A pénteki borzasztóságos időjárás után kész felüdülés volt a tegnapi nap. 
Sütött a nap, jó meleg volt. Nem voltam kinn sokat a kertben, de azért kiültettem végre a halványlila krizantémot és az egyik újat is (a csíkos virágút). 

Levagdostam egy csomó elnyílt Astert is, összedaraboltam őket mulcsnak. Nem mindet tudtam önmaga köré rakni, de lett helyük más növények körül. Remélem majd bomlásukban nem lesznek rossz szomszédai semelyik növénynek, ami köré terítettem a feldarabolt virágokat. 

Nekiálltam és összeszedtem egy csomó levelet is a magnólia alól... nagyon sok volt, pedig a zöme még fenn van a fán. Most nem a komposztra raktam, hanem elhordtam hátra egy csomót a kerítés mellé, ahol a cserjék vannak. Körbeterítettem vele az egyik Leylandit. 
A többit a fenyő köré terítettem, abban a reményben, hogy nem engedi majd jövőre annyira előjönni a gyomokat. A magnólia levele nem bomlik olyan könnyen és elég vastagon raktam, legalább a nedvességet is tartani fogja a fenyő körül. Savanyú komposzt lesz belőle ezért jó a fenyő köré is. 
Nem szoktam saját maga alatt hagyni, mert hóvirágok vannak a fa alatt és nem tudnak tőle tavasszal kihajtani. Illetve ha akkor szedném össze a leveleket, mind összetörném a hóvirágokat. 

És még a fa is tele van levéllel, ez már szerintem napokon belül lejön, jó móka lesz összeszedni. 

Majd a többit is a kerítés tövébe terítem, illetve majd a tűztövis köré is teszek belőle. Van ott két hunyor is, azokat jó lenne, ha megvédené kicsit. 

A pénteki eső nagyon lenyomta a krizantémokat, azokat is megigazgattam, megtámasztottam és pár elvirágzottat is megtámasztottam, mert nem akarom visszavágni őket, majd csak tavasszal. 
A kép alján már látszik, hogy lassan kezdik a bordó krizantémok is. 

A lilákról még hoztam képeket, mert elképesztő amit ezek a virágok produkálnak az idén. 

 Ennyit tudtam tegnap tenni a kertben, ásóvillázni nem lehet, csupa sár minden. Rengeteg eső esett, a hajnalkák ládájából úgy kellett kiönteni a vizet, mert benne álltak a virágok. 

Lecsavaroztam még a gázóra elejéről is az átlátszó lapot és megtisztítottam, mert már nem lehetett látni, hogy mennyi az annyi. Le is fotóztam az óraállást, nagyon jól állok. 

Sikerült lefotóznom a MókaKépűt a bokorban. Ez a cica maga a zen, annyira nyugodt és már meg is simogattam többször is, de mindenben olyan nyugis cica. Sokáig azt hittem, hogy süket a cica, de nem süket, legfeljebb nagyot hallhat, de az se biztos. Ami viszont biztos, hogy ez a cica más, mint a többiek. 
Lehet érezni, hogy körülötte más az aura, olyan nyugalom sugárzik ebből a cicából, mintha ő valami másik, jobb térben, vagy valami burokban élne. :)