Minden viszonyítás kérdése. :)))

Itt volt egy régi barátom nálam és megmutogattam neki mindent és láttam a szörnyülködést az arcán, hogy jézusmária, miközben én meg marha büszke vagyok magamra. Persze ő csak a mostani állapotokat látja, én meg tudom milyen volt és hogy mennyit tettem én már ebbe bele. 

Emlékszem, amikor átvettem a házat, hogy milyen rozoga kerítés volt, korhadt faoszlopokkal, elnyűtt, helyenként lyukas, elkorrodálódott kerítéssel. Hogy a kerten belül is tele volt ilyen ócska kerítésekkel és a tövében végig csalán nőtt meg egyéb gazok, amiket nem lehetett rendesen levágni sem a kerítésdróttól. 

Aztán megcsináltattam a kerítést és belül leszedettem a belső kerítések zömét. Aztán tele volt az udvar a kerítésdróttal és a faoszlopokkal. Végül a drótokat elvitte egy vasgyűjtő. Azóta lehet normálisan kaszálni a kertet. Füves, parlag egy nagy része és most sem mutat még jól, de én tudom, hogy mennyit változott már és látom magam előtt, amivé majd szeretném alakítani. 

Aztán ott volt a hatalmas kecskeól, ami elbontásra került és felszabadult a kilátás a kertből. Aki nem látta milyen volt, annak a jelen állapotban sincs semmi különös, sőt... mert még most is rendezetlenség van. Leszakadt és lógó hatalmas szilvafaág, alatta egy nagy sitthalom. 

A kert anno tele volt szeméttel, törött betoncső, rozsdás vasak, kacatok, szemét, régi tömlők... még most is van párdolog, amit  majd el kell vinni, de egyben akarom. Majd hozatok egy konténert és egyben elmegy az egész. 

A kert másik részében öreg fák... ki kéne vágni őket, de az nem látszik, hogy februárban már kivágtunk négyet. Összevágtuk a fát, legallyaztuk, a gallyakat is összeaprítottam én egyedül. És közben, mert jött a tavaszi ültetés időszaka, a földet is megműveltem, miután elhordtam róla az összes kivágott fát. Ültettem bele mindent és nemcsak a veteményest, hanem virágoskertet is csináltam. 

Az előkert olyan volt, mint a beton, tavaly ásóvillával törtem fel, kiszedtem belőle az ibolyát, ami jobban terjed, mint a tarack és nehezebb is kiirtani és most tele van virággal. 

Elég nagy darabokat hódítottam már meg a takarásos gyomirtással is és most, hogy esett az eső és lazább lett a talaj, fel is tudom majd lazítani az ásóvillával. 

Szóval én látom a haladást. 

A ház felújításáról nem is nagyon beszélek, de emlékszem a mesterek arcára, amikor beléptek. Láttukra egy pillanatra  engem is elfogott a kétség, hogy rendbe lehet-e ezt hozni. De lehetett, mert a ház stabil, tégla, puskaporszáraz, csak nagyon, de nagyon le volt pusztulva. Szétszedtük, szinte falig csupaszítottuk ahol kellett és új villanyvezetékek vannak, új vízvezeték, le lett burkolva, glettelve, festve. Tavaly a régi fűtés maradt, csak pár radiátort cseréltettem de, de az idén már az összes új és benn van a cirko is. Ehhez viszont a pincét ki kellett vakoltatni, lebetonoztatni, meszeltetni. 

Bement a szennyvízvezeték a ház alá, mert a szomszéd telken volt a tisztítógödör, fedetlenül, amit bárki, bármikor betemethetett volna, ekkora kitettséget nem hagyhattam. 

Rácsok kerültek az ablakokra, a bejárati és a pinceajtóra. Tavaly ablakokat cseréltem a verandán és az idén új tetőt is kapott, szigeteléssel.

Tavaly ősszel kapott a ház külső  világítást, hogy ne a sötétben kelljen botorkálni a pincébe, mert tavaly még fával fűtöttem.

Hát igen... én büszke vagyok rá, mert másfél év alatt rengeteg dolgot csináltam itt... egyedül. Jó persze mesterek dolgoztak, de senki sem segített se szervezni, se csinálni, se beszerezni a dolgokat, megtalálni a mestereket.  Annyi segítségem volt, hogy a festőt anyuék ajánlották, apu pedig a kerti dolgokban segített, kaszált, amíg nem volt kaszám, és ő szerezte azokat, akik kivágták a fákat, ő vagdosta össze és a vasgyűjtőt is hozta.

Én Pestről gardíroztam az egészet eleinte és szállásokat foglaltam itt, amikor még nem volt lakható a ház. Tavaly tavasszal emlékszem, a pincében öltöztem át, amikor jöttem lecsiszolni és lefesteni a pinceajtó keretét, hogy legalább az legyen rendben, mire felteszik a rácsot. Nem volt WC sem, mert fel volt szedve már minden...

Hát igen... és akkor idejön valaki és szörnyülködik és osztja az ötletet: a fákat ki kell vagdosni, mert mind szar, be kell szántani, azt bontasd le, dobd ki, a tetőt szedd le, szőlőt vágd ki, stb. Jah! 

Nem esett jól. Én is tisztán látom, hogy mennyi mindent kell még itt csinálni, hogy messze van attól, hogy rend legyen. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy mindez mennyibe kerül. Nemcsak pénzben, időben is. 

És bevallom, most már kicsit elfáradtam. Az idén még a lépcsőház oldalát cserélik le nekem, aztán befejeztem az idénre. Akkor is, ha még lehetne, ha még ez is kéne és az is kéne. Mert ennyit terveztem és ezzel én nagyon elégedett vagyok. Szörnyülködés ide vagy oda. 

De majd túlteszem magam ezen is, azzal a tanulsággal, hogy tényleg, minek nekem a mások elismerése, amikor tudom, hogy mennyi mindent elértem. Nem is tudom mit vártam... 

Keserűuborka és keserűdinnye, karéla és még sok néven ismeretes növény. Az idén először próbáltam ki, elég későn ültettem, valamikor június közepén érkezett meg a a magja és gyorsan palántát neveltem belőle. Ahhoz képest csoda, hogy egyáltalán hozott termést. Egyetlen egyet. Még nem szedtem le, hátha ettől a kis esőtől még növekedne, bár ebben a hidegben már nem fűzök hozzá sok reményt. 

Állítólag csodaszer a cukorbetegség ellen, nagyon kíváncsi vagyok rá. meg fogom kóstolni, bár az igazat megvallva azt se tudom, hogy kell megenni, de majd utánaolvasok. 

Herkules csak eszik, csak eszik és megint csak eszik. Dagi macsek lesz belőle, pedig ő vadcica, tulajdonképpen még most is az. Már meg lehet simizni a fejét a kajálásnál, de az udvaron még elszalad előlem, de legalább az étvágya jó. Rendesen tele tudja tömni magát, lassan szép bojlerteste lesz. Tegnap láttam megint ahogy leeresztette magát a faoszlopon a tetőről, hát... kíváncsi vagyok, mikor válik földi macskává és akkor majd kinn kell etetni, mert már nem fog tudni feljönni ide az ablakhoz. Húzta a teste lefelé a macskát rendesen! :D Ma reggel is megette a teljes doboz kaját, aztán - mivel nagyon válogat  és otthagyta - szépen átfordult Elza tálkájához és azt is megette, aztán még nézett, hogy van-e valami. 

A kölyök (Böbe) viszont épp az ellenkezője volt, már azt hittem nagyon válogatós lesz, de valamiért nem volt étvágya. Már eszik, nem is keveset, meg  vagyok lepődve, hogy ezek a macskák mennyit esznek. Azt nem tudom, hogy minden macska ilyen fingós-e, de amiket a Böbe ereget, az nagyon durva. 

Böbe a PreVitalt szereti a kaják közül, Elza úgy tűnik a DM-ben kapható kajákat szereti igazán, Herkules pedig mindent szeret, csak ehető legyen, de az ő kedvence az ALDI-ban kapható Shah nevű cicakaja (ezt Elza is megeszi). Kész vándorút mindent beszerezni nekik. Száraz kaját pedig a közeli terményboltban szoktam nekik venni, elfelejtettem a nevét, de ezt a fajtát mind imádják. Van már egy pár csomag száraztáp itthon, ami nem kellett nekik. 

Elza mellől eltűnt a kicsi... pedig nagyon szép kis kölyök cica volt, de az az igazság, hogy meg vagyok könnyebbülve. Nem szerettem volna negyedik macskát. Tulajdonképpen Elzát se akartam, ő maga is csak befurakodott szegénykém, de ha már itt van, akkor nem éhezhet. A kicsit szerintem vagy megfoghatta valami, van itt  minden, nyest, róka, borz, ragadozómadarak... vagy valamelyik szomszéd csapta agyon. Tudom az állatvédők erre hörögnének és én se lennék rá képes sosem, de vidéken ez van, másképp nem lehet kordában tartani a szaporulatot. Nálam is úgy van 3 macska, hogy a két nagy kóbor volt csak idejárnak enni, a kölyköt is itt találtam a fűben az udvaron. 

És itt nem is etetik meg őket. Annak, akinek a téli tüzelőre is alig jut, (vagy nem is jut) nincs pénze arra, hogy akár a legolcsóbb macskakaját is megvegye. És sokakban az a tévhit él, hogy a macska vadászik magának, de hát ez nem így van. Nincs annyi rágcsáló a ház körül, hogy a cica mindig jóllakjon. Eljárnak ők persze az erdőbe-mezőre vadászni, de a két nagy cicámon látszott, amikor idekerültek, hogy éppen csak pislákoltatta bennük az életet, amit meg tudtak fogni. 

Itt most jó dolguk van, naponta kétszer jönnek enni, de van, hogy délben is, és vannak napok, amikor még ötször is esznek. Már úgy csinálom, hogy száraz kaja van kinn mindig, nedveset pedig kétszer kapnak, néha délben is, amikor nagyon nagy és kitartó a lesés itt az ablakban. :)))))

Vettem egy új kanapét és Böbe rögtön megtalálta a hátulján azt a rést, amin be lehet mászni az ágyneműtartóba. Plédek és egyéb takarók vannak benne csak, oda mehet a Malac, viszont először nagyon rám hozta a frászt, mert nem találtam a macskát. Minden zugot átnéztem a lakásban, macska sehol. Bazmeg! Már kezdtem kétségbe vonni magam, hogy egyáltalán beengedtem-e a  Böbét (féltem a rókás kaland óta), amikor nagy álmosan előbújt az ágyneműtartóból. Persze nem hívásra, olyan macskánál nincs, hanem elővettem egy jutifalatot, annak a csomagolását csörgettem, ez a leghatékonyabb kommunikáció, ha akarok valamit a macsektől. 

Tegnap Elza odajött hozzám az udvaron és egy kicsit  megsimogathattam. Első lépés affelé, hogy majd be tudjam tenni a cicaszállító dobozba és be tudja vinni ivartalaníttatni az állatorvoshoz. Bár... nagy a hasa, szerintem kölykei lesznek. Egyre sürgetőbb lenne már megépíteni azt a cicaházat, de idő, idő, idő... 

Nem bánnám, ha Elzának tudnék találni egy gazdit. Látom rajta hogy ő gazdás cica volt, benti cica. Óriási szeretetigénye van, nekem kicsit tolakodó, olyan igazán túltúltúlmacskás, de nagyon szép arcú cica. Kicsit formátlan, mert sokszor lehettek kölykei már, de amit tudom, megszabadítom őt ettől és oltást is fog kapni, meg mindent. És Herkuli is, de nála lassabban épül a bizalom, de épül.