Tegnap, ha a reggeli kaszálás után már semmit nem csináltam volna egész nap, már akkor is nagyon elégedett lettem volna magammal, na de így! 

Reggel (nem túl korán, hogy a környék azért ne erre ébredjen), beizzítottam a kaszát és levágtam a kert alsó részében a füvet, sőt, még az "erdőben" is, a fák alatt, hátul. Akkora volt a medvetalp, hogy a térdemig értek a levelek és már kezdett virágszárakat növeszteni. Azt nem állítom, hogy a legvégén már nem inkább csak kaszaboltam, mert nagyon elfáradtam vele, de a damil éppen kitartott. 
Aztán még feltöltöttem a kaszát benzinnel, tettem bele damilt. Áldom azt a srácot a piacon, aki a kezembe nyomta ezt a damilfejet. Nem kell hozzá, hogy három kezem legyen, hanem csak átfűzöm rajta a damilt, beigazítom kb. a feléhez és felcsévélem. Nem kell szétvenni a fejet. Fogok venni még egyet belőle. 

Nem volt most könnyű a kaszálás, mert úgy tűnik a vakond(ok), leköltöztek a kert végébe és baromi mennyiségű túrás van lenn és hatalmasak. Már azóta is túrt párat, mióta lekaszáltam. 

Aztán kiszedtem még a porcfüvet a mézbogyó körül, mert teljesen benőtte... én még akkorákat soha nem láttam, szinte elfásodik a szára, beterít egy m2-t is egy-egy. A kút körül szeretem, mert tavaly abban a nagy szárazságban egyedül ez a fű volt zöld, de borzasztóan szaporodik ez is, lenn a kert végében már nem kérek belőle. 

Felszedtem mégegy geotexilt, azt is kidobtam, mert szétmállott, még volt egy ugyanilyen mállott, azzal vártam délutánig, hogy odaérjen az árnyék. 
Tegnap már nehezebben volt viselhető a meleg, mint szombaton. 

Végszóra még kiástam az egyik helyről a nárciszhagymákat, mert valahogy elvándoroltak, tavasszal már egészen kinn voltak az ösvényen és nem is voltak valami szépek. 
Most már egy rakás hagymám van kiásva, díszhagyma, teltvirágú gyöngyike és most a nárciszok... na meg amiket rendeltem. Lesz mit ültetni ősszel. 

Van már sárga cukkinim és levettem az egyik "tökisszont" is, tuti összeporzódott tavaly (szerintem a főzőtökkel), mert az volt a legközelebb hozzá és érdekes módon már nő rajta egy másik is, az is TÖK (hihi) ugyanígy néz ki. Alkottam egy új fajtát! :D :D 

Délután leterítettem egy egész geotextilt az előző helyére, már nem szeretném, ha ha kinőne ott a gyom megint, ha már olyan sokáig takarva volt. 

Összedaraboltam még a valamelyik nap kiszedett vad őszirózsaszárakat is és elvittem a cserjék köré... valami hihetetlen, hogy a múltkor vastagon lerakott mulcs, hogy elvékonyodott. Az összes lemetszett szőlő, a feldarabolt, elvirágzott jezsámen ágak... megszáradtak, elporlottak a levelek és csak a fásabb részek vannak már ott. Zabálja fel a talaj élővilága az összeset. Már a konyhai szerves hulladékkal se vacakolok, simán beszórom a virágok közé, végül is annyira sűrű minden, hogy nem is látszik köztük. 

Egyébként egy csoda a kert, a levirágzott törökszegfűről már szedtem magot és volt még 2021-es magom, abból vetettem az újonnan felvillázott részre. Kinyílt a tavalyi léggömbvirágom is, pedig jó darabig abban se voltam, biztos, hogy egyáltalán megmaradt, de az orbáncfű, a harangvirágok és még a küllőrojt is nyomja, utóbbi már nem sokáig, de még szép lila foltot ad a kertben. 

Rózsaszín kakukkmák. 

Kinyíltak a trombitavirágok is, ez egynyári virág, de annyira szeretem, mert olyan különleges. 

Kasvirágok és kúpvirágok.

A macskafarkú veronika is még mindig nyílik és már látszik az óriás liliomaim ígérete, ott vannak a bimbók. Hatalmasra nőttek az idén, már most sokkal magasabbak mint én, szerintem 2 m fölött vannak. 

Ezek is kasvirágok és kúpvirágok, csak másik kasvirág. 

És egy újabb árnyékliliom is nyílik... a pókot nem piszkálom, hadd vadászgasson ott a virágok között.  Végül is a pókok is lakhatnak szép helyen, ugye? :) 

Tegnap betáltosodtam és felszedtem három helyről is a geotextilt. Az egyik már teljesen elérett, darabokra szakadt, ahogy felvettem, azt el is dobtam, jó egy éve ott volt már letéve, de a szakadozottság miatt, már nem működött a gyomirtó funkciójuk. 
Egy másikat még nem dobtam el, hanem kettéhajtottam, így nem látszanak a lyukak rajta és teljesen fedi a talajt. Volt egy rész, egy félméteres csík, ami a két geotextil között volt és nagyon utáltam kaszálni, mert nehéz mellettük kaszálni, hogy ne szaggassam szét a damillal az anyagot.
Egyébként a legkisebb lyuk is elég bárminek, hogy kibújjon rajta, főleg a folyondárnak. A folyondár még szereti is, akkorára nő, ha rajta futhat, hogy én még ekkorákat nem is láttam. 
Eszembe jut róla a régi kertszomszédom, minden alkalommal amikor találkoztunk, átkiabált, hogy: "Jó napot szomszédasszony! Vannak-e nagyok?"
Én meg mindig mondtam neki, hogy: "Jó napot Laci! Vannak bizony, de még mekkorák!" :))))
Ez amolyan szomszédi szertartássá vált, szerencsére nem minden nap, mert hétvégi telek volt. 

Szóval itt aztán vannak nagyok és nemcsak a szulákok, hanem a porcfüvek is és most jönnek a nagy disznóparéjok is, mindent kiszedtem, mert nem szeretném, hogy magot hozzanak. Púpos lett a komposzt a fűtől, de majd összeesik, amit meg már nem raktam rá, azt körbeterítettem a cserjék körül. Meleg lesz, majd az segít nekik elfonnyadni és szépen visszakerülni az élet vérkeringésébe. Kivettem már az elszáradt pipacstövet is, kb. egy m2-t foglalt el... én még ekkora pipacsot nem is láttam. 

Aztán elővettem a csodaásóvillát és először az egyik részt fel is villáztam. Tudom, nem vagyok normális ilyen hőségben, de adta magát és egyébként a föld jó nedves, most könnyű volt villázni, máskor olyan, mintha betont törnék. 

Ilyen volt, amikor felszedtem a geotextilt, le kellett róla szaggatni a folyondár szárait. Nálam tele van vele a kert, valószínűleg sose fogom tudni kipusztítani. Egyébként jó talajtakaró, csak azt nem szeretem, hogy felfut a növényekre. Nem csipegetem, általában hagyom megnőni és akkor könnyű kihúzni... két nap alatt úgyis visszanő. Ebben az agyagos, kötött talajomban szerintem a szulák gyökerei biztosítanak némi lazaságot, hogy ne álljon teljesen össze és leviszik a vizet is mélyebbre, szóval igyekszem vele békében lenni. 

És miután felvilláztam ilyen lett. Az ösvényeket már nem villáztam, mert sokkal több gyom kel ki, ha fellazítom. 

Aztán felszedtem a mögötte lévő geotextilt is, alig látszik a képen (fönt), mert rádobáltam a gyomot, azok meg szépen gyökeret eresztettek. Azt hinné az ember, hogy a meleg, fekete felületen gyorsabban elszáradnak a gyomok, de nem, szépen felélednek rajta. Többet nem dobálom rá.
Kicsike darabnak tűnik, mert lejt, de majdnem akkora, mint az első darab föld ( a geotextil fölötti rész, másik képen majd jobban fog látszani).

És aztán még felszedtem egy nagyot is. Mielőtt letakartam a geotextillel,  olyan nagy fű volt ott, mint amit balra tőle lehet látni, látszik, milyen nagyon jól irtja a gyomot maga alatt. 

És ezt már nem tegnapra terveztem, de volt kedvem és erőm hozzá, ezért azt a részt is (kicsit nyögve már) felvilláztam. 
A díszdohány egy tavaly felvillázott részre van ültetve, nagyon jó növény az ilyen új helyekre, mert ezek mindig nagyon begyomosodnak, de a díszdohány között alig jött ki valami. 

Itt látszik a második darab geotextil helye felvillázva. 

 Most nagyon örülök magamnak, meg az új helyeknek. A helyzet az, hogy az utóbbi hetekben visszafogtam magam, hogy ne menjek már kertészetbe, mert nincs hely, ahová ültethetném a virágokat... hát most csináltam helyet. Eléggé rögös, mert nedves a föld, de majd szétmegy. A tavalyi darabok is ilyenek voltak, nem is baj, mert eléggé agyagos, kötött, így jobban belemegy a víz és majd télen szétfagy. A növények meg valahogy nem bánják, ha rögös. 

És még elmosogattam a kis palántanevelő poharaimat is és egy csomó alutálcát, amiből a cicák esznek és este még szedtem megint egy rakás zöldbabot is (sárga hüvelyű), már benn is van 3 új csomag a fagyasztóban, egy adagot pedig kinn hagytam főzeléknek. 
Ez egy másik fajta sárga. Amit előzőleg szedtem, az szélesebb hüvelyű, de nagyon jó zsenge, ez meg olyan ceruza formájú, mint a zöld színű zöldbabok. Nem ismertem eddig őket, mert az idén vetettem először ezeket a fajtákat. 

Most marhára elégedett vagyok magammal és azt kell mondjam, hogy különösebben még csak el se fáradtam, jól esett a fizikai munka és megint haladtam egy nagyot előre. Éjjel aludtam, mint a tök. 
Hihetetlen egyébként, hogy amikor dolgozom és egész nap a fotelben ülök a számítógép előtt, délutánra mennyire el tudok fáradni, sokszor jártányi erőm is alig van. Olyankor fordul elő leginkább, hogy úgy érzem, hogy a kertbe sincs kedvem kimenni, de inkább erőm nincs... szörnyű mit kivesz az emberből az egész napos ülés meg persze a stressz. 

Elzát véletlenül vettem észre, szinte láthatatlanok tudnak lenni ezek a cicák. Olyan édesdeden aludt a virágok között. :) 

Egyébként nem is tudom mi a lóizé van velem... valamelyik nap pl. növény nélkül jöttem haza Pestről... micsoda dolog már ez! És kinyitott az őszi virághagymás szekció is a Király Kertészetben és nem azonnal rendeltem. Ott volt napokig a kosaramban a cucc és nem voltam biztos abban, hogy ezt én most akarom. Végül rendeltem - hát persze, hogy rendeltem -  de nincs bennem az az izgalom, ami máskor szokott. 
Lehet, hogy ez a fülledtség az oka, a meleg és a pára, nagyon nem szeretem ezt, a kánikulát még kevésbé... összességében a nyarakat nem annyira szeretem, egy merő kínlódás nekem a túl meleg idő. 

Különben is van most bennem valami ami hajtja az időt, hajtaná... mintha rohannék valahová, vagy valami felé... nem is tudom mi ez, de van egy általános belső nyugtalanságom, mintha valaminek be kéne következnie és affelé sietek. 
A kertben is ez van, nem vagyok itt és most. Ahogy elnyílik valami, más vágom is le, lesem és nyesem, mert már a következő fázison jár az eszem, sőt a jövő éven, hogy milyen lesz akkor a kert képe, mekkorák lesznek a növények és hogyan alakul. A fene se tudja hová sietek ennyire, de már saját magamat is zavarom vele, elég nagy alapfeszültséget okoz bennem.

Tegnap a szarkalábakat vágtam vissza, nem akarom, hogy magot hozzanak, így is van egy csomó  magonc, megint találtam vagy hatot, ahogy felszabadult a környékük és amiatt is visszavágtam, hogy ne száradjon el a szára, mert akkor már egy rémálom összedarabolni. A fenyő köré és mellette a cserjés pimpó köré szórtam a mulcsot, ami lett belőle,  mert nem mind fért saját magára. Egyébként már ott vannak az új hajtások a tövénél, lesz szép másodvirágzása is. Kiszedtem egy csomó varjúhájat is, mert egyik oldalról benőtték az ösvényt, a másikról pedig a krókuszok helyét.  

Meg is változott a szarkalábak nélkül a kert képe alaposan. 

Kiástam valamelyik nap az izsópokat is, egy maradt a sziklakertben. Ez a növény annyira nő, hogy a két kicsi tő, amiket elültettem, egy év alatt olyan hatalmasra nőtt, hogy szabályosan megfojtotta maga körül a többi növényt. Egyébként elég határozott kontúrokkal kezd alakulni, hogy mi maradhat és mi nem. 
Kiástam a vad évelő őszirózsát is, mert annyira terjed az is, hogy már fékezhetetlen volt és szükségem van a helyére, valami mást akarok odaültetni. 

Lehet, hogy az is oka, hogy most nincs rajtam az ültethetnék, hogy nincs szabad helyem. 

Tegnap még rendbe tettem a terasz melletti részt is, kigazoltam, mert tele volt talpas muharral, azt se akarom engedni, hogy magot szórjon. Tavaly szétszórta és az idén szívok vele rendesen.
Illetve a terasz melletti másik részt is elkezdtem és ki is szélesítettem, de ez még nincs kész, látszik is rajta olyan a széle, mint az ökörhugyozás. Egyelőre helyet csináltam, mert kivettem a törpemandulát onnan ahol volt, annyira benn volt a dzsindzsásban, hogy ott nem tudott se normálisan fejlődni, se szaporodni. 
Úgy gondolom, hogy ezen a részen jó lesz, ha hagyom végig a szélén elszaporodni és idővel majd csinálok oda valami rendes szélét is az ágyásnak téglakőből vagy valamiből. 

Van egy új szerzeményem is, egy gólya az OBI-ból. Nem túl feltűnő szerencsére. Nem szeretem a kertben a csiricsáré díszeket, ez távolabbról elkottyan a sokféle zöld között, akkor látszik, amikor valaki közelebb lép és ez így jó. Elza minden fotóba beletrollkodik. 

Végre nyílik a sötétebb virágú varjúháj is.

A díszhagymán akkora élet van, hogy csuda! 

Pirított csirkeszárnyakat csináltam, kis szójaszósz, hoisin szósz, fehérbors, gyömbér és só van rajta. Így nézett ki bepácolva. 

És így megsülve, fincsi lett. Rizst készítettem hozzá, főztem bele egy pár céklalevelet, kicsit rózsaszínű lett tőle.