Olyan lettem tegnap estére, mint a vert seregek. Nem is éreztem, hogy elfáradtam, csak amikor bejöttem és a fürdés-hajmosás után leültem és meg kellett mozdulnom a fotelből... na, az nem volt könnyű. Valahogy kinn a kertben nem érzem. 

Csomó apróságot csináltam, ültetgettem ezt-azt, de rengeteget kutyagoltam fel és alá. A járdalapok közé (még nem az összes közé), ültettem csillagmohát. Nyuszifüleket vittem hátra a tamariska alá, ahonnan szombaton kivettem az árnyékliliomokat. 
Átültettem két krizantémot másik helyre, mert a ház előtt csak sínylődtek. A helyükre vittem át a rózsaszínű ligetszépéből, az úgy látom elvan akárhol és egy zsálya is átkerült a ligetszépékkel. 
Nem tudok zöldágra vergődni az előkerttel sehogysem, nem is tetszik, nem is minden bírja... nehéz hozzányúlni, mert dugig van hagymásokkal... egyszer csontig kéne tarolni és elölről kezdeni az egészet. Majd egyszer... 

Ültettem át évelő szarkaláb magoncokat is, le szoktam vágni és nem szoktam hagyni magot hozni, de úgy tűnik, hogy tavaly valami rajta maradhatott, mert egy rakás magoncot találtam. 
Kiültettem végre a rengeteg pázsitviola magoncomat is, nagyon remélem, hogy megmaradnak. Tavaly szenvedtek egy darabig a szárazságban, néha kaptak vizet is, de nem élték túl.
És végre kiültettem az összes kövirózsát is, remélem jó helyeket találtam nekik. 

Gazoltam is,  levágtam és összedaraboltam mulcsnak a hölgyestikét,  mert nem szeretném, hogy magot hozzon. 
Ahol elértem, megmetszettem a lilaakácot is, mert hajt megint, mint a bolond. 
Befejeztem a paprikaágyás mulcsolását is és még jutott pár padlizsánra is, de már nem volt kedvem többhöz, majd minden délután hordok egy-egy ágyásra. Ki kell hordanom onnan azt a szalmát, mert tegnap találtam benne egy lódarazsat, szerintem éppen helyet keresett. Nem szeretném, hogy belefészkeljenek, mihamarabb ki kell pakolnom a kertbe. Egyébként nagyon jó, érett szalma. 

Ezek még szombati képek, a paradicsomok körül a kiszedett spenót és alul a félig szalmázott paprika ágyás. A paradicsomok olyan hitványak, szerintem nem tudtak nőni a spenóttól, hamarabb ki kellett volna szedni, de hát most jutottam el addig. 

Aztán még kihoztam a pincéből a tömlőket is, mert tavaly ott röhögtek benn a nagy szárazságban, a nagy amforám se volt még feltöltve soha. Tavaly nem adott annyit a kút.
A múltkor letettem 4 járdalapot az amforának, de azóta se foglalkoztam vele. Most jött el az ideje. Azért halogattam, mert gőzöm sincs, hogy működnek ezek a kerti tömlőkhöz való ilyen-olyan kütyük.
Végül sikerült a hosszabbítót rátennem és szerencsém is van, éppen elér a hordóig a slag. 
Van egy másik tömlőm is, de annak a végére szerelt izével nem vagyok tisztában, hogy végül is mihez is jó. 
Jó lenne, ha rá tudnám erősíteni az amfora csapjára, mert úgy egész messzire el tudnám vinni a vizet. 
Egyébként nem tudom, hogy gondolták, akik azt a csapot tervezték az amforára, annyira kevés víz jön ki rajta, hogy mire megtelik egy kanna, hát istenbizony elérem a nyugdíjkorhatárt. 
Valamit ki kell találnom, mert ez így egy kalap szamócát se ér, legfeljebb, ha csepegtető öntözést csinálok, ahhoz jó lehet. 
Majd azt a tömlőt elbujtatom a bokor alá, ne virítson ott nekem. 

 Szellőrózsák, nyíltak ki kékek is. 

A rózsaszín ligetszépéktől teljesen el vagyok varázsolódva, ez valami csodálatos virág. Azokon a kis törékeny(nek látszó) szárakon ülnek azok a nagy virágok. Közben meg olyan a szára, mint a drót. Amit átültettem az előkertbe, megpróbáltam letépni róla a virágot, hogy ne vigye a növény energiáját és nem tudtam letépni, olló kellett hozzá. Olyan, mint a lenvirág, azt se szakítja le senki csak úgy. 

Piros kokárdavirág

Nekilódultak a rózsák is. 

Az íriszek is még mindig nyílnak. 

És most kezdik az évelő szarkalábak... ezek elképesztőek, pedig még nincsenek is teljes virágzásban. Lesz róluk kép bőven szerintem. 

Alakul ez, de azt hiszem jövőre szükség lesz némi átszervezésre a kertben. Van, ahol már túl sűrű lett.