Szombaton csak kora délután mentem ki a kertbe, reggel még minden vizes volt az esőtől és ilyenkor nem jó kinn lenni, mert csak vizes leszek és így legalább benn is elvégeztem a takarítást és némi kaját is előkészítettem. 
Végül sikerült kiszednem a füvet és az ernyős verbéna sarjadékokat a másik ösvény téglái közül is és az ágyásból is. Rémálom az a növény, kezdem komolyan  megutálni. 
Más is volt persze, minden tele folyondárral, alig tudtam leszaggatni a növényekről és lemetszettem pár rózsáról is az elnyílt virágokat. Kicsit alakítottam is az egyiken (Double Perfume), mert előszeretettel benövi az ösvényt az is. 
Már ott tartottam, hogy a díszhagymát is könyörtelenül visszavágom, mert teljesen ráhajlott az egyik nagy, álló varjúhájra (szerencsétlent tavaly az ernyős verbéna nyomta el), de végül addig igazgattam a növénytámaszt, míg sikerült megtámasztania. A varjúháj az idén hatalmas, sőt, ahogy gyomláltam magoncot is találtam belőle, majd átültetem valahová.
Kihúztam viszont pár virágzó kúpvirágot, mert azok is borulnak mindenfelé és nyomják agyon a többi növényt. Ezt is mindig megfogadom, hogy  nem hagyok meg ennyit, mert kezelhetetlenné válik, de jövőre még szigorúbb leszek (jah és következetlen).
Látványos lett a változás, újra látszik mind a két ösvény, előtte már csak egy nagy átláthatatlan fűhalmaz volt az egész. 

Visszanyestem a vad iszalagot is, ott hever egy nagy kupacban már a füvön, majd el kell hordani. Megtaláltam az Alpina bordó szárait is, talán sikerül megmentenem a növényt, majd még ezután fog kiderülni. Két szép szál megmaradt, minden mást lenyestem. A tövénél viszont az látszott, hogy két tő van/volt a földben, azt hagytam meg, amelyikről a bordó hajtott ki, a másikat ásóval kivágtam. Nem tudom mennyire sérült meg az Alpina gyökere is a művelettől, mert 5 centire voltak egymástól. Hát... majd meglátom. Ha mégis kihajt a vad is, akkor az egészet ki fogom venni. 

Még a kutyatej elnyílt virágait vágtam le. A kutyatej csodásan kihajtott, rengeteg ága van, de télen, amikor nagyon hidegek lesznek majd védenem kell. Aztán bejöttem pihizi és azt hittem, hogy ezzel be is fejeztem a napot, de amikor megint kimentem, úgy belelendültem, hogy levágtam egy adag döglődő, kórószerű kasvirágot is és ki is ástam gyökerestül. 
Kiszedtem az egynyáriakat is, mert ebben a sok nedvességben csak rohadnak, magot nem érlelnek, túl sűrűn voltak. Kiszedtem és összedaraboltam az egynyári margarétát is, a klárcsit is, egy csomó kakukkmákot is. 
Visszavágtam a bársonyos kakukkszegfűt is. Ebben az ágyásban is megszabadultam rengeteg éppen virágzó kúpvirágtól is, azok is dőlnek rá mindenre és csak tönkremennek alattuk a növények. 
Kivettem egy túlméretes büdöskét is, mert totál elnyomta maga mellett a japán magyalt. Lett sok mulcsom a sok kiszedett cuccból. 
Szóval nagy kaszabolást rendeztem a kertben és még fogok is. 
Kivettem egy íriszt is, mert csak kirohadt volna a nagy sűrűségben. Teljesen túlszaporodott egy csomó növény és azt hiszem van egy pár, amit nem is akarok, vagy csak nagyon keveset belőle. 

Nagy átszervezések várhatók, de jobban kell terveznem, mert a sok ad hoc ültetésem kezdi megbosszulni magát. Persze  sejtettem, hogy valahogy majd így lesz, mert nem egyben csináltam meg a kertet, hanem úgy ültettem és ültetek most is, ahogy töröm fel a parlagot és a hely engedi. 

A veteményestől kaptam 3 szép padlizsánt, azokat fóliában megsütöttem a sütőben, aztán kikapartam a héjából, pépesre törtem villával és ment a fagyasztóba, majd télen lesz belőle finom padlizsánkrém. Ízesítetlenül szoktam eltenni és csak akkor készítem el, amikor kiveszem a fagyasztóból. 
Még pénteken elkészítettem a tökisszont is, legyalultam és tócsnit csináltam belőle, egy cukkinit pedig tegnap vékony szeletekre gyalultam, besóztam, hogy megpuhuljon és pulyamell darabokat tekertem  bele, provance-i fűszerkeveréket kapott. Nemrég csináltam, de annyira finom volt, hogy megint sütöttem egy adagot. Ilyenkor azt eszem, amit a kert ad és persze rakom is el télire. 
A tökisszon egyébként megőrült, megint van rajta 4... 

A barátcserjémnek viszont valami baja van, pár ág elkezdett elpusztulni, lekonyultak rajta a levelek és a virágok is elpusztultak azokon a szárakon. Nem tudom mi ez, valamelyik nap a japán juharon múlt ki egy ág ugyanígy.

 Kivirágzott viszont a talajtakaró rózsám fiókája, amit tavasszal vettem ki mellőle és átültettem másik helyre. 

Nagyon szépen fejlődik a gyomtenger közepében a magról nevelt mákkóróm is. 

Lenyestem a nemrég elnyílt virágokat a Clematisról is ('Star of India') és megint nyílik. Úgy tűnik jó helyet sikerült neki találnom.

Tőlem nem kiszöknek a növények a kertből, hanem beszöknek hozzám. Ez a csodaszép ökörfarkkóró is csak úgy megjelent nálam! 

A piros és a narancssárga Cosmosok is nyílnak, citromsárgát is ültettem, de annak még nem látom a nyomát. 

Nagyon mérges vagyok. Egy ideje csak nézem a Clematis Alpina-t, hogy burjánzik, már azon gondolkodtam, hogy visszavágom, akkor is, ha odalesz a jövő évi virágzás. 
Tegnap valamit matattam ott körülötte és láttam, hogy rengeteg a bimbó rajta, aztán a növény másik oldalán láttam, hogy ezek ki is nyíltak... de ez bizony vad, erdei iszalag. 
Fogalmam sincs, hogy került oda, az első gondolatom az volt, hogy lehet, hogy vad alanyra volt oltva az Alpina és kihajtott a vad iszalag? Ennek majd utána kell olvasnom.
Mert tavasszal még nyoma se volt, az Alpina virágzott szépen, most meg van 5 méteres is ez a vad...  Látom, hogy vannak közte bordó szárú részek is, az lehet az Alpina, a zöld szárú pedig a vad, de annyira össze van gabalyodva, hogy képtelenség szétszálazni, de azt se lehet megtalálni, hogy melyik szál, hol ered. Sajnos ez azt jelenti, hogy ki kell vágnom onnan az egészet, mert a vad nem kell nekem, borzalmasan burjánzik. 
Hétvégén ez lesz az egyik program. 

Lesz mit darabolnom, már össze van készítve egy rakás növény, amiket visszavágtam, a rezgő, a piros monarda, a küllőrojt, bársonyos kakukkszegfű stb.
Nekem nem tetszik az az ötlet, hogy hagyjuk ott télire és majd díszít. Sokan követik ezt a vonalat, de én csak azokat szoktam otthagyni, amik ősszel is virágoztak még, beleértve a krizantémokat is. Nem is annyira a díszítő értékük miatt, hanem mert a száraz részek védik a növényt a fagytól. Eleinte próbálkoztam én is, hogy majd szép lesz rajta a hó, de egyrészt alig van hó, másrészt meg hó a száraz kórón... nekem nem tetszik. 

Most viszont még csak július van, ami elnyílt azt visszavágom, mert van olyan növény, aminek még lesz másodvirágzása (pl. az évelő szarkalábak) és van, aminek őszig még szépen megerősödik megint a töve (küllőrojt), vagy új kis növényeket, tőrózsákat hajt, mint pl. a sárga ligetszépe. Illetve az is tapasztalat, hogy ha visszavágom, akkor nem szórják szét a magjukat, mert a kasvirág, de az alpesi iringó is szaporodik, mint a bolond. A bársonyos kakukkszegfű is, nálam olyan jól érzi magát, hogy elfoglalná az egész kertet, ha hagynám. Ami beszökött azt hagyom, de szaporodni már nem, már most is több a szaporulat, mint amit szeretnék  Utóbbiaknak tavaly még örültem, de az idén már nem kérnék belőlük többet. 

Van viszont, aminek a magját direkt szétszórtam, a völgycsillag. Nem szedtem magot, hanem hagytam szétperegni és vittem a kertben máshová is belőle. Aztán majd lehet, hogy megbánom, de végülis mind kordában tartható, ha időben visszavágom, hogy ne érleljen magot... csak el ne felejtsem visszavágni. 
Itt van pl. az ernyős verbéna is, na ez a virág egy kolera, annyira terjed. Ezt biztos, hogy az idén nem fogom engedni magot érlelni. 
Érdekes egyébként, hogy két éve még azt vártam, hogy elburjánozzon a kert, most meg alig győzöm visszafogni. Hihetetlen, hogy micsoda ereje van a természetnek, az életnek, ahogy élni akar és él is! Növekszik és szaporodik, azon csodálkozom, hogy ezek a növények még nem szöktek ki a kertből. 

Itt pedig a gyönyörű trombitáim vannak. 

A liliomok még mindig csodásak. Jövőre meg kell támasztanom őket. 

Kinyílt az évelő lobéliám is (Lobelia speciosa 'Starship Blue'), volt egy piros is, de az sajnos nem telelt át. 

A cserjés hortenziám is gyönyörű szép, milyen nagyra nőtt az idén! Csak 2 éves, tavaly egy szál hajtás volt rajta, az idén pedig már dugványt is készítettem belőle, ami él is. (Hydrangea arborescens 'Annabelle')

A tegnap  se múlt el némi kerti tevékenykedés nélkül pedig úgy elfáradtam mire kiszabadultam a munkából, hogy már gondolkodni se tudtam. 
Füvet szedegettem ki az ösvényekből, ahhoz nem annyira kell gondolkodni, sőt, nagyon jól lekapcsol és pihentet. Illetve leszedtem az uborkát, kb. 2,5 kg lett és be is raktam, csak a nagyok maradtak ki. 5 újabb üveg savanyú uborka lett belőle. 

Viszont nekem valahogy most telt meg a puttonyom a meleggel. Tavaly jobban bírtam, az idén rángatózok már tőle. Állandóan mosom a hajamat, mert borzalmasan fel tud hevülni a fejem és csorog a veríték a hajam között. Már nem is egyszer jéghideg vízzel öblítettem és éreztem, hogy jól esik a hűtés a fejemnek. 

Visszatérve a kerthez, a bugás hortenziák már kezdik felvenni a bugás alakot és csodák csodája az új hajtásokon is bimbók alakulnak. Egyszerűen csodás növény.  

Az újonnan ültetett fehér lufi is jól érzi magát. 

A kúpvirágok teljes pompában. 

Érik a termés a mahónián. 

Csodaszép színük van a díszdohányoknak. Maguktól keltek a tavaly szétszóródott magokból, bár nem emlékszem, hogy ilyen sötétlila lett volna... 

A kárpáti harangvirágot már annyit fotóztam, de sose közelről. 

És most a fő attrakciók a kertben a liliomok, hatalmasak, ezek is nagyobbak mint én vagyok. Nehéz őket fotózni, mert lefelé bókolnak a virágaik, de csodaszépek, a fotók nem adják vissza, hogy mennyire.