Aztán majd visszafekszem, amikor megint jön a szédülés. Tulajdonképpen már csak a köhögés van, az ízek vesztek el és tegnap óta a szagok is, meg ez a hülye szédülés. Jah és az izzadás, egyik percről a másikra elkezd égni a bőröm és csupa csatak leszek, a fejem, (a hajam csupa víz tőle) és mindenem. Tapad rám a ruha, először azt hittem milyen jó ez a láz után, de ez valami más, szerintem ez is tünet. Remélem elmúlik, mert ha így maradok, akkor a kardomba dőlök.   
Nem feküdtem persze teljesen végig, amikor csak tudok felkelek, mert már kb. mindenem fáj a fekvéstől. El vagyok gémberedve, a tagjaim mintha nem is az enyémek lennének. Volt egy nap, amikor a vizet nem tudtam meginni, olyan keserűnek éreztem. A kávé se kellett, de amúgy se érzem az ízét. 
Ecetet szaglásztam, meg a hypot, hátha... de csak halvány valami van. 
Gyümölcsevő lettem, almát, sárgadinnyét és meggybefőttet eszem, más valahogy nem kell. 
Ha ez a szar szédülés elmúlna, akkor amúgy  már egész jó lenne, így viszont megnézek - a kanapén henteregve - napi kb. 6 részt a Star Trek Voyagerből. Többször leállítva, mert amikor jön a szédülés, akkor a plafonon vagy a falon lesek egy pontot, attól függően milyen testhelyzetben kapott el. 

Lehet röhögni egyébként, de nekem ez a legkedvencebb sorozatom és pár évente meg szoktam nézni, most itt az alkalom, úgyse nagyon tudok lábon lenni. Illetve alszom, napközben, egyre kevesebbet az igaz, de fura, hogy ennek ellenére éjjel is alszom. Elég éberen, mert már hallom a szarvasokat néha, már kezdődik a bőgés ideje. 

Na de azért minden nappal egyre jobb. Úgy döntöttem megmaradok. Hmmmm.... "Még maradok egy kicsit." :) 

Nem véletlenül írtam a minap a puszilkózásról, sajnos azon a múlt hétvégi rendezvényen nem sikerült mindenkit kikerülnöm a puszilkózással... be is ütött az eredménye, tegnap reggel pozitív lett a Covid tesztem. Anyu is beteg és az ott résztvevők közül még mások is. 
Ennyit az emberi hülyeségről és nemtörődömségről, az én tanulságom pedig az, hogy még annyira se leszek többé tekintettel senkinek semmilyen idióta szokására, akárhogy sértődnek is meg, csak mert az én egészségemmel ne packázzon az emberi butaság és nemtörődömség. 

Azzal kezdődött, hogy fájt a torkom. Tegnap még nem is volt különösebb bajom, de estére elkezdett rázni a hideg és nagyon belázasodtam. Nem húztam le, hadd égesse el a láz a nyomorult vírusokat. Sosem értettem miért kell azonnal lehúzni a lázat, amikor az azt jelzi, hogy szervezet ezerrel védekezik. Szóval én hagytam, 39-nél nem ment feljebb, de elég borzasztó éjszakám volt. Egész éjjel ugyanazt álmodtam, valami megoldhatatlan problémát, amiről álmomban is megállapítottam, hogy nem oldható meg, de minden felkelésem után folytatódott... pedig vagy hatszor kimentem pisilni, mert a láz miatt ittam a vizet, mint a gödény. 

Borzasztó sokat kivesz ez a nyomorult vírus, ma nem is tudtam felkelni. Kicsit kimásztam az ágyból, mert a cicákat meg kellett etetni, de nagyon szédelgős vagyok. Nincs étvágyam, ízt csak halványan érzek, szagok megvannak. Itt a vadregényes telken buli van és nagyon jó grillhús illatot hozott a szél. Viszont szédülök és nagyon fáj a fejem, a torkom és kicsit az orromat is fújom. Már nem is tudom hányadik Advilt vettem be és egész nap nem ment 37 alá a hőmérsékletem. Most kezd megint felmenni, mert már megkezdődött a hidegrázás megint.
Egyébként ugyanolyan eddig, mint egy influenza, csak attól nem szoktam belázasodni, de kb. ugyanígy le szokott teríteni engem.  

A kertbe még lézengeni se nagyon tudtam kimenni, lementem a pincébe, levittem a 3 üveg uborkát, amiket beraktam valamelyik nap és alig bírtam visszavánszorogni. Szóval pár napig biztos nem lesznek kerti híreim. Ha végleg eltűnök, akkor meghóttam magam. :)))))

De nézzük a jó oldalát, nem kell elzarándokolni a 4. oltásért (amúgy se terveztem), megkapom a védettséget egy időre. 

Huh, tegnap eszméleten mennyiségű füvet kiszedtem a kertből, de nem lett sokkal szebb a kert, mert vissza is raktam az ágyásokra, illetve a növények köré. Körberaktam a kiszedett fűvel a piros ribizli bokrot is. Úgy eltűnik egyébként, hogy az valami fantasztikus. Tavasszal, amikor a sóskát vágtam le, akkor is a ribizli köré terítettem le a sok magba ment, összedarabolt sóskaszárat és sok-sok levelet meg gyomot is, de már alig van nyoma, viszont nagyon jó porhanyós a talaj alatta. 
Ugyanilyen a mulccsal takart részeken is, teljesen más a föld tapintása, mint a csupasz területeken. Ahol csupasz a föld, ott az eső ledöngölte, szinte teljesen el van simulva, ott kapálni kell. Ahol mulcs van, ott nem kell és ha benyúlok alá, tényleg minőségében jobb a talaj, pedig nem is olyan régen (július körül) tettem le a legelső mulcsot. 

 Gyomláltam a veteményesben, az egyik oldal teljesen kész van, de jártam a virágos részen is. Azon az oldalon a folyondár nagyon durván elszaporodott, ki is szedtem egy csomót, de még fogom folytatni. Megint találtam két további kékszakáll növendéket, ez úgy szaporodik nálam, mint a csicsóka. Magról... és most kezd megint nyílni, lesz sok magja megint. Majd nyitok egy KékSzakáll kertészetet és eladom. :)))))

Leszedtem az uborkát is, megint lett 3 üveggel savanyúnak  és 3 dobozzal össze is reszeltem, a nagyobbakat, amik nem fértek az üvegbe. Gyufaszálra reszeltem és beraktam a fagyasztóba, nagyon szeretem tzatziki salátának. Szerencsére nem keserű egyik sem, sokan panaszkodtak az idén, hogy keserű az uborkájuk. 

***

Böbike második éjjel benn alszik. Nem is igazán akaródzik neki kimenni, napközben is pár órát volt kinn, egyébként benn heverészett a KisPocok. Nem tudom mi van, lehet, hogy volt valami ijedtség vagy rossz élménye, olyankor szokott így behúzódni egy pár napra, amíg el nem felejti. Abból is gondolom, hogy nagyon félve megy ki és nehezen határozza el a kimenést, de általában a pisi-kaki ügyek kikényszerítik őt. Böbike teljesen leszokott arról, hogy használja az almot, ő kinn végzi a dolgát. 

Szájacska... :)))) Olyan, mintha mosolyogna álmában. 

Amúgy meg nyár végére megtalálták a kerti bútort. Eddig egyiküket se láttam, hogy bármire felmászott volna, de valamelyik nap Elza csücsült az egyik  fotelben, tegnap meg a CicaUrat láttam meg az asztal tetején. Nem örülök neki, de nem akartam őt elzavarni, mert mostanában mintha kicsit szelídülne. Nem akarom ezt most elrontani. 
Párszor összefutottunk az utóbbi időben a verandán és valamelyik nap nem szaladt el, hanem  megállt és nézett, én meg az ajtóban maradtam és kinyitottam neki. És a CicaÚr bekiváncsizott az előszobába! Méghozzá úgy, hogy ott álltam 30 centire, sose jött még ilyen közel, bár az tény, hogy a legjobb az lett volna neki ha két feje is van, hogy az egyikkel engem nézhessen, a másikkal meg befelé. :)))) Így csak kapkodta a fejét, én meg se mozdultam, bejött kb. 1 méterre az előszobába, aztán meggondolta magát és elszaladt. :)))) Apró lépés, de örülök neki, mert épül a bizalom a CicaÚrban... 3 éve itt van, már éppen ideje. 
Még a kaját se veszi el a kezemből, a múltkor egy jutifalatot elvett, de azon is úgy meglepődött (mármint saját magán), hogy akkor is elszaladt. Nagy majom ez a Herkules, de azért lassan-lassan majdcsak megbízik már. 
Azt is látom, hogy amikor Böbe vagy Elza odajön hozzám az udvaron, azt nagyon figyeli és látja, hogy engedik nekem a simit és jó nekik. Tulajdonképpen az ablakban simizés is így kezdődött, hogy kifigyelte, hogy Elzát simogatom. 

Kinyílnak az esőtől lassanként a megmaradt dáliáim is. 

És pár rézvirág is megmaradt, éppen csak élnek szegénykék, de azért szép színfoltot adnak.