-8 fokos reggelre ébredtünk... brrr, nagyon hideg van, nehezen melegszik fel a ház. Nem is terveztem mára túl sokat. Tegnap vettem egy madáretetőt, nagyon szép, nagy és nem utolsósorban önetetős, jó sok magot lehet beleönteni. Tavaly azzal a két kicsi etetővel elég sok dogom volt, előfordult, hogy naponta négyszer is kimentem tölteni. 

Ma még lesz dolgom az etetővel, mert csavarokat akarok beletenni, hogy fel tudjam függeszteni a fára és a négy sarkába is csavarok kampós csavart, azokra szoktam akasztani a cinkegolyót.

Na, a kampós csavar elmaradt, mert elfogyott, de úgy oldottam meg, hogy a régi etetőt is kitettem, arra akasztottam a cinkegolyókat, az újba pedig napraforgómagot tettem és kölest. 

Nagyon bevált az S kampós-minicsigás megoldásom, könnyű vele kezelni az etetőt. Csak leengedem és megtöltöm. 

Úgy helyeztem el, hogy jól benne legyen a sűrűjében, nehogy a ragadozók elkapkodják őket. 

Huh, hideg reggelre ébredtünk ma, -5 fok volt és minden csupa dér. Nem is rendeztem túl nagy kertészkedést, összesöpörtem némi levelet, amit elhordtam a komposztra és kb. ennyi volt a mai haszon, amit  hajtottam a ház körül. 

A fagy hatására kb. látszik, hogy melyik krizantémok nem lesznek áttelelők, de még nem temetem őket, meglátom tavasszal mi bújik elő. 

Volt még kinn a földben két nagy zellerem is, azokat kivettem és behoztam. 

Aztán azt éreztem a kapubejáróban, hogy rémesen büdös van és ott volt egy nagy rakás szar... nem tudom, hogy a macskák csinálták-e, de a macska el szokta kotorni, nem a betonra rakja le, szóval nem tudom mi volt, de el kellett onnan takarítanom, mert ha kinyitom a kaput, akkor szétmázoltam volna vele. Szórtam rá macskaalmot és összekotortam... aztán eszembe jutott, hogy lehet hagyni kellett volna megfagyni... praktikusan. Na mindegy, ezen a szaron is túl lettem, mint a tótember a talicskán, leöntöttem mosószeres vízzel után és elsöpörtem... akárhonnan is lett, úgy döntöttem szerencsét hoz és pont. :))))))

Azt hiszem, most fog következni a macskaéheztetés, mert az nem járja, hogy mind a ketten (a vadak) ülnek a teli kajástálkák fölött (tele van a száraztápos is és nedveset kapnak külön-külön), és... éheznek. Annyira kitartóak bazmeg, hogy képesek egész nap szenvedve lesni befelé, miközben az összes kajás edény tele van az orruk előtt. Amit tegnap még szerettek, az pár nap múlva már nem kell. Pedig változatos ízeket kapnak, nem szoktam másnap is ugyanazt adni nekik. Eleinte mindent ettek, aztán nem kellett a pulykás, aztán már a marhás se, a halas se, most már a csirkés se kell... lassan nem lesz mit adni nekik. 

A jutifalatot azt persze kilószámra tudná nyelni Elza, Herkulesnek az se kell. Böbe nem válogat ennyire, elég sokat ő se eszik meg, de amit most a vadak művelnek, az már tényleg túlzás. Ha másnapos, akkor már nem eszik meg. Ha hideg, akkor se, de nagyon meleg se legyen. 

Szóval holnaptól egy hétig száraz kaja lesz kitéve és víz. Kampó, annyi. Majd megtudják, hogy mi a magyarok istene, illetve tudják, mert olyan csontos éhenkórászok voltak, hogy az szinte elképzelhetetlen, de úgy tűnik hamar felejtenek a kétdisznók. 

Böbének meg újabban szertartásai lettek, reggel 5-kor odajön, az orromhoz dugja (pont a hegyéhez) a kis nedves orrát és felébreszt. Csikiz kicsit a bajszijával, aztán hempergés következik, 5 perc hassimi (jaj olyan jó az a bundis fehér pocija!), utána 5-10 perc vadászgatás a kezemre, vagy a lábamra. A lényeg, hogy be kell dugni a takaró alá és mozgatni, kaparászni, mint az egér, ő pedig vadászik rá. Ráugrik, benyúkál a kezével  a takaró alá és megpróbálja elkapni a kezemet. De nem karmol, olyan aranyos, amint megérzi a kezemet egyből visszahúzza a karmait. :) 

Úgy megszerettem ezt a kis majmócát, még a szaga is jó, kis Nyalottszagú Coca! 

Este meg a TV előtt az ölemben heverész, kinyúlik, rám hajtja még a fejét is és néz engem,  aztán elalszik. Néha belezsibbad a karom, hogy tartani kell őt, de annyira aranyos, hogy nincs szívem megmozdítani.