Nagyon mérges vagyok magamra. Éppen tegnap írtam, hogy nem akarok elveszíteni krizantémot, erre nem kipusztítottam egyet? Tegnap jöttem rá, amikor elkezdtem őket szaporítani és kerestem a növényt, de nem találtam. Először azt hittem, hogy a monarda nyírta ki a nagy terjedésével, de nem, én mulcsoltam le. 
Fel kellett jönnöm keresni egy fotót róla, hogy lássam, pontosan hol volt, de még így is beletelt egy kis időbe, amíg megtaláltam a maradványait. Nagyon sajnálom, szép, téglaszínű volt, de ennek is az a tanulsága, hogy mindegyikből kell szaporulat. 

Megszabadultam viszont két csomó bükksástól (legalábbis annak azonosítottam be), amit tavaly kaptam és elültettem. Azt hittem valami normális fűféle lesz, de nagyon terjed és nem is szép, szóval nekiestem a kapával és kinyírtam mind a két példányát innen. 

Délután kiakadtam, mert buli volt a vadregényes telken és valaki drónnal idejött a kert fölé kukkolni, méghozzá kétszer is. Illetve kettőt vettem észre. 
Ezt - egyrészt -  irtó nagy tapló pofátlanságnak tartom, belekukkolni valaki privát szférájába, másrészt azt is mutatja, hogy valamiért foglalkoztatom a falu népét. Méghozzá annyira, hogy nemcsak ideküldik a drónt, hanem kb. 2 óra múlva újra... bazmeg, mégis mire kíváncsiak ennyire? Persze, nem vagyok túl közösségi ember, konkrétabban nem igazán tárgyalok senkivel. Általában ezt a falusi népek nehezen tudják feldolgozni, mert pletykásak és folyton másokkal foglalkoznak. Gondolom, hogy valamiféle találgatás tárgya (alanya) vagyok.
Nem azért nem keresem egyébként senki társaságát, mert különbnek érzem magam, csak magamnak való vagyok és az is igaz, hogy nem igazán tudok már beszélgetni az emberekkel. Valahogy ellenkező irányba tartunk. Az emberek zöme mindig másokkal van elfoglalva, ennél fogva nagyon pletykás és ítélkező és ez engem untat. Én általában a saját dolgommal törődök, járom a saját belső utaimat és tudatosan kerülöm azokat, akik mindenhová vetik a tekintetüket, ahelyett, hogy végre magukra néznének. 
Na mindegy, haragszom a drónért, mert alattomos kukkolásnak tartom, viszont bármennyire is magamnak való vagyok, azért nem harapok. Ha valaki meg szeretné nézni a kertet, akkor csak szólnia kéne... mert gondolom, hogy nem a falu túlsó végén lakó ilyen kíváncsi, aki azt se tudja, hogy a világon vagyok, hanem olyan valaki, aki a közelemben van, ergo ismerjük egymást legalább a köszönés szintjén. 

***

Viszont megcsináltam pár dolgot - egész nap kinn voltam a kertben - amit szerettem volna. 
Kiszedtem egy csodaásóvillányi gyöngyvirágot, hogy be tudjak oda ültetni árnyékliliomokat és átvittem az Árnyas kertbe egy öreg gyűszűvirágot is, remélem túléli, illetve egy tollbugát is áthelyeztem ide. Áthoztam a két óriás árnyékliliomot is a tamariska alól, mert ott nem kapott elég árnyékot. Ha jönne egy komolyabb kánikula, ott kiégnének. Majd ezen  a részen szaporodnak és amikor elegendő árnyék lesz a másik részen, akkor viszek át belőlük. 
Kiszedtem innen a sárga árvacsalánt is és vettem egy vesszőt a cserjés hortenziáról is pici gyökér is volt rajta, azt is elültettem. Időbe fog telni, de szerintem szép lesz. 
Azt hiszem valamiért jobbam megy nekem az árnyékos részek betelepítése, mint a többi. 

Szaporítottam pár krizantémot is, csak el ne felejtsem mindig megöntözni majd őket. 

Kapáltam is a horolóval, kiszedtem a spenótot és a paradicsom palánták köré terítettem mulcsnak és szalmával is mulcsoltam pár paprikát, de még nincs kész az összes és a karalábét is lemulcsoltam. 

Indulnak a szarkalábak is, a reggeli napfényben olyan szép. 

A sárga futórózsám. 

Zsályabokor

Nyuszifül

Ez az újonnan  kinyílt írisz, érdekes a színe. 

És a jezsámen virágja közelről. Bárcsak átküldhetném az illatát is!