Ma reggel is arra ébredtem, hogy odakinn zuhog az eső, péntek van... ebből a hétvégén nem lesz kerti munkálódás, mert térdig süppednék a sárba. Cserébe viszont nincs hideg, 13 fok van kinn. 
Érdekes módon a Dávid naptár pontosan ilyen szeptembert jósolt... kár, hogy nem lesz több, hacsak nem lép valaki a nyomdokaiba. 
Legalább feltelik vízzel a talaj, tavasszal lesz mit felszívni a növényeknek. tavaly ősszel és télen is olyan száraz volt minden, hogy még a cserjékért is aggódtam. 

Nem igazán sokat lehet írni a kertről se, kimenni is alig lehet, új virágok nem nyílnak ki, mert hiába nincs hideg, de napsütés sincs elég. Bimbózik az összes Asterem, legalább 6 félét várnék még virágozni, illetve növekednek a bimbók a krizantémokon is, ők biztos ki fognak nyílni, nagyon bírják a hűvös, vacak, őszi időt is. 

Gondolkodtam még 2 almafa telepítésén is, de az az igazság, hogy nem tudom hová tenni az almát télire, szóval lehet, hogy elengedem az ötletet. És a helyet se tudom előkészíteni nekik ebben a sárban, vagy talán inkább kedvem sincs... na, szóval jó lebeszéltem magam róla. 

Elza úgy tűnik kiköltözött a verandáról. Így, hogy nem megy ott a fűtés, nem szeret ott lenni. Nem tudom hol alszik, de rengeteg hely van nekik megcsinálva, de szerintem a szomszédban is sok a búvóhely. Pedig úgy örült az új dobozának, egész napokat benne volt, amolyan az én házam az én váram módon, de most 2 éjjel is kiment és napközben se jött be. Persze vannak csavargósabb időszakaik. 
Ma reggel a nagy zuhogó esőben Herkulest megpróbáltam becsábítani a verandára, de végül nem mert bejönni. Odajött az ablakhoz, nagyon tanácstalankodott, nagyokat nyávogott, (szerintem azt mondta, hogy: "Nem merek! Nem merek!") toporgott, betette a lábát, aztán meg ki, végül visszaült az előszoba ablakába. Azon gondolkodtam, hogy tetetek oda fel valami kis előtetőt az ablak fölé, mert csak ázik ott ez a bolond macska. Képes majdnem egész nap ott ülni az ablakmélyedésben, és egy kicsit oda is bever időnként az eső, meg is ázik, de valahogy nem bánja. Teljesen odavan, amikor kimarad a szeretgetés, márpedig a vizes macskát nem ölelgetem, majd megszárad és bepótoljuk, de úgy ül ott az ablakban, mint a szemrehányás élő szobra, hogy emlékeztessen a tartozásomra. 

Böbike benn aludt. Előző éjjel kinn maradt, hívtam vagy háromszor, nem jött, én meg nem hívtam többször, de szerintem megszívta és ezt tudja is, mert tegnap este az első hívásra besuttyant az ajtón. Azért lehet őket is idomítani.
Olyan dagi már, mint egy kis puttó. :D :D 

A változatosság kedvéért ismét esik az eső... de jó lett volna a nyáron! Tudom, a talaj még most se telt fel, azt mondják mélyebben még most is száraz a föld, de így egyszerre kezd már sok lenni, mert a tetején viszont a föld túl vizes. Most meg már attól félek, hogy az agyagosabb részeken kirohadnak a növények. 
Tegnap viszont volt szép napsütés is, Herkuló ki is települt, olyan aranyos volt. Olyan tisztaszívű ez a cica, ahogy minden nap várja a szeretgetést, ott kuksol az ablakban és addig el nem megy, amíg nem volt meg a kötelező simi és imádás. :) 
Próbálom őt rászoktatni ismerős mozdulatokra, amiket csak a jelenlétében csinálok, de így is csak az ablakban szelíd. Fura, hogy ennyire rettenetesen nem tudja leküzdeni a bizalmatlanságát. 

Nagyon úgy tűnik, hogy a kedvenc blogjaim - már amelyik még élt egyáltalán - mind behaltak. 
Lehet, hogy csak én vagyok ilyen grafomán?  Tény, hogy az vagyok, nekem az írás valamiféle megkönnyebbülés, kiáradás, önkifejezés, az emlékeim és az események megőrzése... igényem van rá. 
Időnként visszanézem a blogot is, hogy lássam mi történt, mennyit változtak a dolgok, mennyit haladtam. Milyen idő volt, hogy nézett ki a kert?  Mit terveztem, mi valósult meg, mi változott? 

Talán ezért is vált be nekem a blog jobban, mint a FB oldal (az is van, ugyanilyen néven), de végül nem kötöttem össze a kettőt. A FB-n inkább a képek dominálnak, kevesebb szöveggel és ahogy látom nehezen indul be, de nem kerget a tatár, majd idővel az is ismertebbé válik. 

Érik a birsalma is, de jó lenne egy kis őszi napsütés és meleg még neki, nem is tudom idén lesz-e olyan szép vénasszonyok nyara, bár még az egész október előttünk van. 

Lefotóztam a kiültetett ÚjDudvákat is, szépek, de pl. a saját Asterek közül még most is csak ez a lila nyílik, de most már teljesen kinyitotta a virágját. 

Ez egy új Aster.

Szépen megnőtt a japán szellőrózsa is, remélem ilyen gyorsan fog szaporodni és akkor jövőre már egészen tekintélyes mennyiségben is virágozhat majd. 

Ez pedig az egyik új Sedum. 

Annyieső leesett tegnap megint és most is zuhog, hogy most meg már azon aggódom, hogy mi fog kirohadni az évelőágyásban vagy a sziklakertben.

Tegnap kimentem az erdőre itt a közelben, gombát akartam nézni, de ezen a részen még egy darab se volt, hoztam viszont jó két karót, amiket be is tettem fedett helyre, jók lesznek paradicsomkarónak jövőre.
Felfedeztem RókaKoma lakhelyét is (azt hiszem), egy nagy lyuk egy fa tövében és biztos laknak benne, mert a nedves földön láttam RavaszdiKoma nyomát is.

Találtam egy agyaggödröt is... hmmm, szerintem ott valaki szokott agyagot bányászni, mert látszanak az egyenes vágások.  Kipróbáltam, egészen jól formázható agyag. 

Az eső elmosta a kertészkedésemet, de azért haladtam valamennyit. Még az eső előtt felcsodaásóvilláztam egy újabb darabot, kiszedtem a füvet is, amit leraktam körbe a szélére, a fa töve köré és a szőlők tövéhez is, így visszakomposztálódik majd és maga alatt a gyomot se engedi nőni. Hogy ennyi eső után mikor lehet majd megint kimenni a kertbe... hát azt nem tudom. Ez a év olyan, mint a hátramenés. 

Aztán csináltam szójatepertőt, kinn akartam megsütni, de mire odajutottam, addigra eleredt az eső. Be akartam gyújtani a kis üstkályhába végre. Azt hiszem elgondolkodom azon, hogy mégis befedetem a teraszt, minden szempontból jó  lenne, csak a kilátásnak verne oda a konyhából. De olyan jó lenne, ha kinn tudnék főzőcskézni. 
Szóval végül benn sütöttem meg a szójatöpit. 

Úgy készül, hogy a szójakockát beáztatjuk sima vízbe és amikor jól megpuhult, akkor kicsavarjuk belőle a vizet és olajban megsütjük. Lesz szép pirosas (sült) színe, akkor jó, ha minden oldala szép sült lesz. Utána ki kell szedni az olajból és lecsepegtetni. 
Keverni kell sót, pirospaprikát, borsot és sörélesztőpelyhet (ez elhagyható, de jobb ízű, ha van benne) és ebbe belehempergetni a sült szójakockákat, hogy minden oldalára rátapadjon a fűszerkeverék. Tök fincsi, én nagyon szeretem és nem full zsír. A szójakocka nem is nagyon szívja magába az olajat sem. 

Illetve szedtem még egy rakás petrezselyemzöldet, zellerzöldet és lestyánt is, mind a hármat összedaraboltam és (külön-külön) jól besóztam himalájai sóval. Üvegekbe tömködtem és lezártam. 
Sose csináltam még ilyet, azt se tudom, hogy elég-e a só bele, majd kiderül eláll-e. Közben sírtam egy sort, mert éppen a són morfondíroztam és olyan természetességgel jött, hogy felhívom anyukámat megkérdezni, hogy már majdnem nyúltam a telefonért. Nem tudom még most se felfogni, hogy elment...

3 kis üveggel lett, mindegyikből egy. Ha megmarad, akkor télen jó lesz levesekbe, rizsbe, stb. 

Petrezselyem

Zeller

Lestyán