Ez az egyik kedvenc fűszerem. Olyan illata van, hogy váááá! 

Jövőre azt hiszem ezzel is el fogok szabadulni, mert rengeteg fajtája van, mind ki akarom próbálni. 

Az idén mindösszesen két fajta kelt ki nálam. Nagyon nehezen bújt ki a földből, pedig nem is ültettem túl korán és - mivel nagyon száraz volt a tavasz - még öntöztem is szorgalmasan. Az igaz, hogy a tavasz öntözés meg olyan keménnyé tette a földet, hogy azon is nehezen tör át a növényke. Lazítottam ugyan körülötte a talajt, de amíg nem bújtak ki, addig csak távolabb és amíg kicsik is nehéz gondozni, nehogy sérüljenek a gyökereik. 

Amiért haragszom, hogy nem tüntetik fel a magvak csomagolásán, hogy mik  vannak benne. Bazsalikom mix oszt jónapot. 

Mindenesetre kelt zöld bazsalikom nálam és ugyancsak zöld levelű, de bordós virágú is. Lassan össze kéne már morzsolni a megszárított növényeket és behozni. És megszaglászni, igazság szerint még nem is néztem meg, hogy mi a különbség a kettő között, pedig lassan már magba is mennek. Fogok gyűjteni róluk magot, szeretem a saját magvaimat ültetni. 

Azért szeretem a tépőkelt, mert télen is kinn maradhat, nem fagy meg. Tavaly még a -8 fok után is simán lehetett szedni, keményre fagyott ugyan a levél, de amikor behoztam kiengedett és ugyanolyan volt, mint rendesen. 

Az íze kicsit erőteljes, ezért óvatosan kell vele bánni, de amikor vége a kertbe kimászkálós és leszedős időszaknak, akkor az ember nagyon tud neki örülni. Smoothie-ba is jó, vagy rizottóba vagy párolva hús mellé, bár nekem akkor is kell mellé valami, mert magában köretként nekem túl karakteres az íze. 

Az első képen  toszkán fekete tépőkel van, a másodikon a sima leveles kel. Tavaly ez utóbbi volt nekem, az előzőt most ültettem először. 

A harmadik fajtát nem teszem ide, az sajnos a felejtős növények között kapott helyet, mert nem olyan lett, mint ami a képen van és - ugyan gyönyörű maga a növény - de gyakorlatilag a csipkézettsége miatt alig van rajta hasznosítható rész. 

Kezdik szépen belakni a növények a kis szedett-vedett sziklakertemet, ami nem is lesz már ilyen össze-vissza, amikor beborítják a növények és a kövek majd csak itt-ott kandikálnak ki belőle. Akkor nem lesz már annyira feltűnő, hogy a kövek nem egyformák. 

Teljesen beleszeretettem egyébként a varjúhájakba és egyéb kövi növényekbe, azt hiszem szenvedélyes gyűjtővé fogok válni. Fantasztikus, ahogy nőnek, a sokféleségük, a virágzásuk. Az igaz, amikor elvirágoznak, akkor hihetetlen szemetes és kopott kinézetük van, de ez ellen azt lehet tenni, hogy nem engedek hatalmas területeket beborítani nekik, hanem csak kezelhető kisebb felületen engedem el.

Viszont ahogy növekednek! Az ember eltesz egy pár szálat és két hónapon belül rengeteg lesz belőle. 

Még egy csomó fajta van, amiket be akarok szerezni, áááááh ez a kertészkedés tiszta mániássá teszi az embert, mert mindent akarok a kertembe, mindent ki akarok próbálni, birtokolni, szaporítani, növeszteni, nézegetni és gyönyörködni benne. 

Úgy érzem magam a kertészkedés gondolatára, hogy érzem, hogy van bennem egy folyamatos hajtóerő, egy motoszka, ami nem hagy nyugodni, mert örökké tervezek, agyalok, ültetek, szaporítok és minden. 

Azon gondolkodom, hogy lehet, hogy csinálok itt egy kisebb kertészetet, kiválasztok pár fajta növényt ami itt szereti és könnyű vele bánni és nyitok kis kuckót, amiben árulom  portékát. Aztán majd kinövi valamivé magát, ha akarja.