Tegnap betáltosodtam és felszedtem három helyről is a geotextilt. Az egyik már teljesen elérett, darabokra szakadt, ahogy felvettem, azt el is dobtam, jó egy éve ott volt már letéve, de a szakadozottság miatt, már nem működött a gyomirtó funkciójuk. 
Egy másikat még nem dobtam el, hanem kettéhajtottam, így nem látszanak a lyukak rajta és teljesen fedi a talajt. Volt egy rész, egy félméteres csík, ami a két geotextil között volt és nagyon utáltam kaszálni, mert nehéz mellettük kaszálni, hogy ne szaggassam szét a damillal az anyagot.
Egyébként a legkisebb lyuk is elég bárminek, hogy kibújjon rajta, főleg a folyondárnak. A folyondár még szereti is, akkorára nő, ha rajta futhat, hogy én még ekkorákat nem is láttam. 
Eszembe jut róla a régi kertszomszédom, minden alkalommal amikor találkoztunk, átkiabált, hogy: "Jó napot szomszédasszony! Vannak-e nagyok?"
Én meg mindig mondtam neki, hogy: "Jó napot Laci! Vannak bizony, de még mekkorák!" :))))
Ez amolyan szomszédi szertartássá vált, szerencsére nem minden nap, mert hétvégi telek volt. 

Szóval itt aztán vannak nagyok és nemcsak a szulákok, hanem a porcfüvek is és most jönnek a nagy disznóparéjok is, mindent kiszedtem, mert nem szeretném, hogy magot hozzanak. Púpos lett a komposzt a fűtől, de majd összeesik, amit meg már nem raktam rá, azt körbeterítettem a cserjék körül. Meleg lesz, majd az segít nekik elfonnyadni és szépen visszakerülni az élet vérkeringésébe. Kivettem már az elszáradt pipacstövet is, kb. egy m2-t foglalt el... én még ekkora pipacsot nem is láttam. 

Aztán elővettem a csodaásóvillát és először az egyik részt fel is villáztam. Tudom, nem vagyok normális ilyen hőségben, de adta magát és egyébként a föld jó nedves, most könnyű volt villázni, máskor olyan, mintha betont törnék. 

Ilyen volt, amikor felszedtem a geotextilt, le kellett róla szaggatni a folyondár szárait. Nálam tele van vele a kert, valószínűleg sose fogom tudni kipusztítani. Egyébként jó talajtakaró, csak azt nem szeretem, hogy felfut a növényekre. Nem csipegetem, általában hagyom megnőni és akkor könnyű kihúzni... két nap alatt úgyis visszanő. Ebben az agyagos, kötött talajomban szerintem a szulák gyökerei biztosítanak némi lazaságot, hogy ne álljon teljesen össze és leviszik a vizet is mélyebbre, szóval igyekszem vele békében lenni. 

És miután felvilláztam ilyen lett. Az ösvényeket már nem villáztam, mert sokkal több gyom kel ki, ha fellazítom. 

Aztán felszedtem a mögötte lévő geotextilt is, alig látszik a képen (fönt), mert rádobáltam a gyomot, azok meg szépen gyökeret eresztettek. Azt hinné az ember, hogy a meleg, fekete felületen gyorsabban elszáradnak a gyomok, de nem, szépen felélednek rajta. Többet nem dobálom rá.
Kicsike darabnak tűnik, mert lejt, de majdnem akkora, mint az első darab föld ( a geotextil fölötti rész, másik képen majd jobban fog látszani).

És aztán még felszedtem egy nagyot is. Mielőtt letakartam a geotextillel,  olyan nagy fű volt ott, mint amit balra tőle lehet látni, látszik, milyen nagyon jól irtja a gyomot maga alatt. 

És ezt már nem tegnapra terveztem, de volt kedvem és erőm hozzá, ezért azt a részt is (kicsit nyögve már) felvilláztam. 
A díszdohány egy tavaly felvillázott részre van ültetve, nagyon jó növény az ilyen új helyekre, mert ezek mindig nagyon begyomosodnak, de a díszdohány között alig jött ki valami. 

Itt látszik a második darab geotextil helye felvillázva. 

 Most nagyon örülök magamnak, meg az új helyeknek. A helyzet az, hogy az utóbbi hetekben visszafogtam magam, hogy ne menjek már kertészetbe, mert nincs hely, ahová ültethetném a virágokat... hát most csináltam helyet. Eléggé rögös, mert nedves a föld, de majd szétmegy. A tavalyi darabok is ilyenek voltak, nem is baj, mert eléggé agyagos, kötött, így jobban belemegy a víz és majd télen szétfagy. A növények meg valahogy nem bánják, ha rögös. 

És még elmosogattam a kis palántanevelő poharaimat is és egy csomó alutálcát, amiből a cicák esznek és este még szedtem megint egy rakás zöldbabot is (sárga hüvelyű), már benn is van 3 új csomag a fagyasztóban, egy adagot pedig kinn hagytam főzeléknek. 
Ez egy másik fajta sárga. Amit előzőleg szedtem, az szélesebb hüvelyű, de nagyon jó zsenge, ez meg olyan ceruza formájú, mint a zöld színű zöldbabok. Nem ismertem eddig őket, mert az idén vetettem először ezeket a fajtákat. 

Most marhára elégedett vagyok magammal és azt kell mondjam, hogy különösebben még csak el se fáradtam, jól esett a fizikai munka és megint haladtam egy nagyot előre. Éjjel aludtam, mint a tök. 
Hihetetlen egyébként, hogy amikor dolgozom és egész nap a fotelben ülök a számítógép előtt, délutánra mennyire el tudok fáradni, sokszor jártányi erőm is alig van. Olyankor fordul elő leginkább, hogy úgy érzem, hogy a kertbe sincs kedvem kimenni, de inkább erőm nincs... szörnyű mit kivesz az emberből az egész napos ülés meg persze a stressz. 

Elzát véletlenül vettem észre, szinte láthatatlanok tudnak lenni ezek a cicák. Olyan édesdeden aludt a virágok között. :)