Még ma is -5 fok van, tegnap is ennyi volt reggel.
Érdekes, hogy reggel 5 és 6 óra között még hűlt a levegő, 5-kor még csak -4 fok volt. 

Nem mozdul még a kert, ugyan szinte minden kibújt már a januári melegben, de mióta fagyosabbá vált az idő, meg is álltak, kivéve talán a fehér krókuszokat a ház előtt, de ők se nagyon nyitják tovább. 
Egyébként szinte az összes krókusz levele kinn van már, a tulipánok is dugják, a nárciszok is, a puskinvirágok és az összes többi korai hagymás is. Már a keltike levelei is kibújtak a földből. A recéshagymájú nőszirmok is, a jácintok... olyan izgalommal tölt el rágondolni is, hogy lassan jön az idő, amikor megint tele lesz a kert a rengeteg virággal. 
A hagymások igazi parádét tudnak rendezni a kertben minden tavasszal, bár az is igaz, hogy minden más is igazi parádét rendez, amikor elkezd nyílni. 
Tavaly ősszel megint nagyon sok hagymást ültettem el, némelyiket már azt se tudom hová, lesz mit vizslatni a kertben, amikor majd tényleg beindulnak, hogy hol mi bújik elő és persze ennélfogva meglepik is lesznek. :)

Más. Az utóbbi napokban krumplizok. A krumplit rengeteg módon lehet elkészíteni és valami módon mindig más az íze is, tud újat hozni akkor is, ha másképp darabolom. A legutóbbi krumplis kajám egy nagy adag hash browns volt, az igaz, hogy ezt kis halmokban kéne sütni, de elég sok krumplit összereszeltem és betelt vele a tepsi. Totál zsírmentes, csak só és krumpli, de nagyon finom volt! Talán legközelebb kisebb hőfokon sütöm, hogy jobban piruljon a közepe is. 

Ez is zsírmentes, sima főtt krumpli, kis liszttel összegyúrva. Hengergettem belőle egy nagy hengert és eldaraboltam, úgy sütöttem meg. Céklával ettem. 

Böbike meg elbújt... :)))))

Ez pedig Elza, mostanában előszeretettel bújik el a leomlott veremben, szerencsére már saját magától nem tud tovább omolni. 

Hiába az elmúlt napok -9-10 fokos hidegei, (ma reggel -3) a fehér krókuszomat ez egyáltalán nem érdekli. Szépen növögetnek a bimbói, éjjel megfagy, de napközben kienged és nő tovább. Minden évben ezek a fehérek az első krókuszaim, ők a tavasz első hírnökei nálam. :) 

Van már egy szál hóvirág is, érdekes módon nem szaporodik azon a helyen, de az idén ki fogom onnan ásni, a kerti pletykákkal egyetemben, mert a helyükre tervezem a mákkórót ültetni. Jó magas növény lesz, az lesz a funkciója, hogy délelőtti árnyékot tartson az előkertnek a nagy nyári melegekben. 

Tegnap annyira jó idő volt, hogy nem nagyon akartam benn lenni. Nem lehet a kertben mit csinálni, fagyott a talaj, még gyomlálni se lehet, de kinn lézengtem és csináltam megint pár képet. Hihetetlen, hogy a fényektől függően mennyire sokféle arcát mutatja a kert. 

Eddig hajlamos voltam csak a szép részeket fotózni, de egy ideje rájöttem, hogy sok részről nincsenek képeim, amikkel majd a későbbiekben összenézhetem a kert változásait. Pedig változik, évről évre növekszik, formálódik, egyre több növény kerül bele. Hol van már az a szeméttel és borzalmas ólakkal teli udvar, ami itt volt? 

Az idén tavasszal is szeretnék még új darabokat meghódítani. Ezek már le vannak takarva a geotextillel, már nincs alattuk fű, "csak" fel kell villázni és beültetni. 
Egyébként azon gondolkodom, hogy lehetne-e villázás nélkül is ezt, de szerintem egyszer legalább fel kell lazítani a talajt, mert nagyon össze van töpörödve. Ki tudja mióta parlag ez, 40 éve biztos és azt láttam, hogy az esővíz is nehezebben szivárog bele, míg ha laza, akkor jobban felveszi a vizet is. 

Ma is -9 fok volt kinn (tegnap is), most már jó lenne, ha vége lenne, de elvileg vasárnaptól már jobb idő lesz. Csak eső ne jöjjön már, mert hideg ide vagy oda, de annyira jól esik a napsütés, hogy az valami elmondhatatlan. Nem is tudatosodott bennem, amíg ki nem sütött nap, hogy mennyire hiányzott már. 
Ez az egész télnek nevezett akármi ami volt, szörnyű sötét, felhős, nedves volt, a napsütés olyan, mintha kiszabadultam volna valami nagyon nyomasztóból. 

Kell vennem a kocsiba is akkumulátort, mert nagyon hamar gyengül. Régi már, itt az ideje egy újnak, nem akarok vele kockáztatni, mert az nem jó, ha valahol otthagy. Pesten ki lehet hívni, akárhová odahozzák, de itt vidéken ez nincs meg. 

A napsütés hatására kezdik a kis virágpalántáim is felvenni a formájukat. A mákkóróból kikelt egy harmadik is, a többi pedig már igazi leveleket is hozott. Sajnos ez a palántaföld borzasztó, a többi növényhez, amiket később ültettem össze is kevertem a vakondtúrásból behozott földdel, hátha úgy jobb lesz.  

Ezek a baracklevelű harangvirágok kíváncsi vagyok milyen színűek lesznek. Színkeverék magokat vettem, remélem lesz benne kék. Imádom a kék virágokat.

Ezek pedig a tátikák. 

És jó hír, hogy kikelt (eddig egy) a réti iszalagból is. Nem mozdult sehová sem, azt olvastam róla, hogy kell a magnak a hideghatás, erre a magokat is a zacsiban, de az elültetett magokat is, poharastól betettem a hűtőbe. Úgy tűnik meglett a hatása, mert egy darab már ki is dugta a kis fejecskéjét a talajból. 
Nagyon örülök neki! 
A dúsvirágú verbéna és a borkóró még most sem mozdult meg. A verbénából kikelt egy pici szálacska, de megöntöztem fölülről és szépen bele is halt...

Közben beraktam földbe a keskenylevelű bugatölcsér magjaiból is párat, mert azt olvastam, hogyha kellőképpen korán elvetjük, akkor akár az idén is hozhat már virágot. Elvileg ilyen lesz, de majd meglátjuk. Rákerestem róla képekre, de a valóságban nem tűnik ilyen nagyon kéknek, sőt egészen halvány lilásakat is láttam a képeken. Na majd kiderül. Nagyon örülnék, ha több is kelne belőle, kezdek rájönni, hogy tényleg szebbek, ha csoportosan ültetem őket. 

Kicsit természetesebben kinéző képen ilyen. Be fogok ájulni, ha nekem ez sikerülni fog és lesz ilyen a kertemben és még meg is tudom tartani.