Megnéztem szombat este a holdfogyatkozást, nem volt túl nagy, de régen láttam már. Szép volt, az asztrológia szerint viszont az eklipszek nem hoznak semmi jót. Sőt, inkább traumatikus események szoktak bekövetkezni a hatásukra. Meglátjuk mit hoz majd. 

Ma reggel Herkules, a Böbe és a Mosogató Cica megkapták a féreghajtót. Herkuló a legjobb "páciens", ő mindig éhes, így pillanatok alatt befalja. Kockasajtba szoktam rejteni. A kockasajt van fenntartva a mennyei falatnak, néha kap gyógyszer nélkül is, így könnyen és örömmel megeszi akkor is, amikor benne van a gyógyszer.
Böbével már nem olyan egyszerű, ő megjegyezte, hogy néha rossz a sajt íze, ezért nem igazán nyúl hozzá.
Ma reggel viszont elvettem előle mindent és csak a sajt volt a bogyókkal, hát... azt látni kellett volna. Nagy éhesen bejött reggel, nekiesett, de megérezte benne. Akkor elkezdett keresgetni, hogy hol lehet még kaja, de nem volt. Mindenhová felcsimpaszkodott és kaját keresett. Aztán meg ült a küszöbön és hangosan drámázott, hogy mindjárt éhen hal, de a fülem botját se mozdítottam. Végül megette a háromnegyedét. 
A Mosogató csak a felét... Elzának még nem tudom, hogy adom be, se a Mókaképűnek. Elza nagyon válogat, nincs semmi, amire úgy igazából rávetné magát. 
Az idegen cicától nem tudok megszabadulni, de ha a fene fenét eszik, akkor se fogadom őt is ide. A kandúrok (Herkules nem, de tőle nem is kunyerál), megosztják vele a kajájukat, emiatt folyton éhesek. Ez a macska egy kis ribanc. Odaül melléjük és hangosan sírva kéreget. Megjegyzem, hogy egy szép cica, nem sovány, szép a bundija is, szerintem gazdás, csak biztos olyan falusi módra etetik, hogy néha odalöknek valamit, egyébként meg fogjon magának. 
És a kandúr elhúzódik a kajától, ez a kis dög meg megeszi előle, de hát a kandúr meg így járt. Majd megtanulják elzavarni, vagy éhesek maradnak. 

Eltelt tegnap az óraállítás utáni első nap is. Kicsit nehezen indult a jó idő, de végül megint rövidujjúban voltam kinn, legalábbis amíg ásóvilláztam. 

Ugyan nem terveztem tegnapra, végül mégiscsak felcsodaásóvilláztam két ágyást és a közöket is. Az egyikben az Új-Zélandi spenót volt és paradicsom, meg karalábék, a másikban a paprikák voltak. 

Így nézett ki előtte (Elza mindenütt ott van, mintha több példány is lenne belőle):

És utána:

Elültettem végre a fokhagymát is, újra kellett villázni azt az ágyást is, mert benőtte a folyondár, pedig le volt takarva a kiszedett zöldbabok száraival. 

Aztán még összedaraboltam egy rakás száraz büdöskét, a leszáradt lózsályát is, cosmost, meg amibe még belebotlottam a kertben és el volt már száradva.
Szépen ki is szabadult a susnyásból a vattacukorfű, ha nem vágom le a száraz büdöskéket, észre se vettem volna. 

Még a sisakvirág is nagyon szép, de nem tudom, hogy lesz-e ideje még magot érlelni, jó lenne. 

Alakulgat itt ez a sarok is, a bőrlevél szépen elszaporodott, a páfrány is jól érezte magát az idén és szépen  megmaradt a bársonyos tüdőfű is (páfránytól balra), amit tavasszal ültettem oda. Elvirágzás után ilyen szép, sötétzöld a lombja, jól betakarja a talajt és jó komposzttömeget is ad. Mögötte az oszlopos tiszafa is nőtt az idén legalább 30 centit és ott a kövek között megy egy borostyán is, amit szeretnék felfuttatni a falra. 
A zöld árnyékoló sajnos olyan amilyen, ha egyszer sok pénzem lesz, akkor végig építtetek egy téglakerítést, de hát ez egyelőre csak álom. 

Nagyon szépen bepirosodott a szárnyas kecskerágóm is, elég hirtelen, nemrég még néztem és zöld volt. Azt hittem, hogy nem jó fajtát hoztam, mert ezt tavaly ősszel direkt azért hoztam, hogy legyen piros lombú cserje is a kertben. 
Körülötte még szinte csupasz a talaj, de azt a részt majd tavasszal tervezem kialakítani. 

Ez pedig Herkules, reggel kigömbölyödött a napra a CicaÚr. Télire szívesen beengedném őt a pincébe, remélem, amikor hideg lesz, akkor lesz annyi esze, hogy majd bejön.