Hát engem már második reggel kitört a frász. Tegnap reggel és ma is, Herkuló benn feküdt a dobozában, háttal és meg se mozdult, amikor odamentem. Pedig olyankor már rég el szokott szaladni. Megsimiztem a hátát, de akkor se... úgy elkezdtem remegni, de az jutott eszembe, hogy amikor a halott, idegen cicát találtam, akkor más volt az érzet amikor hozzáértem, mert hideg volt és merev, de Herkuló háta meleg és puha volt. Mégegyszer megérintettem és akkor szaladt ki a dobozból. Így megkönnyebbülve még sose voltam, hogy él! Ez volt tegnap, de ma reggel is ugyanúgy a dobozban volt és meg se mozdult. Egy darabig nem mertem hozzáérni, rettegek, hogy el fog pusztulni, de csak nem voltam képes otthagyni  és megsimiztem a hátát. (mert háttal kifelé alszik)
Semmi... mégegyszer megsimiztem, kerestem a szőr irányát és a harmadik simire mozdult csak meg. 
Hihetetlen, hogy egy cica ennyire mélyen alszik. Tegnap is alig tért magához, beletelt némi időbe, mire feljött a tetőre enni, de tegnap egész nap becsülettel betolt három!!!  doboz kaját és még szárazat is. Ma reggel nem jött ki a dobozból, de szerintem azért, mert jóllakott este nagyon. Szerintem meggyógyul a CicaÚr, mert este az ablakban már lehetett őt simizni. De nagyon gyenge és nem érdekli semmi. Tegnap a többiek is kinn voltak, de rájuk se hederített, pedig ott ugriztak nem messze tőle. 
Tegnap bementem az állatorvoshoz délelőtt, de rengetegen voltak, még kinn az utcán is várakoztak, nem tudtam kivárni. Majd ma délután megint bemegyek munka után, akkor már lesz időm várakozni, hátha tud adni valami gyógyszert látatlanban is. 

***

Nálam most nyílik pár fajta tulipán, még nem is nyitotta ki az összes, de nagyon szépek. Lesz amit ki kell szednem és átrakni másik helyre, mert talán túl trágyás volt nekik a hely. A régi kecskeól helyére még most se lehet akármit rakni, annyira trágyás, pedig két évig tökökkel meg cukkinikkel zabáltattam fel a talajt. 

A vasárnap jobban sikerült, mint a szombat. Néha az az érzésem, hogy a csikung tartja bennem az életet, mert ha kihagyom, akkor olyan vagyok, mint szombaton voltam: fáradt és erőtlen. 

Vasárnap apu átjött és megcsinálta nekem a veranda tetőnél, amit tavaly a Mekk Elekék úgy hagytak. Nem tettek semmit a tető alatt lévő kőzetgyapot elé és a madarak elkezdték elhordani. Most már teljesen el van fedve, nem férnek hozzá és úgy tudom, hogy a kőzetgyapotba a darazsak se szeretnek beleköltözni, szóval remélem, hogy most már rendben lesz. 
Kissé meg lett tépázva szegény lila akácom, pedig most kezdett nyílni, de majd magához tér. A kép még a tépázás előtt készült. 
Mióta itt vagyok, először van rajta ennyi virág, végre megmutatja magát. Ezen a képen még látszik is a kőzetgyapot, ahogy nincs letakarva. 

Közben felszedtem az egyik virágágyás széleire rakott furnérlemezeket és van ott némi vastag szállítószalag gumidarab is. Már írtam, hogy ezek kiválóan gyomtalanítanak, olyan könnyen felvilláztam a helyet, hogy csoda és még jó nedves is volt. Rögtön beültettem virággal. Az egyik oldalba tettem törökszegfűt, középtájt két sorba rézvirágot és egynyári margarétát, a másik oldalba beleszórtam egy sziklakerti mix keveréket, meglátom mi kel ki belőle. 
Azt nem tudom, hogy a szegélyt, ha nincs lerakva semmi kő, vagy tégla, hogy szokták olyan egyenesre csinálni, de láttam az OBI-nál egy gyepszegélyvágó (olcsó) célszerszámot erre, szerintem fogok olyat venni. 

Kiültettem rengeteg büdöskét is, sok fajtát, de még mindig van, ahogy verbénából is, pedig iszonyú sokat kiültettem, legalább 20 db-ot. 
Lassan már nem merek lépni sehová, mert kicsik még a palánták, ráadásul mindenütt kelnek az őszirózsák is, meg amiket szétszórtam, tátika, kakukkmák, stb. Azt se tudom mi hol van, szóval csak a legismertebb gyomokat fogom kihúzogatni az elkövetkezendő 1-2 hétben.

Kiültettem a zellert is, illetve a felszabadult dobozokba ültettem a helyükre kései palántának valókat, amik majd a borsó helyére mennek: lila karalábét, bimbóskelt, leveles kelt, toszkán fekete tépőkelt és radicchiot. 
Tavaly egy darab se volt egyikből sem, mert nem sikerültek, két radicchio saláta lett őszre, oszt annyi. 

Ültettem még haranglábat is palántának, mert elfelejtettem kora tavasszal... rengeteg magom van és most látom, hogy milyen szépek, ahogy nyílnak. Szétszórtam egy csomag pázsitviola magot is az új kőszegély mellé és némi sárga ternye magot. 
Kiültettem az egyik macskamentát is. Majd megtalálják ezt is a macskanépek. Még nem alakítottam ki helyet a macskahempergőnek, majd jövőre vagy ősszel. Akkor majd átültetem a macskamentákat. És még kiültettem egy kis virágot is, aminek gőzöm sincs a nevéről, pedig tavaly már megtaláltam egyszer. 

Jól elfáradtam ma is, közben gyomláltam itt-ott, eltelt ez a nap is nagyon gyorsan. 

Alakulgat ez a kert, kíváncsi vagyok, hogy hányszor fogom majd átrendezni, de egyre szépül és egyre rendezettebb. 

Tavaly az új sziklakert és a környéke ilyen volt: 

Most ilyen: 

Már megint el evett a fene a kertészetbe, tegnap egyikbe, ma a másikba... itt az eredménye. Most figyeltem, hogy a járda legtöredezettebb részén fotózok mindig, de hát ez van. Addig még nem jutottam el, hogy azt is  megcsináltassam. 

A kép bal oldalán lévő nagy cserjés hortenziát már el is ültettem, ezzel ez a negyedik hortenziám. Szintén földben van már a kis lila pázsitviola, a mellette lévő fehér virágú kőtörőfű és a mellette lévő kis sárga, aminek nem tudom a nevét. Ez is a sziklakerti "mix" része, nem értem, mi a búbánatért nem képesek rendesen kiírni a növények nevét. 
Van a "csomagban" mégegy virág, nem is nagyon látszik a képen, a gólyaorr és a sárga levelű tűzgyöngyvirág között van. Nem tudták a kertészetben sem, hogy micsoda. Viszont érdekes a levele, ezért elhoztam, direkt azért kérdeztem rá, mert olyan ismeretlenke volt... hát az is maradt. Ha kiültetem, remélem kiderül... feltéve, hogy sikerül olyan helyre ültetni, amit szeret. 

A kínai rojtosvirágról kiderült, hogy nem telel át... rémlett valami, meg kellett volna néznem a telefonomon, de már itt van, majd találok neki helyet télire a verandán, vagy a pincében. 

 Herkules nagyon beteg. Azt hiszem elkapta a macskainfluenzát, (vagy COVID-os?) ki tudja melyik fajtáját, de csórikám épp, hogy él. Sajnos nem tudom megfogni, még így sem... szóval hagyom pihenni és kap finomakat enni. Azt hiszem az utolsó leheletével jött haza a nagy csajozásból, azóta itt fekszik nekem a tetőn, vagy lenn a dobozában. Időnként nézem, hogy szuszog-e még. Annak örülök, hogy eszik és az előbb még meg is sürgetett, rám nyávogott egy nagyot, hogy 'Aggyadmá'!
Szegénykémnek olyan repedtfazék hangja van. Herkuló már sok mindent túlélt, nem is tudom ez a hányadik élete, de remélem még nem a kilencedik. Nagyon sajnálnám, ha elpusztulna, megszerettem ezt a cicát (is). Remélem a többiek nem kapják el tőle a nyavalyát. 
Az is mutatja, hogy nincs jól, hogy ma délután a MosogatóCica simán feljött a tetőre, miközben Herkuló ott feküdt a szélén. A MosogatóCica felvett valami eszméletlen hülye testtartást, de Herkuló meg se mozdult, érdektelenül feküdt, így aztán a MosogatóCica jött, evett és ment.

Egyébként nem voltam ma valami energikus. Ültetgettem és ásóvilláztam megint egy kis darabot a tuják alatt két helyen is, a füvet is kiszedtem belőle, gyomláltam itt, gyomláltam ott...  Kiültettem pár büdöske palántát és pár ernyős verbénát is. Jöttem-mentem, tettem-vettem...

...és persze minden nap kinyílik valami új is. :) 

A medvehagymáról az dién jól lemaradtam, pedig akartam eltenni üvegbe is olajjal, de még csak meg se kóstoltam, olyan hamar kinyíltak a virágai. Hát így jártam, egyébként annyira nem vagyok oda érte.