Tegnap is annyi volt a kertészkedés, hogy tovább daraboltam vissza mulcsnak a talajra az őszirózsákat. Volt, amelyik még nem nyílt el teljesen, de lassan jönnek a krizantémok és nem akarom, hogy a félig elnyílt kórók ott díszelegjenek a kertben és azt se, hogy túl sok magot hullassanak. Bár talán az őszirózsa az egyetlen, amit nem bánok, hogy így szaporodik,  legalább nem kell ültetni. 
Viszont megint kiszedtem rengeteg ernyős verbénát is, még mindig rezeg a léc az alatt a növény alatt, mindenhová szétszórja a magját, rosszabb bármelyik gyomnál. Ugyan szép, de annyira nem vagyok beájulva tőle, szóval lehet, hogy kimegy a maradék is. Meglátom jövőre, hogy sikerült-e időben visszavágnom, vagy megint kelni fog, mint a bolond. Ha megint ilyen sok kel ki, mint az idén, akkor kiszedem végleg, mert semmi  kedvem állandóan ezt szedni a kertből. Mindenbe belenő, semmi nem képes elnyomni, borzalmas. 
Tövestül kivágtam pár alpesi iringót is... nem is tudom, nálam minden ilyen veszettül szaporodik. Pedig az iringónak már nem hagytam az idén, hogy szétszórja a magját, de úgy látom, hogy a tövéről is szaporodik, vagy még a tavalyi magok? Nem tudom, de az is kel mindenütt és az sem olyan szép, szúrós is, nem rajongok érte. Egy tövet meghagyok, de több nem kell belőle. 
Átvittem az előkertbe a nyáron pár rózsaszín ligetszépét is, abból is van már mindenütt. A tövéről szaporodik, de nagyon. Képes fél méterre a növénytől is előbújni. Pedig elfásodik a szára, egész hatalmas töveket képes képezni, de mindenütt bújik elő, sűrűn. Ez is egy nagyon erőszakos növény, viszont nagyon szép, amikor virágzik. 
Még ki akarom tapasztalni, hogy tudom majd kordában tartani, aztán meglátom mi lesz a sorsa. 

A piros Monardát viszont igen nagy valószínűséggel elcsesztem azzal, hogy visszavágtam tövig, amikor elvirágzott, mert sehol nem hajt. Úgy tűnik, hogy a szárak elpusztultak, pár helyen látom, hogy zöld még, ott talán lesz valami, de nem sok esélyét látom. Tavaly ilyenkor már terjedt, mint az őrült, ilyen gondom azt hiszem jövőre nem lesz. 

Érdekes meglepetések ezek. Vannak virágok, amiket ha visszavágok, azonnal elkezdenek hajtani és hozzák másodszor is a virágaikat, a Monarda meg bemondta az unalmast. 

Böbike újabban mindenféle helyeken alszik a lakásban, valamelyik nap egy szatyorba költözött bele, de napok óta a konyhaszéken aludt, most meg a fürdőben alszik. 

Elza meg van sértődve, mert ráléptem a lábára és még le is szidtam. Olyan buta az a macska, állandóan a lábam alatt van, majd felbukok benne mindig és már számtalanszor ráléptem a lábára, mégse tanul belőle. Nem lehet tőle lépni se,  már az udvaron is örökké ott csavargózik a lábam körül, egyre borzasztóbb. Nem tudom mi van most, úgy csüngenek rajtam, mintha kis majmok lennének. 
Egyébként mind ilyen, Herkules is, jobban kell neki a napi szeretetadagja, mint a kaja. Addig nem eszik, amíg nem volt meg a reggeli rendes tutujgatásmennyiség. 
Mostanában Böbike is érdekes, nagyon "beszélgetős" lett, egész nap mondja. Rám néz és nyávog, vartyog, kuttyog meg trillázik, mint a madarak. Gőzöm sincs, hogy mit mond, egyedül azt értem, amikor enni kér, mert az olyan hisztis és hangos felszólalás, hogy nem lehet nem odafigyelni rá. Hónapok óta az ölembe se tudtam felvenni, most meg minden nap felmászik és persze meg van sértődve, amikor letessékelem, de képes lenne az ölemben tölteni a napot és be nem áll a szája. Elég elmenni mellette és litániát mond... nem volt ilyen, nem tudom mi van.

Megint mutatom a sisakvirágot, lassan el fog nyílni, már látszik, ahogy a szirmai áttetszővé válnak. Nem fogom hagyni ezt se magot hozni az idén, mert azt szeretném, hogy a tő szaporodjon. 

Az új fügém, kicsit lóg még, de majd összeszedi magát. 

Ez is egy korai krizantém, sajnos nem adja vissza a színét a fotó. Sokkal narancsosabb és vannak olyan virágok, amiknek mélyebb a színe a többinél, nagyon szép. Tegnap összekötöttem ezt is, mert nagyon szét volt borulva. 

És még a büdöskék is teljes gőzzel nyomják. 

Reggel 6:16-kor még félhomály van... egyre közelebb kúszik a sötétség, jajdenemszeretem! 
Lassan már délutánonként se fogok tudni kimenni a kertbe, bár most sem, mert annyi polos van, hogy az valami borzasztó. Nagyon undorító lények, azt hiszem őket utálom a legjobban a Föld élőlényei közül. Igazán nem tudom, hogy ők végül is mire jók... alig eszi valami őket. 
Olvastam, hogy a szamurájdarázs bennük szaporodik. Ez elég alienes és kegyetlen dolog (hogy benne kelnek ki és fejlődnek),  de egy darázs miatt ekkora hűhó, megteremteni miattuk egy ilyen szapora, büdös jószágot... nem volt jó ötlet, szerintem.

A házon majdnem az összes ablak le van hálózva, de bemásznak pl. a redőnyzsinóron is a redőnytokból. Vagy behozom magamon és nem veszem észre. Minden nap találok egyet-kettőt.
Az előszoba ablakában szoktam Herkulest etetni, ott körbefújtam poloskairtóval, különben oda is bújnának befelé, még akkor is, ha az ablak agyonnyomja őket. A lépcsőház bűzlik tőlük, ott is lefújtam, de csak pár napig tart a hatása, aztán kezdhetem elölről... 
Annyira örülök, hogy a verandát megcsináltattam és oda legalább már nem tudnak beszivárogni, az ajtót pedig szintén körbefújtam.

A kertben nem sok mindent tudok csinálni, napközben dolgozom, ráadásul elég hajtós most (és ez decemberig az őrületig szokott fokozódni). Megfogadtam viszont, hogy nem vagyok hajlandó megismételni a  tavalyi megveszekedett őrületet, mert azt hittem tavaly, hogy el se érek élve a karácsonyig. A vérnyomásom a stressztől az egekben volt, az idén nem fogom ezt csinálni, akármi lesz is, akármilyen fontos és halaszthatatlan bármi is és akárhogy ne hagyjak cserben senkit... aztán tavaly valahogy magamat hagytam cserben. Hát ez többet nem. Elegem van már. Ez a 65 éves nyugdíjkorhatár ez egy emberkínzás, úgy mennék már. Ha valaki azt mondaná, hogy ebben a pillanatban mehetek, hát én hanyatt-homlok. Egy percet se tétováznék, de muszáj kivennem a kezem a biliből, oszt be kell jelentkeznem  ma is.

A kertben az őszirózsákat kezdtem apránként visszadarabolni, a gyökereket ki se szedtem, legalább lazítják ezt a kötött, agyagos talajomat. Az összedarabolt részeket visszarakom a talajra, mindegyiken van már érett mag is, az széthull és jövőre kikelnek majd, lesznek új őszirózsák belőlük.  

Közben a sisakvirág is kinyílt, de majd jönnek még további sisakvirágok is. Nagyon kései ez a virág, remélem lesz még ideje kivirágozni mindegyiknek. 

Másodvirágzik a cickafark is. Úgy tűnik, hogy ez a virág szépen hozza másodszorra is a virágait, érdemes azonnal visszametszeni, így van ideje újabb virágokat nevelni és nem is kisebbek, inkább csak kevesebb valamivel. 

Újabb Aster virágzott ki, ez a ház előtt van, nagyon nagyra nőtt, a nyakamig ér. Nagyon szép színe van és jó, hogy a másikat átültettem mellőle, mert így szépen meg tudott nőni és most látszik, hogy más a színük is. A másik jóval sötétebb lila lesz. 

Mellette már szépen nyílik a hófehér is. Ezek az OBI-ból mentett Asterek, 70%-os leértékelésen vettem, már alig volt bennük élet, érdemes volt megmenteni őket. :) 

Itt is nyílik már egy másik fajta lila (és majd mellette is egy pink), de a főszereplő még a fehér krizantém. 

Ez egy másik fehér krizantém, még nem nyílt ki teljesen, de már most is nagyon szép. 

Nagyon mérges vagyok. Van egy nagy telep őszi kikericsem hátul is, ott később szokott nyílni, de ez így jó, mert így hosszabbra nyúlik a virágzásuk. 
Már nagyon vártam, hogy előbújjanak, körbe is kerítettem hálóval, mert sok a csiga arrafelé. Valamelyik nap néztem, sorra dugta ki a növény a bimbóit és tegnap reggelre az összeset lezabálták a csigák. A háló semmit nem ér nekik, simán becsúsznak alatta a spanyolcsigák. Még az a szerencse, hogy a házas nem tud bemenni alatta. 
Tegnap leöltem vagy 6 spanyolcsigát és körbeszórtam fahamuval a kikericsek körül... nem tudom elég lesz-e ellenük. 
Nagyon bosszantó ez, ápolom, őrizgetem és nyomtalanul eltüntetik a virágomat. 

Kicsit türelmetlen is vagyok, már nagyon várom, hogy az Asterek végre kinyíljanak, de azok is váratnak magukra, elég lassan bontakoznak ki. Persze annál szebb lesz majd a virágzás, csak most van egy kis üresjárat a kertben, amit - ugye - az őszi kikericsek lettek volna hivatottak betölteni, de a csigák közbeléptek. 

 A képen a 'Waterlilly' van, sajnos ezt szegénykémet meg az eső verte el vasárnap. 

Már nem sokáig fogja bírni a rózsalonc sem, de másodvirágzik. 

Színesedik a kaméleonvirág is, bár az igazat megvallva kicsit többet vártam tőle. Elég árnyékos részen van, állítólag akkor lesz igazán szép színes. Cserébe a leveleinek jó illata van. Mögötte pedig növekszenek a borkórók. 

Ezen a képen az óriás fejvirág leveleit mutatom (a nagy zöldek). Még nem hozott virágot az idén, ezt tavasszal neveltem magról. Jövőre már számítok virágokra is. Egy kissé nagyobb lett, mint gondoltam, az is lehet, hogy átültetem majd onnan tavaszra. Meglátom mekkora lesz, eléggé ránőtt ott a kasvirágra. 

Nagyon szépek most a kertben a tűztövisek, ámbár a kicsit (alsó kép) piros bogyójúnak vettem, de szerintem semmiben nem különbözik a nagyobbtól. Most már kezd eléggé burjánzani, majd tavasszal jól meg fogom metszeni. 

Gyönyörűen megnőtt a kicsi tűztövis is, de mellette a cserszömörce is. Az aljába telepítettem szappanvirágot, nagyon erősen szaporodik, de nem bánom, mert be kell, hogy nője valami a talajt és a szappanvirág nagyon sűrű, nem engedi maga között a gyomokat kinőni. Az a rész ott borzasztó, nem akarok állandóan azzal szórakozni, hogy gazolom. Oda tervezem ráhordani majd (nem a szappanvirágra, hanem a még gyomos részekre) a magnólia lehullott leveleit is, hátha kicsit visszafogná a gazt. 

Ez pedig 2 Peppino, ezeket is magról neveltem. Botor módon azt hittem, hogy majd lesz rajta termés az idén, ahogy pl. a padlizsánon, de nem. Azt olvastam, hogy át kell teleltetni, így hát kitettem őket a veranda ablakba és ott nevelgetem őket. Majd kiderül, hogy meg tudják-e úszni a telet. 
Van itt zöld az ablakban, aztán majd télen csak kopasz ágak lesznek, de ha esik a hó, akkor olyan szépek, ahogy rájuk rakódik.