Alig győzöm a nomád cicáimnak cserélni a vizet, mert mindig befagy és nagyon szomjasak mind a ketten. Azt olvastam, hogy a cicák a friss, tiszta, hideg vizet szeretik, sőt a csapból csurgó vizet még jobban. 

Ez az én cicáimra jelenleg nem igaz. Itt a patak a közelben, de nem járnak oda inni (vagy csak nem látom), szóval máskor nem tudom hol isznak még, de most azt a vizet isszák, amit kiteszek nekik. Sokat isznak belőle. És most langyos vizet teszek. Egyrészt, mert így nem fagy be olyan hamar, másrészt jobban isszák, mint a hideget. Gondolom fáznak és jobban esik nekik. Herkulót még nem is sokszor láttam vizet inni, de most napok óta itt lefetyel az ablaknál. 

A kajával meg átverem őket, főleg Herkulót. Már csak fél dobozzal teszek ki, így éhesek maradnak és még kérnek. Azt vettem észre, ha megkapják az egész dobozt, akkor megmarad a kaja. Két félként viszont jóízűen megeszik. :))))

Sőt, Elza mostanában megint  nagyon válogat és ha otthagyja, akkor Herkuló nem eszi meg, ha csak eléteszem (régebben mindig simán megette). De ha beveszem a tálkákat és átrakom a kaját a Herkulesébe, akkor megeszi... na, hát ezeken menjen el az ember! :)))

Elza amúgy nem is dagi... hehe, de úgy vagyok vele, hogy annyira betegesen sovány volt, hogy hadd egyen. Majd beáll egy súlyra, most most már tudja, hogy mindig van kaja, bár még most is leállnak néha Herkulessel pofozkodni a kaján, de lassan biztonságban fogja érezni magát és majd a szervezete is megtanulja, hogy ne raktározzon el mindent. És most jönnek a nagy hidegek, jól jön az a kis háj rajta. 

Tegnapelőtt összeszedtem egy rakás falevelet és betakartam vele a rózsáim tövét és a vízifuksziát is... remélem nem késő nekik, a -11 fok után. A rózsáknak biztos nem, de szegény vízifuksziában  nem vagyok biztos. Ősszel ültettem és bár a nagy enyheségben volt ideje gyökeret verni, nem tudom mennyire sérülékeny. Sajnos elfelejtettem a kukoricaszárakat köré támasztani ősszel. Jövőre oda kell figyelnem, bármilyen becsapósan enyhe az idő, akkor is tél van és bármikor jöhet kemény fagy. 

Viszont tegnap reggelre esett a hó, itt meg is maradt és most is esik. Most csak -1 fok van, holnaptól ígérik a napokig tartó nagyon kemény fagyokat és most nagyon hálás vagyok a hóesésért. Csak legalább pár centi esne még! A hó védi a növényeket és amiben még nem tudott végleges kárt tenni valamelyik nap a fagy , azt most betakarja, sőt a faleveleket is ott tartja a rózsák körül, mert nagy szelet is ígérnek. 

Nagyon örülök, hogy megvettem ezt a nagy madáretetőt, mert nem kell naponta többször töltögetni, bár így is sűrűn kell, mert kiverik belőle a verebek a magokat. 

Most már nagyon kell őket etetni, mert nagyon hideg is van és január van,  nem sok mindent találnak a természetben, vagy ha még van is valami, az most fagyos. Lehet, hogy a talajba van belefagyva.

A cinkék  nagyon aranyosak, ők sorban mennek az etetőre, bár tudnak nem aranyosak is lenni, mert eszméletlenül össze tudnak verekedni. Ezt tavaly figyeltem meg, amikor itt volt az etető az ablak előtt. Most nem látom őket, mert betettem a dzsumbujba, hogy a ragadozók ne tudják leszedni a kis madarakat. Ezt már írtam ugyan, de nem baj, ha ismétlem, mert sokan nem tudják, hogy ilyenkor, amikor esznek, nagy veszélynek vannak kitéve a kis madárkák. A ragadozó pedig rájön, hogy ott rendszeresen van neki kaja és szépen, sorban elhordja őket. 

A másik etető is benn van a bokrok között, az igaz, hogy megszenvedek vele mire leeresztem és felhúzom. Azon az etetőn a cinkegolyók lógnak, (a négy sarkába becsavartam kampókat) míg a nagyot magvakkal töltöm, fekete napraforgóval és kölessel. Mást már nem veszek, mert csak szétszórják. Nem eszik a gabonákat sem, a kukoricát se, szóval nem adok nekik mást. 

Azért hiányoznak az ablakból... úgy szerettem nézni őket! Jó volt látni, hogy a csuszka le- és felmászkált a szilvafán, mintha jégen csúszott volna. Tavaly voltak barátcinegék is, meggyvágók... a harkálykoma is elég gyakran bejött és sok szajkó is járt az udvarban. Az idén jóval kevesebb madár van, de minden évben kevesebben vannak. Amikor ideköltöztem, rengeteg rozsdafarkú volt, tavaly már jóval kevesebb... nem tudom mennyien lesznek az idén, amikor visszaérkeznek majd tavaszra. Szeretem őket, itt költöttek a lépcsőnél, bár a második fordulóra már nem jöttek vissza, gondolom túl sok volt nekik itt a mászkálás. 

Az idén nyáron meg fogom már csinálni a tervezett odúkat is, van hozzá minden anyagom. Még egy motoros fűrész kell és akkor már mindent könnyedén meg fogok vele csinálni.