütött az eredménye, tegnap reggel pozitív lett a Covid tesztem. Anyu is beteg és az ott résztvevők közül még mások is. 
Ennyit az emberi hülyeségről és nemtörődömségről, az én tanulságom pedig az, hogy még annyira se leszek többé tekintettel senkinek semmilyen idióta szokására, akárhogy sértődnek is meg, csak mert az én egészségemmel ne packázzon az emberi butaság és nemtörődömség. 

Azzal kezdődött, hogy fájt a torkom. Tegnap még nem is volt különösebb bajom, de estére elkezdett rázni a hideg és nagyon belázasodtam. Nem húztam le, hadd égesse el a láz a nyomorult vírusokat. Sosem értettem miért kell azonnal lehúzni a lázat, amikor az azt jelzi, hogy szervezet ezerrel védekezik. Szóval én hagytam, 39-nél nem ment feljebb, de elég borzasztó éjszakám volt. Egész éjjel ugyanazt álmodtam, valami megoldhatatlan problémát, amiről álmomban is megállapítottam, hogy nem oldható meg, de minden felkelésem után folytatódott... pedig vagy hatszor kimentem pisilni, mert a láz miatt ittam a vizet, mint a gödény. 

Borzasztó sokat kivesz ez a nyomorult vírus, ma nem is tudtam felkelni. Kicsit kimásztam az ágyból, mert a cicákat meg kellett etetni, de nagyon szédelgős vagyok. Nincs étvágyam, ízt csak halványan érzek, szagok megvannak. Itt a vadregényes telken buli van és nagyon jó grillhús illatot hozott a szél. Viszont szédülök és nagyon fáj a fejem, a torkom és kicsit az orromat is fújom. Már nem is tudom hányadik Advilt vettem be és egész nap nem ment 37 alá a hőmérsékletem. Most kezd megint felmenni, mert már megkezdődött a hidegrázás megint.
Egyébként ugyanolyan eddig, mint egy influenza, csak attól nem szoktam belázasodni, de kb. ugyanígy le szokott teríteni engem.  

A kertbe még lézengeni se nagyon tudtam kimenni, lementem a pincébe, levittem a 3 üveg uborkát, amiket beraktam valamelyik nap és alig bírtam visszavánszorogni. Szóval pár napig biztos nem lesznek kerti híreim. Ha végleg eltűnök, akkor meghóttam magam. :)))))

De nézzük a jó oldalát, nem kell elzarándokolni a 4. oltásért (amúgy se terveztem), megkapom a védettséget egy időre.