Nagyon mérges vagyok. Egy ideje csak nézem a Clematis Alpina-t, hogy burjánzik, már azon gondolkodtam, hogy visszavágom, akkor is, ha odalesz a jövő évi virágzás. 
Tegnap valamit matattam ott körülötte és láttam, hogy rengeteg a bimbó rajta, aztán a növény másik oldalán láttam, hogy ezek ki is nyíltak... de ez bizony vad, erdei iszalag. 
Fogalmam sincs, hogy került oda, az első gondolatom az volt, hogy lehet, hogy vad alanyra volt oltva az Alpina és kihajtott a vad iszalag? Ennek majd utána kell olvasnom.
Mert tavasszal még nyoma se volt, az Alpina virágzott szépen, most meg van 5 méteres is ez a vad...  Látom, hogy vannak közte bordó szárú részek is, az lehet az Alpina, a zöld szárú pedig a vad, de annyira össze van gabalyodva, hogy képtelenség szétszálazni, de azt se lehet megtalálni, hogy melyik szál, hol ered. Sajnos ez azt jelenti, hogy ki kell vágnom onnan az egészet, mert a vad nem kell nekem, borzalmasan burjánzik. 
Hétvégén ez lesz az egyik program. 

Lesz mit darabolnom, már össze van készítve egy rakás növény, amiket visszavágtam, a rezgő, a piros monarda, a küllőrojt, bársonyos kakukkszegfű stb.
Nekem nem tetszik az az ötlet, hogy hagyjuk ott télire és majd díszít. Sokan követik ezt a vonalat, de én csak azokat szoktam otthagyni, amik ősszel is virágoztak még, beleértve a krizantémokat is. Nem is annyira a díszítő értékük miatt, hanem mert a száraz részek védik a növényt a fagytól. Eleinte próbálkoztam én is, hogy majd szép lesz rajta a hó, de egyrészt alig van hó, másrészt meg hó a száraz kórón... nekem nem tetszik. 

Most viszont még csak július van, ami elnyílt azt visszavágom, mert van olyan növény, aminek még lesz másodvirágzása (pl. az évelő szarkalábak) és van, aminek őszig még szépen megerősödik megint a töve (küllőrojt), vagy új kis növényeket, tőrózsákat hajt, mint pl. a sárga ligetszépe. Illetve az is tapasztalat, hogy ha visszavágom, akkor nem szórják szét a magjukat, mert a kasvirág, de az alpesi iringó is szaporodik, mint a bolond. A bársonyos kakukkszegfű is, nálam olyan jól érzi magát, hogy elfoglalná az egész kertet, ha hagynám. Ami beszökött azt hagyom, de szaporodni már nem, már most is több a szaporulat, mint amit szeretnék  Utóbbiaknak tavaly még örültem, de az idén már nem kérnék belőlük többet. 

Van viszont, aminek a magját direkt szétszórtam, a völgycsillag. Nem szedtem magot, hanem hagytam szétperegni és vittem a kertben máshová is belőle. Aztán majd lehet, hogy megbánom, de végülis mind kordában tartható, ha időben visszavágom, hogy ne érleljen magot... csak el ne felejtsem visszavágni. 
Itt van pl. az ernyős verbéna is, na ez a virág egy kolera, annyira terjed. Ezt biztos, hogy az idén nem fogom engedni magot érlelni. 
Érdekes egyébként, hogy két éve még azt vártam, hogy elburjánozzon a kert, most meg alig győzöm visszafogni. Hihetetlen, hogy micsoda ereje van a természetnek, az életnek, ahogy élni akar és él is! Növekszik és szaporodik, azon csodálkozom, hogy ezek a növények még nem szöktek ki a kertből. 

Itt pedig a gyönyörű trombitáim vannak. 

A liliomok még mindig csodásak. Jövőre meg kell támasztanom őket. 

Kinyílt az évelő lobéliám is (Lobelia speciosa 'Starship Blue'), volt egy piros is, de az sajnos nem telelt át. 

A cserjés hortenziám is gyönyörű szép, milyen nagyra nőtt az idén! Csak 2 éves, tavaly egy szál hajtás volt rajta, az idén pedig már dugványt is készítettem belőle, ami él is. (Hydrangea arborescens 'Annabelle')