Nálam ez  növény is évelő, pedig azt olvastam róla, hogy kétnyári... itt szépen áttelel, olyan kicsi kör alakú "tőrózsái" vannak a leveleiből és télen sem tűnik el. Viszont nem nyílik egész nyáron. Bimbót hoz a tetején, virágzik 2-3 hétig júniusban, aztán befejezi és magot érlel hosszúkás tokokban, de le szoktam vágni, mert így is van belőle bőven. 50-70 centis szárakat növeszt, tehát nem alacsony növény. Szép, mutatós virág és nem utolsósorban gyógynövény is, bár nem próbáltam még használni ilyen célra. 

Azt hiszem át fogom telepíteni máshová, mert a hely, ahol most van szerintem nem igazán ideális számára, naposabb helyre szeretném átültetni és a helyére árnyékliliomokat tervezek telepíteni, mert számukra sokkal ideálisabb lenne a hely. 

Eltartott egy ideig, míg azonosítottam ezt a virágot. (Erigeron speciosus)

Tavaly csak pár szál nyílt belőle, miután azonban szépen fellazítottam a talajt körülötte a kertben, elkezdte sokkal jobban érezni magát és persze vigyáztam is rá.

Áttelelő növény, tehát helyben lehet hagyni télen is kinn a földben. Kb. 50-70 cm magasra nőnek a virágszárak és a végükön több (4-8) szép, lila virág nyílik. Elég sokáig tart, az igazán szép virágzása eltart 3 hétig is. 

Amikor elnyínak a virágai, akkor megbarnulnak, ez nálam épp most történik, ilyenkor visszavágom a szárakat tövig. Azt olvastam róla, hogy akár másodvirágzás is elérhető így, de nekem tavaly nem nyílt újra, viszont nagyon megerősödött a növény, ahogy kiszabadítottam a kőkemény talajból. Nagyon el volt gazosodva és letaposva az  előkert, szegényke alig élt benne. Ehhez képest az idén virágözönt produkált. Kíváncsi vagyok, hogy most képes lesz-e másodvirágzásra. Talán ha hosszú lesz a nyár, akkor van esélye. 

Szépen terjed is, tőosztással könnyen szaporítható növénynek látszik, bár ezt még nem próbáltam, de nem hiszem, hogy nagy ördöngösség lenne a szaporítása. 

A rebarbarákat még tavaly tavasszal ültettem magról. Ősszel az eredeti helyükön hagytam őket, megjelöltem, pálcákkal, hogy hol vannak, nehogy kiássam véletlenül őket.

Tavasszal nagyon örültem, amikor  megláttam a hajtásaikat előbújni. Hagytam, hogy pár levelet hajtsanak és azután átültettem őket a végleges helyükre, ahol aztán nőhetnek világba. Azt hiszem kicsit sok lett belőle, de mindig mindenből sokat ültetek, aztán meg sajnálom kidobni a kifejlett növényt. 

Azt hiszem annyira jó helyre sikerült ültetni, jó trágyás talajba, hogy minden várakozásomat felülmúlják. hatalmasra nőttek, annyira hatalmasra, hogy pár levelet ki is törtem belőle, mert elnyomnak más növényeket. Pl. ültettem a közelükbe át lestyánt, amit szintén magról ültettem tavaly, de lehet, hogy majd át kell őket tenni másik helyre. Meglátjuk, hogy bírják ki együtt. 

Még nem készítettem a rebarbara szárából semmit sem, pedig finom a kifőzött leve, savanyú, de cukorral vagy cukorpótlóval igazán kellemes üdítőitalt lehet belőle készíteni. Illetve maga a főtt szár is jó, régebben dúsítottam vele lekvárt, amikor nem volt elég gyümölcsöm, de állítólag önmagában is jó lekvárnak is. 

Készülök legalább egy kis üveggel eltenni, aztán meglátom, hogy fogom-e fogyasztani. 

A kitört szárakból megmaradó hatalmas levelei egyébként jók talajtakarónak is, nem nő alattuk a gyom és megtartják a nedvességet is. 

Én most egy gomba mellé használtam el őket. Nőtt egy nagy gomba a kertemben, amit szerettem volna hagyni, hogy lássam mi lesz az. Ezen felül persze egyrészt nem akartam rálépni és azt sem akartam, hogy betakarja a fű, ezért köré terítettem a rebarbara leveleket. Jól megvédte a gombát és mint kiderült egy óriás pöfeteg nőtt a kertemben. :)