A vasárnap jobban sikerült, mint a szombat. Néha az az érzésem, hogy a csikung tartja bennem az életet, mert ha kihagyom, akkor olyan vagyok, mint szombaton voltam: fáradt és erőtlen. 

Vasárnap apu átjött és megcsinálta nekem a veranda tetőnél, amit tavaly a Mekk Elekék úgy hagytak. Nem tettek semmit a tető alatt lévő kőzetgyapot elé és a madarak elkezdték elhordani. Most már teljesen el van fedve, nem férnek hozzá és úgy tudom, hogy a kőzetgyapotba a darazsak se szeretnek beleköltözni, szóval remélem, hogy most már rendben lesz. 
Kissé meg lett tépázva szegény lila akácom, pedig most kezdett nyílni, de majd magához tér. A kép még a tépázás előtt készült. 
Mióta itt vagyok, először van rajta ennyi virág, végre megmutatja magát. Ezen a képen még látszik is a kőzetgyapot, ahogy nincs letakarva. 

Közben felszedtem az egyik virágágyás széleire rakott furnérlemezeket és van ott némi vastag szállítószalag gumidarab is. Már írtam, hogy ezek kiválóan gyomtalanítanak, olyan könnyen felvilláztam a helyet, hogy csoda és még jó nedves is volt. Rögtön beültettem virággal. Az egyik oldalba tettem törökszegfűt, középtájt két sorba rézvirágot és egynyári margarétát, a másik oldalba beleszórtam egy sziklakerti mix keveréket, meglátom mi kel ki belőle. 
Azt nem tudom, hogy a szegélyt, ha nincs lerakva semmi kő, vagy tégla, hogy szokták olyan egyenesre csinálni, de láttam az OBI-nál egy gyepszegélyvágó (olcsó) célszerszámot erre, szerintem fogok olyat venni. 

Kiültettem rengeteg büdöskét is, sok fajtát, de még mindig van, ahogy verbénából is, pedig iszonyú sokat kiültettem, legalább 20 db-ot. 
Lassan már nem merek lépni sehová, mert kicsik még a palánták, ráadásul mindenütt kelnek az őszirózsák is, meg amiket szétszórtam, tátika, kakukkmák, stb. Azt se tudom mi hol van, szóval csak a legismertebb gyomokat fogom kihúzogatni az elkövetkezendő 1-2 hétben.

Kiültettem a zellert is, illetve a felszabadult dobozokba ültettem a helyükre kései palántának valókat, amik majd a borsó helyére mennek: lila karalábét, bimbóskelt, leveles kelt, toszkán fekete tépőkelt és radicchiot. 
Tavaly egy darab se volt egyikből sem, mert nem sikerültek, két radicchio saláta lett őszre, oszt annyi. 

Ültettem még haranglábat is palántának, mert elfelejtettem kora tavasszal... rengeteg magom van és most látom, hogy milyen szépek, ahogy nyílnak. Szétszórtam egy csomag pázsitviola magot is az új kőszegély mellé és némi sárga ternye magot. 
Kiültettem az egyik macskamentát is. Majd megtalálják ezt is a macskanépek. Még nem alakítottam ki helyet a macskahempergőnek, majd jövőre vagy ősszel. Akkor majd átültetem a macskamentákat. És még kiültettem egy kis virágot is, aminek gőzöm sincs a nevéről, pedig tavaly már megtaláltam egyszer. 

Jól elfáradtam ma is, közben gyomláltam itt-ott, eltelt ez a nap is nagyon gyorsan. 

Alakulgat ez a kert, kíváncsi vagyok, hogy hányszor fogom majd átrendezni, de egyre szépül és egyre rendezettebb. 

Tavaly az új sziklakert és a környéke ilyen volt: 

Most ilyen: 

Már megint el evett a fene a kertészetbe, tegnap egyikbe, ma a másikba... itt az eredménye. Most figyeltem, hogy a járda legtöredezettebb részén fotózok mindig, de hát ez van. Addig még nem jutottam el, hogy azt is  megcsináltassam. 

A kép bal oldalán lévő nagy cserjés hortenziát már el is ültettem, ezzel ez a negyedik hortenziám. Szintén földben van már a kis lila pázsitviola, a mellette lévő fehér virágú kőtörőfű és a mellette lévő kis sárga, aminek nem tudom a nevét. Ez is a sziklakerti "mix" része, nem értem, mi a búbánatért nem képesek rendesen kiírni a növények nevét. 
Van a "csomagban" mégegy virág, nem is nagyon látszik a képen, a gólyaorr és a sárga levelű tűzgyöngyvirág között van. Nem tudták a kertészetben sem, hogy micsoda. Viszont érdekes a levele, ezért elhoztam, direkt azért kérdeztem rá, mert olyan ismeretlenke volt... hát az is maradt. Ha kiültetem, remélem kiderül... feltéve, hogy sikerül olyan helyre ültetni, amit szeret. 

A kínai rojtosvirágról kiderült, hogy nem telel át... rémlett valami, meg kellett volna néznem a telefonomon, de már itt van, majd találok neki helyet télire a verandán, vagy a pincében. 

 Herkules nagyon beteg. Azt hiszem elkapta a macskainfluenzát, (vagy COVID-os?) ki tudja melyik fajtáját, de csórikám épp, hogy él. Sajnos nem tudom megfogni, még így sem... szóval hagyom pihenni és kap finomakat enni. Azt hiszem az utolsó leheletével jött haza a nagy csajozásból, azóta itt fekszik nekem a tetőn, vagy lenn a dobozában. Időnként nézem, hogy szuszog-e még. Annak örülök, hogy eszik és az előbb még meg is sürgetett, rám nyávogott egy nagyot, hogy 'Aggyadmá'!
Szegénykémnek olyan repedtfazék hangja van. Herkuló már sok mindent túlélt, nem is tudom ez a hányadik élete, de remélem még nem a kilencedik. Nagyon sajnálnám, ha elpusztulna, megszerettem ezt a cicát (is). Remélem a többiek nem kapják el tőle a nyavalyát. 
Az is mutatja, hogy nincs jól, hogy ma délután a MosogatóCica simán feljött a tetőre, miközben Herkuló ott feküdt a szélén. A MosogatóCica felvett valami eszméletlen hülye testtartást, de Herkuló meg se mozdult, érdektelenül feküdt, így aztán a MosogatóCica jött, evett és ment.

Egyébként nem voltam ma valami energikus. Ültetgettem és ásóvilláztam megint egy kis darabot a tuják alatt két helyen is, a füvet is kiszedtem belőle, gyomláltam itt, gyomláltam ott...  Kiültettem pár büdöske palántát és pár ernyős verbénát is. Jöttem-mentem, tettem-vettem...

...és persze minden nap kinyílik valami új is. :) 

A medvehagymáról az dién jól lemaradtam, pedig akartam eltenni üvegbe is olajjal, de még csak meg se kóstoltam, olyan hamar kinyíltak a virágai. Hát így jártam, egyébként annyira nem vagyok oda érte.

Böbike farkán hátul van egy nagy seb. Azóta van, mióta lesántult, szerintem menekülhetett valami elől és vagy beakadt a farka, vagy utánakapott valami. 
A sántaság másnapra elmúlt, pedig azt hittem vészesebb lesz, mert csak 3 lábon ugrált, a farkán meg nem is látszott semmi, csak azt láttam, hogy nagyon nyalogatja. Mostanra van rajta egy nagy csupasz folt és a seb, bár napról napra egyre szebben begyógyul, de mindig felnyalogatja a kis majom. 
Ma reggel az egyik keleti életfa tetejéről imádkoztam őt le, nem tudom mi kergette fel, de láthatóan megkönnyebbült, amikor meglátott és lejöhetett végre. 

Herkuló sincs jó bőrben. Megint  csak egyszer jön naponta, vagy nem is jön, biztos megint a csajokat hajkurássza, abból gondolom, hogy a Mosogatócicát se látom már napok óta. Herkuló mégjobban lefogyott, sovány, ráadásul szerintem elkapott valamit vagy megfázott, csupa csipa a szeme, szinte folyik belőle és tüsszög és köhög. Viszont eszik... amikor jön, akkor jól teletömöm a pocakját, mást nem igazán tudok tenni érte. 
Most a reggeli imádást se igényli, csak eszik és megy, bár ma reggel már volt itt... időben, ez is nagy szó. 

Elza a legerősebb közülük, bár már nincs benne annyi energia, mint a Böbében. Böbe kinn van éjjel, bejön reggelizni és még megy ki egy kicsit, csak utána jön be aludni. Elza a legtöbbször már ki se megy éjjel, inkább nappal csak. Múlt éjjel viszont kinn volt és reggel, amikor beengedtem őt, alig evett, rögtön bebújt a bungijába és azt se lehet észrevenni, hogy macska van a verandán.  

Jah és azt nem is írtam, hogy megint nem lehet a maradékokat se kinn hagyni, pedig mostanában, hogy Herkuló ilyen hektikusan jött, hagytam neki, hogy találjon kaját, ha hazajönne. Erre kiszagolta a róka. Tegnap szürkületkor kinéztem az ablakon a kert felé és a róka éppen itt nyargalt a virágok között. Bakker! Ezek semmitől nem félnek! 
Mikor megmozdultam elszaladt, de komolyan kiakadtam. Nem attól, hogy vadvilág van itt, hanem, hogy kb. mintha itt se lennék. Az, hogy fel mer jönni az ablakig, nem semmi! 
Tényleg egyáltalán létezem, vagy csak szellem vagyok és azt hiszem, hogy itt lakom, közben meg ők laknak itt? 

Ez Herkuló, amikor még jobban nézett ki, bár a szeme már akkor se állt jól, de legalább a bundija fényes volt.

Elza Asszony

És a Cocó (Böbe) a bungijában és azon kívül is. :D