Ma apu átjött és rendesen megmetszette az almafát, levágta a tetejéről azt a hatalmas - mondhatni szinte másik almafát - ágat, amin csodaszép és hatalmas almák termettek, csak épp nem lehetett leszedni. Maradtak még ágak, amik lekívánkoznak róla, de azokat nagyon nehéz megközelíteni, azt már nem hagytam neki. Nem kell keresni a bajt, apu nyolcvankét éves múlt és még simán mászik a létrára, de ezeket már tényleg veszélyes lett volna levagdosni. Szépen lekentem a sebeket a fán faseb-ápolóval. 

Azt is megmutatta, hogy kell a szőlőt metszeni, mert van azért pár tőke, amiket meg fogok tartani. 

Jó nézni, ahogy csinálja. Ráérősen, odafigyelve, átgondolva. Rászánva az időt. Ott van benne abban, amit csinál. Ezt hiányolom én is a saját dolgaimból, mert már sose vagyok benne. Mindig sietek, csak ezt még, meg azt is kell, meg amazt is, mert annyi mindent kéne belezsúfolni abba a nagyon kevés szabadidőbe, hogy végül az ember nem élvezi, csak darálja ki a dolgokat, hogy meglegyenek és éppen a lényege veszik el. Frusztráló ez az örökös időszorítás, a listák, amiken pipálom ki az elemeket, hát... valami nagyon elveszett és most aput nézve ez olyan nyilvánvalóan látszik. Tényleg jó volt nézni. 

Szép idő volt ma is, itt nem éreztük az ígért frontot, szél se nagyon volt. Bár reggel kicsit borúsan indult, de aztán kisütött a nap. A macsekok mind itthon voltak (milyen jó, hogy már van otthonuk), Herkuló lenn napozott a farakáson, Elza a tetőn, Böbe meg elől a tetőn. Szereti nézni a kirándulókat. 

Szegény Elza és Herkules eléggé le vannak rongyolódva ettől a nagy macskaszerelmi időszaktól, de legalább Elza már megmosakodott, mert olyan volt, mint aki szénben hempergett, de legalább már lenyugodtak. Alig ettek, most pótolják be a kaját is, rájuk is fér, csapzottak, soványak... még egy ilyet nem csinálunk végig, Elza asszonyságot mindenképpen sterilizáltatni kell. 

A munka végeztével beültünk apuval a pincébe (csupa sarak voltunk) és megittunk egy-egy kupica keserűlikőrt (ott tartom lenn a piát), én egy kicsit be is csíptem tőle, de azért jól esett. 

Délután még lemetszettem a vadszőlőt, teljesen visszavágtam, illetve elültettem a napfényvirágot (Helenium Autumnale), amit így utólag már nem biztos, hogy különösebben fogok szeretni, de majd kiderül. A neten a képeken nem annyira  megnyerő, de hát végül is virág! 

Befejeztem (egyelőre) a palántaültetést is, ma még eltettem a korai fehér karalábét, bikaszív paradicsomot (mai szerzemény a mag, mert nem vagyok biztos, hogy az óriás ki fog még kelni), rozmaringot és szárzellert. Ezzel a korán ültetendők mind földben vannak, most kb. két hétig megint nem lesz ültetés. 

Aztán március közepén már szépen elültetem majd a korai növényeket a szabadban, de az még odébb van. Addig még meg akarok hódítani egy darabot  a csodaásómmal, mert szépen kezd felszáradni a föld. 

A padlizsánmagok is földbe kerültek tegnap. Négy félét ültettem, a hagyományos "fekete" padlizsánt, amit a boltokban is lehet kapni mindenütt. Egy lila csíkos fajtát, ami kicsit hosszúkás, ez tavaly szépen termett és finom is volt. Egy másik fajta lilát, ami inkább világos lila, kicsit az is csíkos és nagyon gömbölyű, ez volt nekem a legfinomabb tavaly.  És egy hosszú formájú, zöld színű padlizsánfajtát is ültettem, ezt az idén először, remélem ki fognak kelni a magok. 

Tavaly fehéret is ültettem, valószínűleg arról kapta a tojásgyümölcs nevet, mert valóban olyan volt, mintha tojások teremtek volna rajta, színre és méretre  is, de kicsik is, nem kiadósak, az íze se volt különösen jó nekem, szóval az idén nem foglalom vele a helyet. 

Tegnap délután kimentem lemosópermetezni is, de ismét megerősödött bennem a gondolat, hogy nem akarok gyümölcsfákkal vacakolni. Lefújtam a birset, mert ezt úgy alakítom direkt, hogy elérhető legyen a fa. A többi azonban nagy, túl nagyok, lefújtam amit elértem, de én nem mászkálok létrán a dögnehéz permetezővel együtt és semmi kedvem szívni a mérget, bár vettem fel maszkot is, védőszemüveget is, de szarakodjon ezzel akinek kétannya van. Ennyit a gyümölcsfákról. Tényleg ki kéne innen tarolni szinte az összes fát és újragondolni, de majd jövőre. Az idén nem akarok túl sok dolgot csinálni. Csatornázni kell, az biztos, le akarom burkoltatni a lépcsőt és az előkert előtt a kerítést szeretném megcsináltani. Szóval az idén kicsi funkció és több szépészet lesz. 

A fák kivágását terveztem, de elhalasztom. Nagy ez a kert, elférek tőlük, van nagyon sok hely, amivel lehet mit kezdeni, a fákról meg majd döntök jövőre. Sok egyéb dolog alakítja most a terveimet, amiket tekintetbe kell vennem, és nem akarok hübelebalázs módjára nekirontani egyszerre mindennek, mert minek? Egyszerre úgysem tudnék a fák felszabaduló helyével  is mit kezdeni. Van itt akkora parlag, amit fel kell törni még és meghódítani, beültetni... a fás oldal majd legközelebb... na, hát ez van.

Az óriás paradicsom és a balkon nem kelt ki, várok még pár napot, de már kicsi az esélye. A többi már szép, gyorsan fejlődnek. Az óriásból van még magom egy mások szedésből,  ha nem bújik ki, azt még megpróbálom. A balkonból nincs több, ha nem jön elő, akkor megy a helyére a tigereisen és van még egy közepes méretű, piros, fürtös fajtából is magom, akkor azt ültetek helyette. 

Ma reggel kilyukasztottam még egy rakás kis műanyag dobozka alját is, most már lassan elkezdem az évelő virágok ültetését is, illetve még szárzellert akarok eltenni, fehér karalábét, meg póréhagymát. A többit majd később, mert minden más, ami palántázni való, az késői lesz. (mint pl. cikóriasaláta, vagy a leveles kel, stb.) 

Az egyéb salátamagok pedig majd a szabadföldbe mennek ki, onnan szoktam szétpalántázni őket. 

Jah és nem kertészeti téma, de tegnap megadtam magam, regisztráltam védőoltásra. Apu már megkapta az első adagot és nincs semmi baja... meglátjuk. 

Tegnap elültettem a paprika magokat is, kápiát, fűszerpaprikát (utóbbiból csak 5-öt), TV paprikát és piros kaliforniait. Még van egy sárga kaliforniaim is, majd szedek belőle magot, de még nem vágtam meg. 

Tavaly nagyon szépen termett a paprikám, csak éppen olyat ültettem, amit nem szeretek, cseresznyepaprikát pl., illetve fűszerpaprikát...  Ott lógnak a konyhában felfűzve még most is, lehet, hogy a  hétvégén össze is darálom őrölt paprikának. 

Az idén viszont rendes, ehető paprikákat akarok. Nagyon szeretem sütve is, a jó vastag húsúakat, pici olajon megsütöm, só, kicsi cukor hozzá a végefelé és sötét balzsamecet... én magában is megeszem, de pl. egy szelet sült hús mellé is nagyon finom.

Szeretem a sütőben sült paprikát is. Ősszel, a vastag húsú, már pirosodni kezdő paprikákat egyben beteszem a sütőbe és megsütöm. Utána hideg vízbe dobom és lehúzom a külső háját, mert az olyan a sütés után, mint a műanyag. Ebben az állapotában nagyon jól fagyasztható is a paprika. 

Elkészíteni úgy szoktam, hogy keverek kicsi salátalevet (víz, cukor, só, ecet), összeforralom és pici olajat is beleforralok. (Olívát szoktam, de ki mit szeret) És beleáztatom a sült paprikákat, általában hagyom utána egy napig a hűtőben állni, hogy összeérjenek az ízek. Mennyei! 

Egyébként látom a boltokban és a neten is a paprikamag választékon, hogy mekkora divat most a chili termesztés, de nem szeretem a csípőset. A nagyon csípőset meg még annyira sem, ergo mit kezdenék  vele? Szóval engem a chili hidegen hagy...  csodák-csodája, mert függetlenül attól, hogy nem szeretek valamit, képes vagyok nagy elánnal ültetni, de a chili valamiért nem vonz.

A paradicsomok is szépen kikeltek az ablakban, kivéve az óriást, még várok vele kicsit, remélem jó a mag. Ha nem, akkor így jártam. tegnap megjöttek a legutóbb rendelt magok is, így ma elültetem a kozula paradicsomot is, ami paprika alakú lesz.