Ennek a hatalmas kertnek a fele gyakorlatilag parlag, amit szeretnék visszahódítani és parkosítani. Viszont nem szeretnék gyomirtókat használni, bár tavaly volt egy pár kétségbeesett pillanatom, amikor azt hittem másképp  nem fog menni. 

Vettem egy kaszát, ami vadonatúj korától kezdve nem működött. Nem írom le a márkát, de ha valaki elolvassa a felhasználói véleményeket, elég hamar rájöhet melyik az a 4 betű... én sajnos nem olvastam el.  Fel sem merült bennem, hogy ilyen konstrukciós problémákkal képesek hosszútávon árulni egy terméket. Summa summárum, végül porlasztót kellett benne cserélni, azóta gond nélkül működik. Viszont mire a kaszaprobléma végére értünk, a kert végében akkora a volt a fű, hogy ki sem látszottam belőle ha közé mentem. 

Egy esősebb idő után lementem és egy nagy darabon gyökerestől kitépkedtem, hogy legalább a magját nem szórja szét, de a zöme persze benne maradt. Amikor a kasza készen lett, a tetejét tudtam levágni, mert már elfásodtak a szárak, aztán apu segített ki és levágta a késes fejjel a maradékot. 

Azóta kínosan ügyelek arra, hogy ne nőjön meg nagyon fű és persze valahogy haladnom is kell a gyomtalanítással is, hogy beültethetővé tegyek részeket. 

Nekem két dolog is bevált, az egyik a sima keménypapír leterítése a talajra, akikor a fű frissen le van vágva. Köveket, téglákat teszek rá nehezéknek, hogy ne vigye el a szél és alatta elég rövid idő alatt kipusztul a fű. 

A másik ilyen a fekete geotextil. Az igaz, hogy ezzel szívtam egy kicsit, mert tavasszal kaszálás nélkül csak ráterítettem a fűre, az meg nőtt alatta, mint a gomba. egyszer fel is szedtem, de szerencsére nem volt alatta erős a fű. Kézzel könnyedén kiszedtem és visszaterítettem a geotextilt és azóta már nincs alatta növekedés. Őszre egy elég nagy terület lesz könnyedén ásható így. 

Nem mondom, hogy ez egy szép megoldás, mert tele van a kert ilyen papír és geotextil foltokkal, de a gyomirtózás se szép, mert attól elsárgul a fű (és szerintem a töve ki se pusztul) és nem utolsósorban vegyszer kerül a talajba. 

Hosszabb távon úgy tervezem, hogy a kerítés mellett is végig geotextilt fogok lerakni és rá mulcsot és úgy ültetem be növényekkel, hogy a geotextilt kivágom ott, ahol a növény lesz.  

Az utakat a tervezett növényszigetek között meghagyom füvesen. Nem szeretnék olyan kertet kialakítani, ami agyon van gyomtalanítva és rotálva vagy kavicsozva, mert nem azt sem szeretném, hogy mezőgazdasági terület jelleget öltsön, de túl műkertet se akarok. Szép, természetes, parkos jelleget akarok neki adni, de az álomról majd írok még később. 

A régi kertemből nem voltak igazán jó élményeim a dáliákkal, valahogy sosem sikerültek szépre, vagy a gumókat nem tudtam átteleltetni, szóval félve vettem meg tavasszal a dáliát. 

Csak egyet vettem, illetve beraktam egy csomót a kosaramba, aztán meg ki, arra gondolva, hogy mielőtt betankolok vele, előbb megpróbálom kitapasztalni. Meg is voltam ijedve miatta, mert korán megvettem és a pincében már elkezdtek csírázni a gumók, a késő tavaszi fagyok miatt viszont nem mertem még kiültetni, esélyes volt, hogy ebből se lesz semmi. Olyan kis nyuzga, vékony hajtásai voltak, nem reménykedtem, hogy ezekből erős növény fog fejlődni, pedig a dáliának kell, mert ez magas fajta.

Végül lesz ami lesz alapon kiültettem, jöttek is még fagyok, de már nem olyan erősek és takargattam is őket a hideg éjszakákra és megúszták. 3 pici hajtásocska volt, jó sokat ügyködtem körülötte, kapáltam, hogy laza legyen körülötte a talaj és amikor nagyon száraz volt  öntöztem is és meghálálta, nagyon szép, erős, dús növény lett belőle. 

Kb. 2 hete kezdte meg a virágzást és egyre több bimbó és gyönyörű virág nő rajta. Nagyon szeretem ezt a növényt, olyan változatos, színekben és formákban is, hogy jövőre biztosan veszek még jópár fajtát. Ősszel majd készítek nekik helyet. Alakul ez a kert, az igaz, hogy még hatalmas a parlag rész, de szépen fokozatosan haladok, ahogy engedi az időm és az erőm is. 

Az életben nem láttam még ezelőtt és nem is kóstoltam ezt a zöldséget, ezért amikor megláttam a magját egy webáruházban, természetesen azonnal meg kellett rendelnem és annak rendje s módja szerint el is ültettem. 

Sokára kelt ki, tulajdonképpen már majdnem le is mondtam róla. Nagyon szép volt az idei tavasz (a karanténos tavasz), kék ég, rengeteg napsütés, de alig volt eső. Aszály volt és elég sokat kellett öntöznöm, már azt hittem semmi sem fog kibújni a földből. Aztán megláttam pár szálat, vékonyka kis szálacskák voltak, de határozottan látszott, hogy nem gyom. 

Eleinte elég ritkásan kelt, de akkor már reménykedtem és végül most nagyon szép. Párat kihúztam belőle, egyrészt ritkítás miatt és látom, hogy szép egyenesek, nem ágazik el. 

A levele úgy néz ki, mintha fokhagyma lenne, apu össze is tévesztette vele, bár fokhagymának elég sűrű lenne.

A leírások szerint az íze a spárga is a osztriga között van valahol, Oyster Plant-nek is hívják, nagyon kíváncsi vagyok rá. Nem utolsósorban - a neten talált képek alapján - a virágja is nagyon szép.

Azt is írják róla, hogy nem fagyérzékeny, ezért elég sokáig a talajban maradhat, bár nálunk azért a keményebb fagyok ezt felülírhatják, hiszen a talaj annyira keményre fagyhat, hogy nem lehetne kivenni a növényt és talán károsodna is. Én késő ősszel, figyelve majd az időjárásra, ki fogom szedni, már fektéve, hogy lesz mit, de most ígéretesnek látom. 

Ha megnőttek és megkóstoltam, fogok írni róla új bejegyzést, képekkel. 

Ui.: Sorry, de besoroltam a felejtős növények közé.

Most így néz ki: