Érdekes, hogy ezt, hogy "verőfényes" valahogy az ember nyáron nem használja. Inkább tavasszal és ősszel mondjuk azt, hogy verőfényes napsütés volt, talán mert olyankor jobban örülünk a napsütésnek. Nyáron természetesebb és ami azt illeti néha túl sok is. 

Tegnap ilyen verőfényes napsütés volt, de nem túl meleg, éppen ez az idő, amit szeretek. Nem igazán tudtam kinn lenni a szép időben, mert dolgozom, ráadásul húzós nap is volt, de néha kimentem szippantani a jó levegőből és tettem egy kört a kertben a szememmel hizlalva a kertet, növesztve a növényeket. :) 

Ezek az őszi kikericsek beszökevények, szerintem a törpe írisszel jöhetett egy hagyma és az szaporodik. Eleinte csak egy kis szál volt, most már két helyen vannak és több virág is nyílik rajtuk. Hagyom, hadd szaporodjon, olyan szép!

A fehérek már voltak, de idén a legszebbek eddig, ezért most örömködök. 

Ez a nagyon nehezen megmentett 'Waterlilly', az első évben, amikor átraktam új helyre, azt hittem meg se marad. Rendszeresen kapott vizet, mert akkor is száraz nyár volt és az idén már egészen  'Waterlilly'-s a kinézete is, bár még ki se nyílt rendesen és annyira klassz mellette a tarackoló kékgyökér. 

Nah, és már nem tudom megállni, hogy ne kezdjem el mutogatni az Astereket. 12-t számoltam, lesz még kép róluk bőven, ezek a legkorábban nyílók. Ez a kicsi kinn van a ház előtt. Tavasszal a tő legnagyobb részét behoztam az udvarba, mert nagyon szép fajta, nem örültem volna, ha valaki lenyúlja és bentre is akartam belőle. 
Ez a kicsi maradt kívül, ez egy szál...

... belül pedig ekkorára nőtt. csodaszép. Már lehetett látni fényképeken, ez van a fehér szellőrózsa mellett. Nem is gondoltam volna, hogy egy átültetés után ilyen nagyra fog nőni.  

Mellette a kék pálcával meg van jelölve egy növény, magról vetettem és a kék pálcából tudom, hogy kék virágú lesz, mert emlékszem is, amikor kiültettem, de már lövésem sincs, hogy mi az. Jövőre lesz meglepi! :))))

Ez pedig a pelevadászom, a Böbe. Ilyenkor olyan ártalmatlannak tűnik. 

Herkules, a fél macska már olyan szép fekete. Megy le a kopottas nyári bunda (látszik, ahol még vöröses) és növekszik a téli. A múltkor még csak a nyakáig volt fekete, most már a háta közepénél tart. 
A sebe is szépen begyógyult, már nem is érzékeny. Herkulesbe beköltözött valami meghittség amióta beteg volt és kezeltem a sebét. Szerintem tudja... sokkal okosabbak ezek, mint azt mi hisszük. 

Tegnap az eső ellenére is kimentem, volt egy kis idő, amikor nem esett, nem is szemelt. 
Kertészkedésnek nem nevezném, de összekötöttem pár bokor krizantémot, mert már erősen dőltek szét és a növénytámaszok nem tartják rendesen már most sem. Mi lesz, amikor tele lesznek virágokkal? 
Igazítottam kicsit az Astereken is. Nagyon jó ez a vékony, zöld drót, amivel körbe tudom húzni a növényeket, mert nem látszik, viszont fogja. Ami magas és dől, amellé szúrok le nádpálcát és úgy tartja meg a növényt. 
Nagyon magasak az Asterek, de van pár 1 méter fölötti krizantém is. 
Ma reggel is megkötöttem egyet megint, remélem most már jók lesznek, mire kivirágoznak, de majd mutatja még magát, ahol kötözni kell. 

Közben rengeteg csigát kidobáltam a kertből, nem láttam még ennyit, mióta itt vagyok. Ezeket nem én pakoltam így össze, itt voltak. Bár jobban örülök, hogy házas, mert állítólag megeszi a spanyolcsiga petéit és ez végül is jó, de minden mást is megeszik. Az idén az árnyékliliomok is olyanok, mint a szita, de a káposzták alsó leveleit is kirágták már, az összeset. 

A rózsalonc meghibbant... virágzik. 

Azt hittem a tollborzfűből már semmi sem lesz, de most kezdi mutatni magát. 

Egyre jobban kéklik a kékszakáll is, pedig az idén kicsit elrontottam a metszését. Viszont nagyon jól mutat együtt a tűztövissel. 

A hétvégén vettem 2 nagy darab vajat és sütöttem belőle ghí-t. Jófajta vaj volt, mert nagyon kevés maradvány jött ki belőle, az alsó képen látszik, hogy mennyi. Egyébként azt sem kell kidobni, nem néz ki jól, de pirítósra nagyon finom. A sütés után pedig csak az aranysárga tiszta vaj marad, ez a ghí és nem romlik meg. Akármeddig eláll... állítólag, de nálam annyira nincs ideje, szóval ezeréves ghít nálam nem találni, az biztos. :D 

Hihetetlen hogy elrohant megint az idő, most kezdődött a szeptember és ennek is mindjárt vége... tényleg nem tudom, hogy tudnak ilyen sebességgel elrohanni a napok, hetek, hónapok... 

Hajnalban itt voltak megint a szarvik, itt legelésztek kinn a ház mellett és egyetlen pillanatra láttam a "nagybőgőt" is, hatalmas agancsa van a fején. Gyönyörű volt, de érdekes módon sokkal óvatosabb, mint a csajok. 
Korán ébredtem, de először fel se kapcsoltam a villanyt a konyhában, hogy ne riassza el őket a fény. Aztán amikor felkapcsoltam, akkor se rohantak el, hanem szépen elsétáltak itt a ház előtt, végül bementek az erdőbe. Több csapás is van nekik. Máskor a hangjukat is alig hallani, de ma olyan csörtetéssel voltak benn az erdőben, hogyha nem tudom, hogy a szarvasok, azt hittem volna, hogy valami vaddisznóhorda csörtézik a fák között. 

Tegnap kb. egy órácskát töltöttem kinn a kertben (+ 3 új szúnyogcsípésem lett) és kiszedtem a füvet arról a részről, ahol majd a régebben ültetett őszi krókuszokat várom, hogy nyíljanak. Az idén földbe tettek nem tudom hoznak-e majd virágot.  Jó lenne. 

Illetve összedaraboltam a komposztra az utolsó tő padlizsánt is és a veteményes végében, leghátul (ami egy új ágyás az idén) kiszedtem az elnyílt körömvirágokat is. Van ott 3 tő többször érő eper, amit a barátnőmtől kaptam és hoztak pár fiókát, azokat is elültettem, meglocsoltam és betakartam szalmával körülöttük a talajt. 
Ennyire futotta, de a 3 tő eperből 7 lett, persze, ha mind megmarad. Nem is fogok már szaporítani csak ebből a fajtából, a többiből van elég. 
Az ágyásban még megmaradt egy sor büdöske, nagyon szépen virágoznak, még meghagyom őket, sőt, szerintem jövőre is azt fogok oda vetni, mert jól visszatartották a gyomokat. 

Tele vannak a komposztálók, pedig még rengeteg minden ki fog jönni a kertből... van hátul a bokrok mögött egy nagy halom, amit mindig elhatározom, hogy majd megszüntetem, de nagyon úgy tűnik, hogy az idén is csak nagyobbra fog nőni. Pedig amit csak lehet, szinte mindent visszadarabolok a talajra, de nem a veteményesben. Ami onnan kijön az mind komposztálandó és elég sok. 

Ma a MosogatóCicáról hoztam képeket, mert az utóbbi időben már benn tanyázik a kertben és nagyon el se szalad, bár fél méternél azért nem enged közelebb, de határozottan barátkozósnak tűnik. 
Szerintem ő egy brit rövidszőrű cica, kék cica, vagy legalábbis sok van benne belőle. Olyan bundija, mint a pokróc, nem olyan selymes, mint a többieké. Kajálásnál már ő is simizhető, de néha hülye. Tegnap délután pl. vettem be az üres edényeiket és odapofozott, még jó, hogy az edényt kapta el, nem szeretnék a karmaival találkozni. Ő kétszer akkora, mint a többiek és a karma is kétszer akkora, meg az agyarai is. 

Arra már rájött, hogy nagyon bírom, amikor mutogatja a hasát és mindig meg is mutatja és ez azt is jelenti, hogy biztonságban érzi magát. :)

Ő nem a mi cicánk, de nálunk eszik. Valószínűleg senkicicája, vagy gazdaszédelgő... ezekből minden kitelik. :D