Ma is -9 fok volt kinn (tegnap is), most már jó lenne, ha vége lenne, de elvileg vasárnaptól már jobb idő lesz. Csak eső ne jöjjön már, mert hideg ide vagy oda, de annyira jól esik a napsütés, hogy az valami elmondhatatlan. Nem is tudatosodott bennem, amíg ki nem sütött nap, hogy mennyire hiányzott már. 
Ez az egész télnek nevezett akármi ami volt, szörnyű sötét, felhős, nedves volt, a napsütés olyan, mintha kiszabadultam volna valami nagyon nyomasztóból. 

Kell vennem a kocsiba is akkumulátort, mert nagyon hamar gyengül. Régi már, itt az ideje egy újnak, nem akarok vele kockáztatni, mert az nem jó, ha valahol otthagy. Pesten ki lehet hívni, akárhová odahozzák, de itt vidéken ez nincs meg. 

A napsütés hatására kezdik a kis virágpalántáim is felvenni a formájukat. A mákkóróból kikelt egy harmadik is, a többi pedig már igazi leveleket is hozott. Sajnos ez a palántaföld borzasztó, a többi növényhez, amiket később ültettem össze is kevertem a vakondtúrásból behozott földdel, hátha úgy jobb lesz.  

Ezek a baracklevelű harangvirágok kíváncsi vagyok milyen színűek lesznek. Színkeverék magokat vettem, remélem lesz benne kék. Imádom a kék virágokat.

Ezek pedig a tátikák. 

És jó hír, hogy kikelt (eddig egy) a réti iszalagból is. Nem mozdult sehová sem, azt olvastam róla, hogy kell a magnak a hideghatás, erre a magokat is a zacsiban, de az elültetett magokat is, poharastól betettem a hűtőbe. Úgy tűnik meglett a hatása, mert egy darab már ki is dugta a kis fejecskéjét a talajból. 
Nagyon örülök neki! 
A dúsvirágú verbéna és a borkóró még most sem mozdult meg. A verbénából kikelt egy pici szálacska, de megöntöztem fölülről és szépen bele is halt...

Közben beraktam földbe a keskenylevelű bugatölcsér magjaiból is párat, mert azt olvastam, hogyha kellőképpen korán elvetjük, akkor akár az idén is hozhat már virágot. Elvileg ilyen lesz, de majd meglátjuk. Rákerestem róla képekre, de a valóságban nem tűnik ilyen nagyon kéknek, sőt egészen halvány lilásakat is láttam a képeken. Na majd kiderül. Nagyon örülnék, ha több is kelne belőle, kezdek rájönni, hogy tényleg szebbek, ha csoportosan ültetem őket. 

Kicsit természetesebben kinéző képen ilyen. Be fogok ájulni, ha nekem ez sikerülni fog és lesz ilyen a kertemben és még meg is tudom tartani. 

Tegnap reggel -10 fok volt, ma pedig már csak -4, cserébe fúj a szél. 

Még soha ilyen hamar nem kezdtem meg az ültetést, de már nem bírok magammal. Tegnap  is felhoztam 4 kis pohár földet, alátéteket és elvetettem a zellert és 3 féle paprikát: 1 cayenne-t, piros és narancssárga kaliforniait. 
Csak 5-5-5 darabot mindből, 3 darabra számítok, hogy ki fog kelni. Szerintem a cayenne-ből elég lesz egy is, nem igazán eszem a csípős dolgokat, de van amibe kell egy picike. 
Ezért nem leszek soha nagy chili termesztő... nem kell. 

Azt hiszem fokozatosan folytatni fogom a vetést, mert a padlizsánok is elég lassú fejlődésűek, ezért lassan azok is földbe kerülnek majd, van még párféle paprikám is és legvégül a paradicsomok, majd a karalábék lesznek elvetve. 
Évek óta kitartóan próbálkozom a karalábéval, de eddig csak egyszer sikerült tavasszal.  Azt hiszem őszre is tervezek belőle, ahogy sok más "K" betűssel is, jobban szeretik azt a nyár végi időjárást. 
Bár a tavalyi év semmilyen tekintetben nem volt normális, főleg a földibolhák tekintetében nem és amiatt aggódom, hogyha az a rengeteg földibolha tavaly szaporodni is tudott, akkor mi lesz itt az idén?

Tegnap szemtanúja voltam, ahogy összetalálkozott a MosogatóCica a MókaKépűvel. Lehet látni a MókaKépű fején az eltökéltséget, hogy márpedig ő onnan nem mozdul el, már hogy is térne ki a másik útjából! Micsoda méltóságon aluli meghátrálás lenne. 
Figyelem ilyenkor a mozdulataikat, egyrészt megdermed az egyik és macskaszoborrá változik, a másik meg lelassul. Mint egy lassított film, úgy mozog, semmi fenyegetés, de nincs benne semmi félelem, vagy meghunyászkodás sem. Hihetetlen, hogy micsoda aurát tartanak ezek a macskák maguk körül, szinte kézzel lehet markolni benne a határozottságot és az akaratot, ugyanakkor nem ütközik neki a másikénak. 
A dolognak az lett a vége, hogy a MosogatóCica egészen közel ment, az igaz, hogy a hátán már nagyon fel volt borzolódva a szőr, de a másik nem engedte le a tetőről. A MókakKépű beült a stratégiai pontba, ahol a le- és feljárat van és ott megkövült. 
Ez is mutatja, hogy időnként mennyire hülyék tudnak lenni. A Mosogató már evett és ahelyett, hogy leengedné, ott szívózik vele. :))))
Végül a MosogatóCica leugrott a tetőről, gondolom nem akart a -10 fokban ott ácsorogni. 

Szeretem nézni őket, érdekes lények, néha olyan okosak, de időnként meg tök hülyék tudnak lenni, az én szememmel nézve teljesen ésszerűtlen dolgokat csinálnak és ésszerűtlenül viselkednek. 

Ma reggel -9 fokra ébredtünk, most nagyon örülök, hogy jól betakargattam mindent odakinn. 
Úgy látom, hogy ez a hét lesz ilyen fagyos, aztán visszaenyhül az idő. A jövő hétre is fagyokat ígérnek még, de már nem ennyire hideget. Meglátjuk.

Böbike kora reggel kikéredzkedett, aztán 3 perc múlva jött is be. Fázott a macskabunda! :)))
Rájöttem, hogy miért nem lehet simizni, valami sérülés van a bőrén. Most már látszik, mert a szőr a nyalogatástól elkopott körülötte vagy direkt kiszaggatta nem tudom. Egy kerek lyuk van ott, annyira furán szabályos, mint amikor bőrlyukasztóval átütik a bőrt. Nem tudom, hogy kerítés drót fúródott-e bele, vagy valami szögbe hátalhatott bele. Találtam egy puklit is rajta, szerintem felakadhatott valamin, vagy beleesett, de jól megütötte magát. 
Viszont nem gyulladt az a rész, nem is piros és nem is forró. Ha gyulladt valami, elég a kezemet fölé tartani és érezni lehet, de nem forró. Majd figyelem, ha valami változik, rosszabbodik, akkor megyünk a dokibácsihoz.

Kifigyeltem a MókaKépűt, ez a cica bizony szintén kandúr... mivel ő idegen cica és bizalmatlan is, nem igazán szoktam felemelt farokkal közlekedni látni, de most, hogy figyeltem, így megláttam, hogy fiú. Az egyetlen jó oldala, hogy nem fog idefialni, na de 3 kandúr! Mondhatnám, hogy imádnak engem a macskapasik, de az az igazság, hogy a kaját imádják. :))))) Még jó, hogy a két lány ivartalanítva van. 

Halott madárkát találtam tegnap a kertben... szerintem csuszka. Nagyon sajnálom szegényt, nem tudom mi baja lett. Nem hinném, hogy valamelyik macska kapta volna el, mert akkor meg is ette volna. Lehet, hogy csak beteg volt. Olyan rossz halott állatot találni, megvisel a gondolat, hogy ő már nem fogja látni az idei tavaszt. :(

Elolvadt a hó is teljesen, délután olyan csodaszép színekben pompázott a táj, hogy lefotóztam a vöröslő naplementében a dombokat, gondolom szél lesz megint. Vagy még mindig? 

Ültettem a hétvégén újabb két növényt. Elültettem a pepinót is, még soha nem volt ilyen növényem, de szeretném, ha teremne, ezért a korai ültetés. 
A másik a sisakvirág, amit a tavalyelőtt szedett magokból remélek. Tavaly egyetlenegy kelt ki és sajnos az se maradt  meg. Egy darabig éldegélt a kertben, aztán elpusztult. Nem tudom miért nem sikerült megtartanom, ezért próbálkozom újra, feltéve, hogy akár egy mag is csíraképes lesz.