Nem tudom mi van az idén a sütőtökökkel. Megint sütöttem egyet és ez is olyan, mint a főzőtök, vizes és se íze, se bűze. Ez a harmadik tök zsinórban, ami ennyire rossz, nem is tudom meg fogom-e enni, szerintem nem. Le se fagyasztom, nem jó semmire. A múltkoriból csináltam krémlevest, de az se volt jó belőle, mert egyáltalán nincs sütőtök íze. Nem veszek többet az idén. Még van egy a pincében, ha az is ilyen vacak lesz, akkor felejtős a sütőtök egy időre... kár, mert szeretem.

Itt voltak az áramszolgáltató emberei... minősíthetetlen amit műveltek. Itt megy egy vezeték és időnként levágják a faágakat, de most... végigtarolták az egész utcát. Sajnos nem voltam itthon, különben leszedtem volna róluk a keresztvizet, már csak a rombolásra értem haza.
Az én keleti életfáim benn vannak a kerítésen belül, nem is értem, hogy zavarhatták a vezetéküket. Egy párnak a tetejét egyszerűen letarolták, de úgy, hogy befelé a kertbe is zuhantak a kb. kétméteres darabok, egy csomó növényt összetörtek, jó, hogy a napelemes lámpák és a kerámia kerti díszek megúszták ezt az igénytelen vandalizmust, amit ezek a barbárok csináltak itt.  Kíváncsi vagyok, hogy majd elszállítják-e legalább, vagy nekem kell vele bajlódnom. 
Időnként egészen komolyan elgondolkodom azon, hogy veszem a betyárbútort és én is elköltözöm ebből az országból, mert itt nagyon nagy bajok vannak. És véleményem szerint nem (csak) politikai szinteken kell itt a bajt keresni, hanem az emberekben, a mentalitásukban, abban, hogy senki nem tisztel senkit és semmit.
Summa summárum, ezen most  nagyon ki vagyok akadva. Mégis miféle ember(?) az, aki ilyen otromba tarolás után jó érzéssel haza tud menni azzal, hogy ő elvégezte a dolgát? 

Kinn voltam bebugyolálni a fügéket is, illetve betakartam a kis pawpaw-ot is, mert még nagyon kicsike és a japán juhart, mert -5 fokot ígértek ma reggelre, de szerencsére csak -2 lett belőle. Még nem tettem rájuk a gyapjú takarókat, azt majd akkor, amikor tényleg hidegebb lesz. Most csak a fagyvédő fóliával tekertem őket körbe, de az két rétegben van. 

Illetve beszedtem a legeslegutolsókat is a veteményesből, volt még kinn 3 szép karalábém (egyet már behoztam megfőzni), lila káposzták, egy kicsi fejes káposzta és bevettem pár müncheni sörretket is és két fekete retket, a többi vagy túléli a megpróbáltatásokat vagy nem, de már nincs hová tennem. Ezeket egy kosárban bevittem a pincébe, majd olyanokat fogok főzni, hogy elfogyjanak. Még van ott egy nagy cukkini is, de az igazság, hogy már nem kívánom a hátam közepére se. Ha lenne egy kis jó idő, akkor kinn sütnék belőle tócsnit, de benn én ugyan nem büdösítek be az olajjal. 

Szedtem még fehér galaj hajtásokat is, találtam az elszáradt szárakon friss hajtásokat. Nem szedtem az idén eleget (tavaly meg kidobtam egy egész boglyát). Az idén elég sok galaj teát iszom a pajzsmirigyem miatt, ami elég szörnyű tüneteket okoz, de ha iszom a galaj teát, akkor ezek megszűnnek, így aztán legalább heti kétszer iszom belőle.
Ragadós galajt is szoktam gyűjteni, az is ugyanúgy jó, de az idén valamiért elméreteztem és kevés lett mind a két fajtából. 
Ezt a galaj ötletet egyébként a Maria Treben könyvből vettem, de Szabó Gyuri bácsi (†) oldalán is kinn van és tényleg egészen elképesztő a hatása, már egy bögre után sokkal jobb.