Ágaprítás és örökzöldek
Na, hát nehogy már unatkozzak!
Észrevettem, hogy egy cserép hiányzik a tetőről... a kúpcserepek mellől hiányzik egy ferdén vágott cserép, ott van a csatornában fennakadva.
Úgy jöttem rá, hogy hallottam egy nagy robajt és körbejártam a házat, hogy mi lehet az. A robaj okát nem találtam meg, bár az a valószínű, hogy a cserép éppen akkor esett le.
Sajnos nem látom a tetőnek azt a részét amikor a magnólián lomb van, mert kitakarja. Időről időre körbe szoktam járni a házat, főleg nagyobb szélviharok után, de most nem volt ilyen, viszont napok óta eszemben volt, hogy meg kell nézzem. Fura, de valami módon mindig tudom ezeket a dolgokat előre. Nem úgy, hogy tudatosan tudom, hanem valamiért gondolok rá és ez a gondolat vissza-visszatér. Többször eszembe jut, de tovább is úszik, nem szoktam megállni a gondolatnál, aztán megtörténik a valami és jön az, hogy: "Aha!".
Felhívtam ismerőst, aki a csatornát csinálta nálam anno és azt mondta kijön és megcsinálja nekem.
Viszont most láttam, hogy felmásztam a padlásra, hogy nincs jó állapotban a tető... a gerendákkal nincs baj, de a leceket bizony cserélni kell és sok a tönkrement cserép is, pedig 3 éve, amikor a széldeszkákat csináltattam, akkor egy csomó rossz cserepet kicseréltek nekem. Ez húzós dolog lesz, de öreg ház, erre valójában számítottam, bár kicsit későbbre datáltam a dolgot.
Nem is tudom... néha elgondolkodom, hogy csináltassam, vagy költözzek el, de a kert tart vissza, mert már annyit beleinvesztáltam. Időt, energiát, pénzt... és most már lassan teremni kezdenek a fáim is, ha újra kéne kezdeni, akkor már nem is biztos, hogy bíbelődnék fákkal. Így viszont bíbelődök a házzal. Bár semmi garancia nincs arra, hogy egy másik házzal nem ugyanez lenne. Tényleg igaz, hogy egy családi ház körül mindig van mit csinálni.
***
Nem is emlékszem, mikor vettem elő utoljára az aprítót, pedig azért vettem, hogy nomajd, de valahogy nyáron nem fűlt hozzá a fogam.
Most jött el az ideje úgy tűnik. Nem aprítottam sokat, mindössze egy zsáknyit és még egy kicsit, de fogyott a halom gallyból jócskán, majd időnként egy-egy kicsit aprítok megint.
Van még gally bőven, szeretném ha elfogynának tavaszra, hogy ne legyen velük tele a kert... aztán persze tavasszal a metszéskor megint lesz egy csomó, de nem baj, mert mindig kell az apríték.
Az Árnyas kerthez tettem le, mert a meglévőt már majdnem megette az idő. Látszik a képen is, hogy mennyire eltűnt már az előző adag, pedig elsőre is legalább 10 cm vastagon terítettem le, az igaz, hogy nincs alatta semmi.
Elgondolkodtam, hogy jó ötlet-e így tél előtt kirakni, de most van, nem szeretném tavaszig őrizgetni, mert bezacskózva is elkezd komposztálódni.

Vágtam vissza elnyílt Astereket is és az egyik magas varjúhájat, ezekkel még lesz munka kertben, ahogy a majd a krizantémokkal is. Nem szeretem télire meghagyni az elszáradt virágszárakat, nekem nem tetszik. Eleinte, amikor kezdtem a kertészkedést, akkor meghagytam, mert hallottam másoktól, hogy az milyen jó és milyen szép, de se a fagytól nem ad igazi védelmet, se a hóesés után nem szépek ezek. Egy nagyobb hó csak letöri őket, kornyadoznak alatta, ráadásul tavasszal sokkal nehezebb visszadarabolni a talajra őket, mert addigra elszáradnak, megfásodnak. Krizantémoknál kölönösen rossz meghagyni, mert a tövében nőnek az új hajtások és ezeket a nagy, száraz ágakat, amikor a szél mozgatja, akkor a begyökeresedni készülő, új hajtásokat tépkedi vele együtt. Asterekre pedig ráülnek a gombabetegségek, ha nyirkos a tél. Summa summárum, nekem nem jött be a dolog, ezért a lágyszárú évelőket visszavágom ősszel.
Nőnek viszont a kertben az örökzöldek szépen. A LIDL-ben a szokásos "örökzöld mix" néven vásárolt kis, kb. 20 centis örökzöldek (szerintem tuják) már ilyen szépek. Remélem életben tudnak még maradni és nem szárítják ki őket az eljövendő nyarak.

Ilyen volt 2022 októberében. A tuja a kép bal oldalán látszik középtájt és milyen kicsi még. Egyébként érdekes, hogy ez mennyit nőtt, a fenyő meg alig.

Ezek a többiek. Nem akkorák, mint az első, de szépen fejlődnek ezek is. Lesz egyébként még szükségem örökzöldekre a kertben, de alacsonyakra, hézagkitöltőkre. Várok tavaszig, hogy lássam, hogy a 3 puszpáng megmarad-e, ha nem, akkor majd elmegyek és hozok másfajtákat.


Nagyon szépen mutatja a kínai álbirs is az őszi levélszínét, lesz még itt színkavalkád a következő őszökön is, amikor majd megnő ez is.
Ezt idén tavasszal ültettem, egyelőre hagyom a gyökerét erősödni, majd tavasszal kicsit fogok metszeni rajta, hogy ne bokor formájú legyen, szeretném, ha szép fa alakulna majd belőle.
Úgy tűnik, hogy nehezen engedi le a lombját, a többi lombhullatón már nincs levél.








