Jó idő ide vagy oda, tegnap nem remekeltem a kertben. Nem tudom mi van velem, de egyik napról a másikra úgy le tudok gyengülni, hogy alig van jártányi energiám. Mintha egy hullámvasúton ülnék. Lehet, hogy ez a lehetetlen időjárás az oka, vagy csak simán öregszem. 

Végül azért kiültettem még az utolsó téglaszínű krizantémot és a terülő borókát is (vagy tuja), meg kell néznem a papírját. Illetve kiengedtem a vizet az amfórából és behoztam a teraszra egy védett sarokba, ahol a szél nem tudja fellökni. 

És akkor a krizantémok:

Most már a sárgákból is van pár fajta. 
Van ez az aprócska virágú bokor, amit tavaly ősszel vettem a piacon és szépen át is telelt és még gömböc formát is öltött. 

Aztán van ez a másik, ez is tavalyi ültetésű. Egy olyan cserépből lett kiültetve, amiben 4 szín volt összerakva, de csak ez és egy fehér maradt meg. Szegénykém ez is úgy maradt  meg, hogy egyszer engem is túl kellett éljen, belevágtam a kaszával, a damil leszakított pár ágat róla, de azért él. Majd jövőre őt is megsokszorozom. Ennek se nagy a virágja, de nagyobb a fentinél és formája is más. 

Ez a sárga már megvan pár éve (szomszéd nénitől), szaporítottam is belőle mindenfelé a kertben. Szép, nagy feje van. Sajnos ez az esős idő nem tesz jót neki, mert elnehezednek a virágfejek. Hiába támasztom és kötözöm, az eső sokat árt neki, de olyan szép! Kb. 60 cm magas lehet, a bokor nem gömb alakú, hanem egyenes, külön álló szárakon hozza a virágait, egy száron többet is. 

Ez  a tűszirmú se új már, de szépen, megbízhatóan nő évről évre és egyre nagyobb a bokor is, bár az idén minden olyan nagy. Még nem nyílt ki teljesen. 

 Itt pedig már az egyik fehér van, anyukámtól kaptam ezt is. Tavaly kettő volt belőle, de az egyiket a törökszegfű teljesen kinyírta volna ha hagyom, ezért átültettem. Szerencsére meg is maradt, így most is kettő van belőle. Az első két képen ugyanaz a bokor van, nagy a bokor, majdnem kettőnek tűnik. 

Ez pedig az átültetett példány. 

Ezt a piacon vettem tavalyelőtt ősszel egy nénitől, de tavasszal majd ebből is szaporítok másik helyre, mert itt nagyon elnyomta az idén is (tavaly is) a kék iringó. Lehet, hogy át is ültetem. 
Egyébként  ha az ember kinn áttelelő krizantémot akar venni, akkor érdemes a piacon néniktől venni olyat, amin látszik, hogy a kertből vette be és úgy tette cserépbe. Lehet látni ha kerti földben van, azok biztos, hogy áttelelnek. Ez egyébként szintén kb. 60 centis lehet, szép pompom alakúak a virágai, külön szárakon nyílnak, ez se gömb formára nő. 

Ez se nem fehér, se nem sárga, de nagyon szép. Tavaly nagyobb bokor volt, az idén a díszdohányok kicsit agyonnyomták. Jobban kell ügyelnem rájuk, a krizantém úgy tűnik nem szereti a vetélytársakat. 

Ez pedig a margarétás, elég magasra nő, legalább 80 cm, ezt is kötözni kell. Jövőre megpróbálom, hogy visszavágom a szárakat, hátha nem lenne ilyen nagy kajla. 

Megnéztem szombat este a holdfogyatkozást, nem volt túl nagy, de régen láttam már. Szép volt, az asztrológia szerint viszont az eklipszek nem hoznak semmi jót. Sőt, inkább traumatikus események szoktak bekövetkezni a hatásukra. Meglátjuk mit hoz majd. 

Ma reggel Herkules, a Böbe és a Mosogató Cica megkapták a féreghajtót. Herkuló a legjobb "páciens", ő mindig éhes, így pillanatok alatt befalja. Kockasajtba szoktam rejteni. A kockasajt van fenntartva a mennyei falatnak, néha kap gyógyszer nélkül is, így könnyen és örömmel megeszi akkor is, amikor benne van a gyógyszer.
Böbével már nem olyan egyszerű, ő megjegyezte, hogy néha rossz a sajt íze, ezért nem igazán nyúl hozzá.
Ma reggel viszont elvettem előle mindent és csak a sajt volt a bogyókkal, hát... azt látni kellett volna. Nagy éhesen bejött reggel, nekiesett, de megérezte benne. Akkor elkezdett keresgetni, hogy hol lehet még kaja, de nem volt. Mindenhová felcsimpaszkodott és kaját keresett. Aztán meg ült a küszöbön és hangosan drámázott, hogy mindjárt éhen hal, de a fülem botját se mozdítottam. Végül megette a háromnegyedét. 
A Mosogató csak a felét... Elzának még nem tudom, hogy adom be, se a Mókaképűnek. Elza nagyon válogat, nincs semmi, amire úgy igazából rávetné magát. 
Az idegen cicától nem tudok megszabadulni, de ha a fene fenét eszik, akkor se fogadom őt is ide. A kandúrok (Herkules nem, de tőle nem is kunyerál), megosztják vele a kajájukat, emiatt folyton éhesek. Ez a macska egy kis ribanc. Odaül melléjük és hangosan sírva kéreget. Megjegyzem, hogy egy szép cica, nem sovány, szép a bundija is, szerintem gazdás, csak biztos olyan falusi módra etetik, hogy néha odalöknek valamit, egyébként meg fogjon magának. 
És a kandúr elhúzódik a kajától, ez a kis dög meg megeszi előle, de hát a kandúr meg így járt. Majd megtanulják elzavarni, vagy éhesek maradnak. 

Eltelt tegnap az óraállítás utáni első nap is. Kicsit nehezen indult a jó idő, de végül megint rövidujjúban voltam kinn, legalábbis amíg ásóvilláztam. 

Ugyan nem terveztem tegnapra, végül mégiscsak felcsodaásóvilláztam két ágyást és a közöket is. Az egyikben az Új-Zélandi spenót volt és paradicsom, meg karalábék, a másikban a paprikák voltak. 

Így nézett ki előtte (Elza mindenütt ott van, mintha több példány is lenne belőle):

És utána:

Elültettem végre a fokhagymát is, újra kellett villázni azt az ágyást is, mert benőtte a folyondár, pedig le volt takarva a kiszedett zöldbabok száraival. 

Aztán még összedaraboltam egy rakás száraz büdöskét, a leszáradt lózsályát is, cosmost, meg amibe még belebotlottam a kertben és el volt már száradva.
Szépen ki is szabadult a susnyásból a vattacukorfű, ha nem vágom le a száraz büdöskéket, észre se vettem volna. 

Még a sisakvirág is nagyon szép, de nem tudom, hogy lesz-e ideje még magot érlelni, jó lenne. 

Alakulgat itt ez a sarok is, a bőrlevél szépen elszaporodott, a páfrány is jól érezte magát az idén és szépen  megmaradt a bársonyos tüdőfű is (páfránytól balra), amit tavasszal ültettem oda. Elvirágzás után ilyen szép, sötétzöld a lombja, jól betakarja a talajt és jó komposzttömeget is ad. Mögötte az oszlopos tiszafa is nőtt az idén legalább 30 centit és ott a kövek között megy egy borostyán is, amit szeretnék felfuttatni a falra. 
A zöld árnyékoló sajnos olyan amilyen, ha egyszer sok pénzem lesz, akkor végig építtetek egy téglakerítést, de hát ez egyelőre csak álom. 

Nagyon szépen bepirosodott a szárnyas kecskerágóm is, elég hirtelen, nemrég még néztem és zöld volt. Azt hittem, hogy nem jó fajtát hoztam, mert ezt tavaly ősszel direkt azért hoztam, hogy legyen piros lombú cserje is a kertben. 
Körülötte még szinte csupasz a talaj, de azt a részt majd tavasszal tervezem kialakítani. 

Ez pedig Herkules, reggel kigömbölyödött a napra a CicaÚr. Télire szívesen beengedném őt a pincébe, remélem, amikor hideg lesz, akkor lesz annyi esze, hogy majd bejön. 

A pénteki borzasztóságos időjárás után kész felüdülés volt a tegnapi nap. 
Sütött a nap, jó meleg volt. Nem voltam kinn sokat a kertben, de azért kiültettem végre a halványlila krizantémot és az egyik újat is (a csíkos virágút). 

Levagdostam egy csomó elnyílt Astert is, összedaraboltam őket mulcsnak. Nem mindet tudtam önmaga köré rakni, de lett helyük más növények körül. Remélem majd bomlásukban nem lesznek rossz szomszédai semelyik növénynek, ami köré terítettem a feldarabolt virágokat. 

Nekiálltam és összeszedtem egy csomó levelet is a magnólia alól... nagyon sok volt, pedig a zöme még fenn van a fán. Most nem a komposztra raktam, hanem elhordtam hátra egy csomót a kerítés mellé, ahol a cserjék vannak. Körbeterítettem vele az egyik Leylandit. 
A többit a fenyő köré terítettem, abban a reményben, hogy nem engedi majd jövőre annyira előjönni a gyomokat. A magnólia levele nem bomlik olyan könnyen és elég vastagon raktam, legalább a nedvességet is tartani fogja a fenyő körül. Savanyú komposzt lesz belőle ezért jó a fenyő köré is. 
Nem szoktam saját maga alatt hagyni, mert hóvirágok vannak a fa alatt és nem tudnak tőle tavasszal kihajtani. Illetve ha akkor szedném össze a leveleket, mind összetörném a hóvirágokat. 

És még a fa is tele van levéllel, ez már szerintem napokon belül lejön, jó móka lesz összeszedni. 

Majd a többit is a kerítés tövébe terítem, illetve majd a tűztövis köré is teszek belőle. Van ott két hunyor is, azokat jó lenne, ha megvédené kicsit. 

A pénteki eső nagyon lenyomta a krizantémokat, azokat is megigazgattam, megtámasztottam és pár elvirágzottat is megtámasztottam, mert nem akarom visszavágni őket, majd csak tavasszal. 
A kép alján már látszik, hogy lassan kezdik a bordó krizantémok is. 

A lilákról még hoztam képeket, mert elképesztő amit ezek a virágok produkálnak az idén. 

 Ennyit tudtam tegnap tenni a kertben, ásóvillázni nem lehet, csupa sár minden. Rengeteg eső esett, a hajnalkák ládájából úgy kellett kiönteni a vizet, mert benne álltak a virágok. 

Lecsavaroztam még a gázóra elejéről is az átlátszó lapot és megtisztítottam, mert már nem lehetett látni, hogy mennyi az annyi. Le is fotóztam az óraállást, nagyon jól állok. 

Sikerült lefotóznom a MókaKépűt a bokorban. Ez a cica maga a zen, annyira nyugodt és már meg is simogattam többször is, de mindenben olyan nyugis cica. Sokáig azt hittem, hogy süket a cica, de nem süket, legfeljebb nagyot hallhat, de az se biztos. Ami viszont biztos, hogy ez a cica más, mint a többiek. 
Lehet érezni, hogy körülötte más az aura, olyan nyugalom sugárzik ebből a cicából, mintha ő valami másik, jobb térben, vagy valami burokban élne. :)