Van az, amikor az ember már annyira izzad a kertben, hogy egyszerűen muszáj bemenni és lefürdeni és hajat mosni és megpihenni. 
Pedig semmi látványosat nem csináltam, többnyire virágokat vagdostam vissza, a kínai hamuvirág elvirágzott szárait, az egyik helyen a sárga cickafarkat (ami az előkertben van, azt még vissza kell majd vágni). Csak nem akarok most ott trappolni, mert most nyílik az őszi kikerics... az igaz, hogy a közelében sincs annak, amilyen szép volt tavaly. Most leeszik a csigák, pedig végigkukkoltam mindent és összeszedtem őket. 

A fehérek viszont az idén végre mutatnak valamit, az előző években nagyon csoffadtak voltak. Talán kell neki az a kis árnyék, amit az írisz levelei vetnek rá. 

Befejeztem a múltkor megkezdett uborkaágyás gyomlálását is és a mellette lévő petrezselyem ágyásból is kiszedtem a füvet. 
Pár szál petrezselymem lesz, még a zöldje is ronda... istenbizony nem tudom, hogy mi a fene baja van az idén. 

Kitépkedtem egy nagy csomó madársóskát is, mert megint elszaporodott nagyon az egyik részen, persze megint belenyúltam egy hangyabolyba. Ezek a kis fickók baromi idegesítők tudnak lenni és nagyokat tudnak harapni is az emberbe. 
Felkötöztem a tamariskát is, próbálom azokat az ágakat kényszeríteni egy helyzetbe, amik most a földön lógnak. Nem tudom, hogy fogok belőle törzseset nevelni, mert annyira a tövénél van elágazva, hogy borzasztó. 
Van 4 szép ága, arra gondoltam, hogy összefonom, hogy úgy nőjön, össze is kötöm, hogy megmaradjon és majd ahogy vastagszik, úgy engedem a kötést rajta. Vagy nem... annyi minden elmarad idő híján. 

Be volt tervezve, hogy szaporítok epret is, de addig se jutottam el, hogy az egészet kigyomláljam. 
Nem is tudom hová lett ez a nyár. Annyira elszaladt az idő. Nem szokott ekkora trehányság lenni a veteményesben, de az idén, ez minden képzeletet felülmúl. Bár az is igaz, hogy ezen a nyáron sok eső volt, sokszor nem lehetett kimenni a kertbe, mert vagy minden vizes volt, vagy akkora fülledtség volt, hogy nem lehetett kinn megmaradni. Na meg augusztustól jöttek a szúnyogok is. Ez már így esett, majd ősszel szépen rendbehozom a kertet. Gyakorlatilag már most is azt csinálom fokozatosan. 

Szétbontottam megint pár paradicsomot is, beszedtem a kötöződrótokat, a támasztékokat, eldaraboltam a szárakat. Elhordtam a komposztra egy csomó elnyílt körömvirágot is, kiszedtem a tökisszont. 
Kiirtottam egy rózsaszín ligetszépe tövet is, mert az valami iszonyat, ahogy az a növény terjed. Gyökérsarjakat növeszt, de fél méterre a növénytől is. Kiszedtem a fő tövet, de benne maradtak gyökérdarabok, amikről újak nőnek, majd azokat is ki kell szedni tövestől, de már nem volt lelkierőm hozzá, csak letépkedtem. 

Elzáról csináltam képeket, a CicaNéni nagyon élvezi a kertet, folyton ott tanyázik, ahol én is vagyok. :) 
Szerintem ezen az első képen röhög... 

Közben jönnek az első krizantémok is, a fehérek nagyon érdekesek, ahogy elnyílnak, úgy színeződik el a virágjuk rózsaszínesre. 

Ez pedig egy érdekes színű, nem is tudom milyen szín ez, de nagyon szép. Ez tavalyi szerzemény és meg is maradt! Nagyon jól mutat a büdöskével! 

Az előző években nem figyeltem - bár tavaly ősszel úgy emlékszem már hűvösek voltak az éjszakák és a szarvasbőgés idején már nem tudtam nyitott ablaknál aludni, úgy kevéssé hallom őket - olyan sokan jönnek esténként és figyelik a szarvasbőgést. Nem mennek ki a völgybe, épp csak túlmennek a házon és hallgatják, pedig nem is este bőgnek olyan nagyon, hanem hajnalban. 
Régebben félelmetesnek tartottam a szarvasbőgést, mintha óriási szörnyetegek laknának az erdőben és azok ordítoznának, de most már megszoktam. Itt bőgnek a ház mellett, van, amikor az ablak alatt. Most is kinn volt hajnalban az egész csapat itt mellettem a mezőn, a bikát nem láttam, de itt bőgött a ház mellett, egy másik pedig fenn a hegyoldalban. Tavaly csak egynek a hangját hallottam.

Péntek este viszont nagyon kibuktam. Nem tudom, hogy fogok-e még valaha ugyanúgy nézni a macskákra... szerintem nem. 
Kinéztem este, hogy bejön-e a Böbe és jött bizony, csak úgy nyargalt befelé... a szájában egy kis állattal. Először azt hittem pocok vagy egér lehet, de mire észbe kaptam, már benn is volt és diadalmasan letette a szobaajtóba, aztán rögtön be is vitte a szőnyegre. Akkor láttam, hogy a kis lény még él és nem is egér. Egy mókusbaba volt (ui: legalábbis először annak néztem, de aztán valaki itt kijavított, hogy ez erdei pele), hát én majdnem szívbajt kaptam, először nem is tudtam, hogy mitévő legyek. A kis feje véres volt egy ponton, biztos ott kapta el a Böbe, de a teste egyben volt, sérülésmentes, de nagyon ki volt merülve. 
Ezt csinálják ezek a dög macskák, pocokkal is láttam már, a végkimerülésig hajtja. 

Kéznél volt egy kis műanyag doboz, de nehezen vettem el a Böbétől a kis állatot, Böbe borzasztó hangokat adott ki és nem akartam erőszakos lenni, nehogy felkapja és bevigye valami sarokba, ahonnan aztán nehezen tudom kiszedni, vagy úgy kapja fel, hogy durván megharapja. 
Végül elvettem tőle, befordítottam a dobozba a kis állatot. Addigra volt benne erő, csak úgy kapaszkodott a doboz szélébe a pici kezeivel és hangot is adott. Nagyon tiltakozott. 
Jobb ötlet híján a kis nyakánál fogva (megfogtam a bőrét a feje hátulján) kivittem őt és feltettem a magnólia ágára, meg is csimpaszkodott. Hátha a hangjára a mamája megtalálta vagy esetleg haza tudott menni. 
A Böbe is kiment, még az is lehet, hogy a szaga után megint megtalálta, de a kis mókus (pele) reggel már nem volt ott, de a fa alatt se volt leesve... hátha el tudott menekülni. Persze, hogy aztán túlél-e azt nem tudom, meg azt se, hogy mennyi szenvedés vár rá, de elpusztítani nem lettem volna képes. Befogadni meg hová, amikor tele van az udvar macskákkal? Esetleg a pincébe, de nincs kalitkám se és mit adtam volna neki enni, nem értek a mókusokhoz (pelékhez). Viszont venni fogok egy kalitkát, hogy legyen kéznél, ha valami kis sérült állat kerülne hozzám. 
Hát ez van, sose fogom megtudni a további sorsát, pár percre kereszteztük egymásét, de most is könnybe lábad a szemem, ha rágondolok...
Kezdem megint utálni a macskákat... nagyon kártékonyak, mindent megölnek és játékból, nem táplálékszerzés miatt. Madarakat, vakondokat... , persze megölik a pockot és egeret is, patkányt is, de az idén nem láttam, hogy ezeket gyilkolásztak volna, cserébe viszont alig van már madár az udvarban tőlük, szerencsére vakond még van, mert azt látom, hogy vannak újabb túrások.

És még virágok is vannak, bár a pillangóvirágokat lassan visszadarabolom mulcsnak, mert nagyon megdőltek már. Az idén hamarabb elvirágoztak, máskor még októberben is nyílnak, most meg már a végüket járják. 

Produkált egy egészen szép másodvirágzást ez a piros cickafark is. 

Végre kinyílt a kékszakáll is, de nem olyan szép, mint tavaly volt. Vékony, eléggé gyenge ágacskák nőttek rajta, jövőre sokkal jobban vissza fogom metszeni. 

Ez a rózsa a tavaly anyák napja körül kiültetett minirózsák egyike. A többi nem igazán szuperált jól, tavasszal volt egy nagy beindulásuk, aztán nem tudom mi lett, de elhullatták a levelüket is, de még a nagyobb rózsák is. 
Lehet, hogy majd egy kicsit lazítani fogom körülöttük a talajt jövőre. 

Kezdődnek a gombák is a kertben, a legkülönbözőbb helyeken tudnak felbukkanni, ez pl. a monarda gyűrű közepében nőtt ki. Körülötte a monarda visszadarabolt szárai vannak, egyébként szerintem a piros monardám nem úszta meg a visszavágást, olyan, mintha teljesen kipusztult volna. Vártam, hogy csak újrahajt valahol a gyökeréről, de eddig semmi. Majd tavasszal kiderül lesz-e még élet legalább egy kis részében.  

Eddig tartott a szeptemberi nyár, bár nekem az utolsó pár napban már megint túl meleg volt. Azt várom, amikor 22 fok lesz és akkor süt a nap, azt szeretem, mert akkor lehet kinn lenni, nem égeti a fejem a nap, nem szakad rólam a víz a legkisebb erőlködésre is. 
Tegnap esett egy hatalmas eső, aztán egész délután lassan esegetett, most minden csupa víz és hűvös is van. 

Szerdán kiültettem az ÚjDudvákat, a japán szellőrózsát a kút mellé, a pettyegetett orvosi tüdőfüvet a tuják alá, ahol éppen betelepítés alatt van a terület és az egyik krizantémot is oda tettem, a másikat pedig egy megüresedett részére a fenti évelőágyásnak. Hogy aztán megmaradnak-e azt nem tudom, a krizantém az olyan, hogy mindig a következő évre derül ki, hogy áttelelős volt, vagy sem.
Illetve az életfák alatti hely nagyon száraz, de abban reménykedem, hogy majd amikor teljesen be fogja takarni az aljnövényzet, akkor majd jobban meg fogja tartani a nedvességet és fenyőkéreg mulcsot is kap majd.  
Meglátom, szerintem az a kert legszárazabb része. Lehet, hogy majd odavezetek egy csepegtető csövet jövőre, végig azon a sávon. 

Kiszedtem a rettenet sok  Azúrkék Kommelínát is (Commelina communis), jövőre azt hiszem azt is irtani fogom (muszáj lesz), ahogy megmozdítottam, csak úgy hullott ki belőle a mag. Vastagon terítette be a talajt. Ha engedném beborítaná az egész kertet. 

Nem tudom mi bontotta le az egyik komposztálómat, de kidőlt az oldala. Szerintem a macskák cirkuszoltak, vagy róka kergetőzött valamivel az udvarban. Sőt az egyik jujubát is kifordította valami a földből... megáll az eszem! Mentem le meglocsolni a két kis jujubámat, hát az egyik a földön fekszik, ki van rángatva a talajból. Még jó, hogy nem pusztult el. 
Időnként olyan kártékonyak ezek a kertlakók, mint a Colorado bogár, ilyenkor haragszom rájuk. 

Éjjel felébredtem és kinéztem az ablakon, látom, hogy valaminek görbül a háta a tetőn. Azt hittem róka, meg is kocogtattam az ablakot, hogy húzzon el innen, de Herkuló volt. Már megint állandóan éhes. Azonnal odajött az ablakhoz és olyan könyörgőn nézett befelé, de nem kapott semmit, éjjel már csak nem fogom etetni... bélpoklos. 
Amúgy meg úgy néz ki, mint azok a gizda palik, akik ha oldalra fordulnak, úgy néznek ki, mintha terhesek lennének, mert csak a pocakjuk nagy. Herkules pont ilyen, sovány macska, a pocija meg csak úgy domborodik és egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hová tűnik el a macskában/ból az a rengeteg kaja.  

Böbike pedig megint a fotelemre pályázik, tegnap kicsit aludt benne, de ma reggel kipateroltam belőle, különben hetekre megint elfoglalná. Tudomásul vette, viszonylag békésen. 

Az őszirózsák még mindig szépek, de már nem sokáig fognak tartani. Hagyok majd párat magot érlelni, a többi szerintem a hétvégén mulcsként fogja végezni. 

A dáliák kifejezetten szeretik az őszt és a hűvösebb hajnalokat. 

Meg akartam örökíteni babás színeket együtt, olyan valószerűtlenül kék volt a szarkaláb és rózsaszín a phlox és együtt annyira jól néztek ki, de a kép nem adja vissza, sajnos. 

A japán szellőrózsa még mindig csodaszép. Tavaly egy picurka kis tő volt, az aszályban mindig kapott egy kicsi vizet, mert folyton lekókadt és milyen nagyra nőtt az idén. 

Clematis 'Arabella'

Az Árnyas kertben nyílik a tarackoló kékgyökér és látszanak a rószaszín szellőrózsák is.