Ezeknek szentelek egy külön bejegyzést, mert annyira különlegesek. Ilyet se láttam még senkinél, pedig sok kertet nézegetek a neten. 
Ezt is a szomszéd nénitől kaptam és első évben nem jó helyre tettem, meg is voltam ijedve, hogy nem marad meg, de aztán észbe kaptam és elkezdtem szaporítani, most már talán kicsit túl sok is van belőle. 
Nagyon magasra nő, ezt nem lehet kötözés nélkül tartani, ráadásul elég hamar el kell kezdeni támasztani. Én 163 centi vagyok, de az idén némelyik akkora lett, mint én vagyok. Majd kell nekik valami speciális tartó, mert még így is meghajolnak. 
A tegnapi esőtől és a hatalmas széltől sajnos egészen meghajlottak, még jó, hogy idejében lefotóztam őket. 
Óvatosnak kell vele lenni, mert nagyon könnyen törik, bár minden krizantém könnyen törik, de ez még ahhoz képest is. Azért van belőle már legalább 8 helyen a kertben, mert a letörött darabokat mindig bedugdostam a földbe és le is gyökeresedtek. Nem tudom majd fel tudom-e emelni őket épségben. 
Jó nagy mulcstömeget ad egyébként, tavasszal szoktam összedarabolni, mindet saját maga köré, de - biztos írtam már - nem szabad a friss hajtásait eltakarni a mulccsal, mert könnyen kirohad. A krizantém érzékeny az ilyesmire. És fantasztikus, ahogy elkomposztálódik, pedig a szárak szinte megfásodnak tavaszra, elég fárasztó is a darabolás. Mégis 1-2 hónap alatt nyoma se marad, úgy elbontják a mikroorganizmusok. 

De tényleg, viszont így vannak kellemes meglepetések. :)))
A múltkor emlegettem, amikor véletlenül letörtem egy nagy szárat az egyik krizantémból, hogy jajjaj, abból még nincs is szaporítva. Eldugdostam a szárakat, de nagyon úgy tűnik egyik se marad már meg. 
Viszont most, hogy elkezdenek lassan kinyílni a krizantémok, látom, hogy legalább 5-6 is van már belőle. Ennek most nagyon örülök, mert egyrészt anyukámtól kaptam, másrészt annyira különleges a színe, másutt még nem is láttam ilyet soha. 
Egyébként ez volt az, amit tavasszal a vakond majdnem kitúrt, szerintem akkor szaporítottam belőle ágakat, de már nem emlékeztem rá, csak most, amikor látom, hogy mindenfelé nyílik a kertben. Úgy örülök neki! 

Nagyon szépen megmaradtak a bordós-lilás színűek is, amit még a szomszéd nénitől kaptam. Azt is tavasszal ültettem át, mert azon a helyen ahol volt, évről évre egyre kisebb és gyatrább lett, nem akartam, hogy lassan elfogyjon. Ezért tavasszal vettem le róla szárakat és magát a tövet is átültettem és mind megvannak. 
A fenti képen is van egy tő belőle, de máshová is szaporítottam, nagyon szép a színe. 
Ez nem gömbölyű bokornak nő, hanem közepesen magas, kb. 60 centis lehet. Ámbár még az is lehet, hogy jövőre gömbölyű lesz, mert egy-egy szálat dugdostam el, abból lett ez a bokor is, de az előző helyén nem mutatott gömbformát... 

Sőt, a piros, margaréta-szerű, szimpla virágú is megvan és van belőle másik is, ami majd jövőre derül ki, hogy megmarad-e. 

 A kis csodakrizantémom viszont sajnos nem lett szebb, valami nagyon megtámadta a leveleit. Virágzik ugyan, de látszik, hogy nem olyan szép egészséges. Jövőre majd ebből is fogok szaporítani. Szívem szerint ezret csinálnék mindegyikből. :) 

"Na látod, hogy ez úgyis az én fotelem? Na ugye, hogy ugye?"  :D :D 

Tegnap már reggel robogtam ki a kertbe, hogy kihasználjam a jó időt. 
Rögtön fogtam a csodaásóvillát kivettem onnan egy hatalmas telep mezei szegfűt és felnyomkodtam vele azt a részt, ahová a maradék tulipánhagymákat terveztem elültetni, aztán bele is tettem a tulipánokat. Két rózsaszínt és egy sárgát. Az egyik fészket úgy csináltam meg, hogy egybe tettem az egyik rózsaszínt a sárgával. Nem tudom, hogy egyszerre fognak-e nyílni, de előbbinek nagy hagymái voltak, a sárgának pedig kicsikék. Szóval ha nem, az se baj, szerintem jól ellesznek együtt. 

Beültettem még arra a részre a két margarétás virágú krizantémot is és két picike Astert. Nem tudom milyen fajták lesznek, ha magasak, akkor majd átrakom őket máshová, de ez csak jövőre fog kiderülni. 
A nagy telep mezei szegfű sok földdel jött ki, azt csak leterítettem egy részre a tuják alá, majd kiderül, hogy megmarad-e. Nagyon szapora, ha nem gyökerezik be, az se lesz nagy baj. 

Aztán csináltam helyet a kis padnak a fedett részen és azt is behoztam és az asztalt is. Lepucoltam a megszáradt fokhagymákat és beraktam a pincébe. Majd az esős napokon a hagymákat is behordom már, nehogy fagyok jöjjenek és még kinn legyen.  

Aztán nekilódultam a veteményesnek. A répa ágyását villáztam fel, hát... egy merő gaz volt, de tényleg, még soha az életben nem volt ilyen gazos a kertem, de meglett ez is. Végül rászórtam egy csomó érett marhatrágyát, majd bemossa az eső. 

Itt a fenti képen látszik, hogy már kiszedtem a maradék padlizsánt is, na meg a paprikákat. Mind megfagytak a múlt héten. Csupa fű még a helyük...
Elhordtam a cukkinik szárát, bakker az egyik úgy megfagyott, szétolvadt a kesztyűs kezemben, tök vizes lett a kesztyűm tőle és borzasztó büdös is volt. Szerencsére már a kesztyű is lyukas volt, kidobtam a végén. 
Kihúzgáltam az Új-Zélandi spenót összes szárát is... egy tő volt, de elfoglalt kb. másfél nm-t. 

Összedaraboltam az összes kiszedett növényt a komposztra, leszedtem még a faoszlopról a hatalmasra nőtt, de szintén megfagyott hajnalkát is. 
Aztán nekiestem még a magas dáliáknak is, helybe daraboltam a szárait és a pillangóvirágokat is. 

Aztán kiszedtem a maradék sárgarépát is, jól sejtettem, ebben az ágyásban sokkal szebbek lettek. Egyelőre még lenn virítanak a vödörben, a zöldjét se szedtem le. Majd az esős napokon szépen feldolgozom és beteszem a fagyasztóba... csak helyet kell neki csinálni.
Levesekbe és salátának elég lesz, de répagombócokhoz nem. Pedig sokat vetettem, de a másik ágyásban nagyon vackok lettek. 

Nem is ebédeltem, bezabiztam a kertben szőlővel.

Aztán még levágtam a magnóliafa nagyon alsó ágait, mert már nagyon elegem volt a bujdoklásból alattuk, meg hogy eső után inkább nem mentem arrafelé a kertben, mert a nyakamba zúdult volna a víz.
Ilyen volt:

És ilyen lett: 

Egyébként borzasztó ami az udvarban van, tele van levágott ágakkal minden. A tavaly a viharban leszakadt fél diófa vékonyabb ágai az ólra vannak felhalmozva a kert végében, egy része pedig a beszakadt verem tetején van. 
A múltkor levágtam egy csomó ágat a lilaakácról is, mert már annyira belógott, hogy a kocsi tetejét karcolta volna, ugyanezért vágtam le az egyik tujából is. Az egyik adag a járda mellett van felhalmozva, a másik a kút mellett és most még a járda mellett megrakodtam a levágott magnóliaágakkal, de került ki egy nagy ág a ház elé is... tényleg kéne már egy ágaprító és összedarabolni vele az összeset.