Egyébként nem is tudom mi a lóizé van velem... valamelyik nap pl. növény nélkül jöttem haza Pestről... micsoda dolog már ez! És kinyitott az őszi virághagymás szekció is a Király Kertészetben és nem azonnal rendeltem. Ott volt napokig a kosaramban a cucc és nem voltam biztos abban, hogy ezt én most akarom. Végül rendeltem - hát persze, hogy rendeltem -  de nincs bennem az az izgalom, ami máskor szokott. 
Lehet, hogy ez a fülledtség az oka, a meleg és a pára, nagyon nem szeretem ezt, a kánikulát még kevésbé... összességében a nyarakat nem annyira szeretem, egy merő kínlódás nekem a túl meleg idő. 

Különben is van most bennem valami ami hajtja az időt, hajtaná... mintha rohannék valahová, vagy valami felé... nem is tudom mi ez, de van egy általános belső nyugtalanságom, mintha valaminek be kéne következnie és affelé sietek. 
A kertben is ez van, nem vagyok itt és most. Ahogy elnyílik valami, más vágom is le, lesem és nyesem, mert már a következő fázison jár az eszem, sőt a jövő éven, hogy milyen lesz akkor a kert képe, mekkorák lesznek a növények és hogyan alakul. A fene se tudja hová sietek ennyire, de már saját magamat is zavarom vele, elég nagy alapfeszültséget okoz bennem.

Tegnap a szarkalábakat vágtam vissza, nem akarom, hogy magot hozzanak, így is van egy csomó  magonc, megint találtam vagy hatot, ahogy felszabadult a környékük és amiatt is visszavágtam, hogy ne száradjon el a szára, mert akkor már egy rémálom összedarabolni. A fenyő köré és mellette a cserjés pimpó köré szórtam a mulcsot, ami lett belőle,  mert nem mind fért saját magára. Egyébként már ott vannak az új hajtások a tövénél, lesz szép másodvirágzása is. Kiszedtem egy csomó varjúhájat is, mert egyik oldalról benőtték az ösvényt, a másikról pedig a krókuszok helyét.  

Meg is változott a szarkalábak nélkül a kert képe alaposan. 

Kiástam valamelyik nap az izsópokat is, egy maradt a sziklakertben. Ez a növény annyira nő, hogy a két kicsi tő, amiket elültettem, egy év alatt olyan hatalmasra nőtt, hogy szabályosan megfojtotta maga körül a többi növényt. Egyébként elég határozott kontúrokkal kezd alakulni, hogy mi maradhat és mi nem. 
Kiástam a vad évelő őszirózsát is, mert annyira terjed az is, hogy már fékezhetetlen volt és szükségem van a helyére, valami mást akarok odaültetni. 

Lehet, hogy az is oka, hogy most nincs rajtam az ültethetnék, hogy nincs szabad helyem. 

Tegnap még rendbe tettem a terasz melletti részt is, kigazoltam, mert tele volt talpas muharral, azt se akarom engedni, hogy magot szórjon. Tavaly szétszórta és az idén szívok vele rendesen.
Illetve a terasz melletti másik részt is elkezdtem és ki is szélesítettem, de ez még nincs kész, látszik is rajta olyan a széle, mint az ökörhugyozás. Egyelőre helyet csináltam, mert kivettem a törpemandulát onnan ahol volt, annyira benn volt a dzsindzsásban, hogy ott nem tudott se normálisan fejlődni, se szaporodni. 
Úgy gondolom, hogy ezen a részen jó lesz, ha hagyom végig a szélén elszaporodni és idővel majd csinálok oda valami rendes szélét is az ágyásnak téglakőből vagy valamiből. 

Van egy új szerzeményem is, egy gólya az OBI-ból. Nem túl feltűnő szerencsére. Nem szeretem a kertben a csiricsáré díszeket, ez távolabbról elkottyan a sokféle zöld között, akkor látszik, amikor valaki közelebb lép és ez így jó. Elza minden fotóba beletrollkodik. 

Végre nyílik a sötétebb virágú varjúháj is.

A díszhagymán akkora élet van, hogy csuda! 

Pirított csirkeszárnyakat csináltam, kis szójaszósz, hoisin szósz, fehérbors, gyömbér és só van rajta. Így nézett ki bepácolva. 

És így megsülve, fincsi lett. Rizst készítettem hozzá, főztem bele egy pár céklalevelet, kicsit rózsaszínű lett tőle.