Böbike úgy húzza a lóbőrt az ágy végében, hogy az fantasztikus. Horkol, hortyog, dudál, pöfög... :))) Látszott rajta, amikor 5-kor felkeltem, hogy ő még szunyálni akar, felkapcsoltam a villanyt, de eltakarta a kis pofiját a mancsával. Ki is jöttem onnan, villany le és a cicvarek még alszik. 
A lábamnál szokott aludni, de egy kis időre minden éjjel bemászik a takaró alá is, hozzám bújik és akkor megy el, amikor nagyon melege lesz. Olyankor simizni is kell, ha abbahagyom, akkor nyekeg egy kis finomat, fura hangon, olyan kis vartyantás ez, hogy ne hagyjam abba. 

Érdekes hangjaik vannak, Elza cérnahangon szokott nyávogni, amikor kéri a kaját, de ő kevesebb hangot ad, ezen kívül még morogni szokott, de azt nagyon mély hangon, mintha nagyragadozó lenne. Az nagyon durva hang, macskától még nem hallottam ilyet. 

Az új cica pedig ciripel, kuruttyol, csipog és trillázik, sikolt meg nyökög, egészen elképesztő hangokat ad ki, nagyon változatosan és irtó jópofa. Nem akartam, hogy ideszokjon, de alapvetően beköltözött az udvarba és nem ment el, akármit is csináltam. Szelíd, be akarna jönni. Ha senki nem viszi el, akkor kénytelen leszek őt is ivartalaníttatni, mert azt nem szeretném, hogy teleszülje nekem az udvart kiscicákkal. 

Herkules hangját se sokat hallani mostanában, de 4 év alatt legalább megtanult nekem szépen dorombolni a CicaÚr. Eleinte nem is tudott, aztán valami nagyon rozsdás reszeléssel próbálkozott, rövid időkre csak, míg végül meglett a dorombolás. Amikor még harcolt a Mosogatóval, akkor nagyon sokszor üvöltött, védte a területét, de most már megszokták egymást. Ez is egy jó kis videó, az is lehetne a címe, hogy Herkules a szófogadó cica... :P

A MosogatóCicának még semmilyen hangját nem hallottam, ő fufuzik, a levegőt fújogatja így kifelé, nagyon haláli. 
A MókaKépű pedig néma, soha semmilyen hangot nem adott még ki, ő nem tülekszik reggel a kajáért sem, hanem vár. Érdeklődő, látni az arcán és ha valamiből kimarad (mert pl. valaki ráveti magát a tányérjára), akkor csalódott is, azt is látni az arcán, de ő képes várni. Ő egy ZenCica, annyira nyugodt, hogy még ilyet nem is láttam. Egyszerűen más, ha ránézek is, szinte látok körülötte egy burkot, amiben ő létezik. Mintha neki külön világa lenne. Hát ennyit a "népekről" mára. :) 

Mivel holnapra -7 fokot ígérnek ide hozzánk, tegnap leszedtem a fagyvédő fóliát a nagyobbik fügéről és rátettem a vastagabb takarókat. Vettem tavaly két tekercs (festőknek való) anyagot is: vastag, szürke anyag, gyapjúszerű, de persze nem az, viszont az egyik oldala nejlonbevonatos, tehát vízálló. Azzal is körbevettem, a talajhoz az ér, hogy ne szívja fel a vizet. Remélem lesz elegendő földhő, amit a takaró maga alatt tart és nem engedi megfagyni majd. 

A takarófóliával pedig jól körbevettem a nagy kutyatejet és az egyik velencei kutyatejet, lehet, hogy majd annyit ér, mint halottnak a csók, de a talaj még nem hideg, jó idő volt, egy éjjel talán ad annyi meleget vissza a föld, hogy megvédi. 
A kutyatej a meglévő idei ágain fog virágozni a nyáron, nem szeretném, ha elfagynának... bár ki tudja milyen lesz még a tél. Idén tavasszal sok ág elfagyott róla a nagy hidegekben, most jó lenne megőrizni épségben. 

Nem tudom mi van az idén a sütőtökökkel. Megint sütöttem egyet és ez is olyan, mint a főzőtök, vizes és se íze, se bűze. Ez a harmadik tök zsinórban, ami ennyire rossz, nem is tudom meg fogom-e enni, szerintem nem. Le se fagyasztom, nem jó semmire. A múltkoriból csináltam krémlevest, de az se volt jó belőle, mert egyáltalán nincs sütőtök íze. Nem veszek többet az idén. Még van egy a pincében, ha az is ilyen vacak lesz, akkor felejtős a sütőtök egy időre... kár, mert szeretem.

Itt voltak az áramszolgáltató emberei... minősíthetetlen amit műveltek. Itt megy egy vezeték és időnként levágják a faágakat, de most... végigtarolták az egész utcát. Sajnos nem voltam itthon, különben leszedtem volna róluk a keresztvizet, már csak a rombolásra értem haza.
Az én keleti életfáim benn vannak a kerítésen belül, nem is értem, hogy zavarhatták a vezetéküket. Egy párnak a tetejét egyszerűen letarolták, de úgy, hogy befelé a kertbe is zuhantak a kb. kétméteres darabok, egy csomó növényt összetörtek, jó, hogy a napelemes lámpák és a kerámia kerti díszek megúszták ezt az igénytelen vandalizmust, amit ezek a barbárok csináltak itt.  Kíváncsi vagyok, hogy majd elszállítják-e legalább, vagy nekem kell vele bajlódnom. 
Időnként egészen komolyan elgondolkodom azon, hogy veszem a betyárbútort és én is elköltözöm ebből az országból, mert itt nagyon nagy bajok vannak. És véleményem szerint nem (csak) politikai szinteken kell itt a bajt keresni, hanem az emberekben, a mentalitásukban, abban, hogy senki nem tisztel senkit és semmit.
Summa summárum, ezen most  nagyon ki vagyok akadva. Mégis miféle ember(?) az, aki ilyen otromba tarolás után jó érzéssel haza tud menni azzal, hogy ő elvégezte a dolgát? 

Kinn voltam bebugyolálni a fügéket is, illetve betakartam a kis pawpaw-ot is, mert még nagyon kicsike és a japán juhart, mert -5 fokot ígértek ma reggelre, de szerencsére csak -2 lett belőle. Még nem tettem rájuk a gyapjú takarókat, azt majd akkor, amikor tényleg hidegebb lesz. Most csak a fagyvédő fóliával tekertem őket körbe, de az két rétegben van. 

Illetve beszedtem a legeslegutolsókat is a veteményesből, volt még kinn 3 szép karalábém (egyet már behoztam megfőzni), lila káposzták, egy kicsi fejes káposzta és bevettem pár müncheni sörretket is és két fekete retket, a többi vagy túléli a megpróbáltatásokat vagy nem, de már nincs hová tennem. Ezeket egy kosárban bevittem a pincébe, majd olyanokat fogok főzni, hogy elfogyjanak. Még van ott egy nagy cukkini is, de az igazság, hogy már nem kívánom a hátam közepére se. Ha lenne egy kis jó idő, akkor kinn sütnék belőle tócsnit, de benn én ugyan nem büdösítek be az olajjal. 

Szedtem még fehér galaj hajtásokat is, találtam az elszáradt szárakon friss hajtásokat. Nem szedtem az idén eleget (tavaly meg kidobtam egy egész boglyát). Az idén elég sok galaj teát iszom a pajzsmirigyem miatt, ami elég szörnyű tüneteket okoz, de ha iszom a galaj teát, akkor ezek megszűnnek, így aztán legalább heti kétszer iszom belőle.
Ragadós galajt is szoktam gyűjteni, az is ugyanúgy jó, de az idén valamiért elméreteztem és kevés lett mind a két fajtából. 
Ezt a galaj ötletet egyébként a Maria Treben könyvből vettem, de Szabó Gyuri bácsi (†) oldalán is kinn van és tényleg egészen elképesztő a hatása, már egy bögre után sokkal jobb. 

Nagyon örülök, hogy így őszre mindig sikerülnek a retkek, amik nem is retkek, hanem vajrépák, de retekként fogyasztjuk őket. Tavasszal nekem a retek sosem sikerül, mert az utóbbi években mindig nagy fagyok vannak, nem lehet vetni, aztán meg hirtelen túl meleg, ami nem kedvez a reteknek, nem növeszt fejet, csak felmagzik. 
Ezek az őszi retkek pedig megbízhatóan megteremnek. 
Pedig ezt a vajrépát el lehet vetni ősszel is, de nekem akkor se sikerült tavaszra belőle semmi. Így viszont, augusztusban vetve mindig szép, nagyra nőnek. 
Lesz még müncheni sör is, már szépek, de abból még nem vettem ki és fekete retek is lesz pár darab. Utóbbiból nem kell sok, nem is annyira enni termesztem, hanem retekcseppeket szoktam belőle csinálni. 
Alkoholban áztatom jó sokáig és nagyon jó a gyomornak, de a szaga... hát az valami förtelem! 
A leveleit egyébként csak le szoktam dobálni a földre, tavaszig szépen vissza is komposztálódik a talajra és addig is takarja a földet. 
Nagyon szeretem őket ilyenkor, amikor a paprika és paradicsom már nem terem a kertben. Ámbár paprikát szoktam venni, mert azt nem akarom nélkülözni, de paradicsom nélkül egész jól elvagyok télen, sőt uborkát is ritkán veszek. Nem igazán szeretem a kígyóuborkákat, amit télen árulnak. 

 Leszedtem tegnap az utolsó brokkolikat is. Volt ami már kinyílt, de magot már nem fog tudni érlelni. Virágzik egy csomó rapini is, otthagytam, majd jönnek a fagyok és lefagynak, az is jó lesz talajtakarónak. 
Ha elállna az eső, most már a brokkolikat is visszadarabolnám, hogy takarják a talajt, de most is esik... már tényleg nagyon tele van a puttonyom az esővel. 

A brokkoliból fokhagymás, tejszínes brokkoli fog készülni és farfallét fogok kifőzni hozzá.