Leszedtem a nyomorult zöldbabokat... egy főzésre elég lett vegyesen, zöld és kevesebb sárga hüvelyű. Azért is szedtem le, hogy ne ezeket növessze már a növény, úgyse lesznek szépek, görbék is és nem szerettem volna azt se, hogy elöregedjenek rajta. Így talán elkezd majd virágozni megint... vagy nem. Egy biztos, hogy amióta csak kertem van, beleértve a régi kertemet is, még soha nem volt ennyire nyavalyás, kis, vacak termésem, mint az idén. 

 Megint megmetszettem a lilaakácot is, mert már megint a tető felé tartott vagy húsz hajtás. 

Kiástam két gödröt is a cserépben lévő növényeimnek, amiket még hetekkel ezelőtt hoztam a kertészetből. Két kicsi gödröt, aztán belocsoltam és úgy ástam tovább az egyiket. Egyébként a talaj olyan, mintha nem is esett volna. 
Az egyik gödörbe beültettem a mirtuszloncot (Lonicera nitida), a másikat hagyom ázni egy napot és majd tovább ásom, mert annak nagyobbnak kell lennie, oda fogom tenni a ráncoslevelű örökzöld bangitát (Viburnum rhytidophyllum). 
Ha picit alakul az a rész, akkor majd fogom mutatni. 

A másik, napok óta vagy még régebben agyalós témám, hogy az idén kéne elültetni a tervezett fákat, az összeset, mert valamikor majd teremni is kéne még nekik az én életemben. 64 leszek az idén, nem leszek fiatalabb, mindent jó lenne berakni a kertbe, ami fa és nagyobb cserje, aztán hadd nőjenek. 

Végül most már kialakult bennem a (talán) végleges elképzelés, persze állandóan vannak ötleteim. 
Szóval megtaláltam az országban az egyetlen példány goumi-t, vagy másik nevén óriás ezüscseresznyét,  (Elaeagnus multiflora) és meg is rendeltem, valamit egy Toona fát is (Toona sinensis), aminek nagyon szép a színe, ehetők a hajtásai (állítólag hagymaízű) és szerintem Magyarországon nem sok kertben lelhető fel.
Tiszta izgalomban vagyok miattuk! :))) Bár nem kaptam visszajelzést, hogy akkor most feladták vagy mi van. 

Őszre szeretnék még két valamilyen nashi körtét, azért kettőt, mert nem önporzók, bár most ettől a kertészettől kaptam olyan infót, hogy önporzó nashi is van, lehet, hogy szeptemberben elmegyek érte, de megkérdezem itt a közeli kertészetet is, hogy tudnak-e hozni. Bár ma reggelre kissé elkezdtem ingadozni nashi ügyben... 
És még kinéztem magamnak málnafát (Cudrania tricuspidata parthenocarp.), ami szintén önporzó, de ebben még nem vagyok biztos, hogy behozom a kertbe. 

Nézegetem a gránátalmákat is, de az az igazság, hogy nem nagyon szeretem a gránátalmát, nincs türelmem vele vesződni, csurog a leve mindenfelé, és maga a bokor se tetszik annyira (azt hiszem, hogy ezt akkor meg is beszéltem magammal)...  illetve nem tudom, hogy muzsikálna itt ezen a hidegebb vidéken egy pisztácia... 

A japán mazsolafát elengedtem, nagyon nagyra nő. A szelídgesztenyét is elengedtem, az se maradt életben, amit nagy cserépben tartottam és annak se lenne helye. 
Egyébként nem is tudom, hogy honnan ez a vonzódásom a keleti fák iránt, de szinte csak azokat nézegetem. Ha megfelelő USDA zónában lennénk, pomelót is hoznék, de az itt nálunk biztosan nem marad meg. Lehet, hogy előző életemben valami kicsi kínai voltam, vagy kicsi koreai. Vagy csak túl sok youtube-ot nézek. :D :D  

Még kiültetésre vár a fehér őszibarack, amit magról neveltem, illetve meghagyom a datolyaszilvát, amit ősszel ültettem és végül kihajtott (a másikat kidobtam, nem élt), de nem tudom, hogy az alany vagy az oltvány jött elő... akármi is (a levele alapján datolyaszilva), az már ott marad, mert nagyon szépen fejlődik. Legjobb esetben lesz rajta élvezhető gyümölcs, vagy legfeljebb jó lesz alanynak, végső esetben pedig - ha egyik sem - árnyékadó fának. 

A jujubák szépen nőnek, virágoznak is bőven. 

Van még két mézbogyóm is az őszi dugványokból, amiknek helyet kell keresnem és ha a tervezett fákat kiültetem, plusz azokat a cserjéket, amik itt vártak az esőre cserépben, akkor tele lesz a kert, dugig. Failag legalábbis, aztán lehet majd ültetni alájuk a cserjéket és az évelőket. 

Még mutatom a szöszös ökörfarkkórót, mert elkezdett terebélyesedni, kár, hogy a szárazság miatt nem tudja úgy megrakni magát virágokkal.  

Madáreleségből elhullott napraforgó, mindig van pár szál, amit meg szoktam hagyni, kis cingár, de a virágja  szép.  

A kála is több virágot hozott, lassan kitanulom, hogy mit szeret. Jövőre azt hiszem jóval nagyobb cserépbe kell tennem, mert nagyon szoroskodik, nem tudja igazán kinöveszteni a virágait. 

A sásliliomok most kezdik a virágzást, fogok nekik adni vizet is, mert azon a részen olyan sűrűség van, hogy nem tudom mennyi jutott be az esőből. Ahogy tegnap a gödröket ástam a cserjéknek, porzik a talaj, elkottyant ez a kis csapadék. 

Most kezdik a bugás hortenziák is, ez a kicsi. Van egy rózsaszín virágú is, amin még bimbót se látok, a nagy pedig még most növeszti csak a bimbóit. 

Most, hogy megjött az eső és lehűlt kicsit a levegő és nem süt a nap bolond módra, megint kitört rajtam a vethetnék... 
Még előző este (mekkora jó elfoglaltság ez!) előszedtem a vetőmagokat és átnézegettem, hogy mi az, ami még bekerülhet a földbe. 
Zöldbabokat vettem elő, ezt egyébként is terveztem, mert a szárazság miatt nem igazán lett jó az első vetés zöldbabom, bár még reménykedek benne. 2022-ben is úgy volt, hogy azt hittem már ki is száradnak és amikor megjött az eső, akkor elkezdtek nagyon szépen virágozni, majd teremni. 
A zöldbabokat el is vetettem, egy-egy sort még zöld és sárga hüvelyűt, de más fajtákat, mint előzőleg. Nem szedtem fel a lerakott mulcsot, csak széttúrtam, hogy a két sort be tudjam húzni a kis kapámmal, beleszórtam a babokat, betemettem, de a mulcsot a sorra nem húztam vissza. 

Előtúrtam még egy zacskó nagyon régi luffatök magot is, szerintem már nem lesz csíraképes, de próba-szerencse alapon elvetettem a kimúlt chayote tök helyére, ha már úgyis ott vannak a karók és fel is van madzagolva az a rész. 

Vettem még elő kétféle cukkini magot is, hogyha leteremnek a többiek, akkor legyen később is. Bár egy cukkini is kikelt a dinnyék között nemrég. Ugyanis amikor elvetettem, nem kelt ki a cukkini, ezért a helyére beültettem a dinnyepalántákat, erre most nemrég látom közte... nem is értem mit csinált eddig a mag a földben, a többi már terem, amiket ugyanakkor vetettem el.
Most vetettem hagyományos, sötétzöld, hosszú cukkinit és szintén sötétzöld, de gömbölyűt. Utóbbi saját mag, remélem az lesz belőle. 

Ha találok neki olyan helyet, ahol meg is nő, akkor céklát is vetek még egy sort. 
Illetve vetettem metélőhagymát, mert tavasszal a poharakban nem tudtam felnevelni, kikelt és elhalt. Hátha a szabad földben nagyobb sikerem lesz vele. 
Elővettem salátamagokat is, piros lollot, lollo bianca-t, fejes salátát, római salátát és cikóriát, meglátjuk miből mi lesz és engedi-e majd az időjárás, de hát az ember próbálkozik. Pici sorokat vetettem, majd palántakorukban szétültetem őket. 
Már üres a fokhagymák helye (kivéve az elefántokat), ide vetettem a salátákat és a metélőhagymát.
Üres a másik oldalban a borsó és a cukorborsó helye, onnan már a hagymát is fel szedtem, mert teljesen leszáradt a szára... lehet, hogy az eső előtt szerencsésebb lett volna, de most már ez van, annyira azért nem vizes a talaj.  17 mm csapadék volt mindössze, bár ezért is hálás vagyok.
A lényeg, hogy van hely a kertben bőven és lesz is, mert hamarosan felszedem a hagymákat is. 
Ezek, amiket most szedtem fel, nagyon kicsik, az a hely úgy tűnik nem jó nekik, de csak a maradék dughagymákat dugdostam el oda. Egyébként meg kell a kis hagyma is, levesbe, rizsbe, pici rántásba apróra vágva nagyon is jók. 

Elza úgy tűnik felfedezte lenn a macskahaciendát, ami igaziból a ronda ól és nagyképűség haciendának hívni, de olyan jól hangzik és a cicának az is, mert napok óta ott tanyázik. Végül is jó hely, száraz is, nagy is, van benne vastagon széna is.
Tegnapelőtt az esőt is majdnem végig ott töltötte, de kimentem őt keresni, mert mégiscsak jobb a verandán a plédikéjén és nagyon örült neki, hogy kerestem. Szerintem érti és kell neki, hogy fontos legyen ő is, ne csak mindig Böbét ajnározzam. 
Néha olyat is szokott télen, hogy csak azért megy ki, hogy őt is hívjam, mint ahogy a Böbét szoktam és akkor olyan lelkesen szalad befelé. :))

A képek még mindig az eső előtti kertből vannak, aztán majd nem is tudom, hogy mit fogok mutogatni, mert az eső és a hűvös mindig visszaveti őket, de ez az életmentő eső most akkor is nagyon kellett már, ha egy hétig nem lesz új virág akkor is. 

Ez a sárga sásliliom is nagyon szépen megnőtt már. Megszokta a helyet, nehezen az igaz és most már szépen fejlődik. Nagyon tetszik, hogy ilyen szép, piros a közepe és a képen látszik, hogy a beporzók is szeretik, hárman is vannak rajta. :)  

Kúpvirág... végre. Azt hittem már kivesztek a kertemből, tavaly egy szál se volt. Szedtem magot és azokat is szétszórtam, de tavaly nem keltek ki. Talán az idén tavasszal is szórtam ki magot és ez abból lehet, de a zöme most se kelt ki, pedig nagyon szeretem őket a kertben. Főleg augusztusban, amikor sok virág lement már, akkor a kúpvirágok szokták uralni a teret. Ilyen sajnos az idén sem lesz, de legalább magot hagyom szórni és majd gyűjtök is róla. 

Egy beszökevény szöszös ökörfarkkóró, meghagytam, mert szeretem és nagyon impozáns növény. Remélem az eső után még jobban meg fog nőni és sok virág lesz rajta, csodás, hatalmasra tud nőni és nagyon díszít. 

Nagyon tűrik a szárazságot a léggömbvirágok is, mit össze tudtam aggódni tavaszonként, hogy kibújnak-e, de nagyon megbízható növénynek bizonyultak. Van egy másik is, a törökszegfűk között volt beszorulva, de azt se bánta, szépen kihajtott és lassan az is ki fog nyílni, pedig az még félárnyékos helyen is van. Szóval mindent is kibír. 

Neytiri van eszemben most, amikor írtad, hogy katángkórókat szeretnél látni, hát itt vannak. Ők nőttek a szárazság ellenére is, a fű kiégve közöttük és a pár katáng miatt ugyancsak nem fogok fűnyírózni, erre még ki is virágoztak. :) 

Írország harangjai, ezek is nagyon bírják a szárazságot és nagyon szépek is. Köztük egy felnövekvő, túlélő krizantém, aminek most jó árnyékot adnak. 

Háttérben a Monardák, előttük díszdohány és egy új Clematis az oszlop mellett, balra pedig egy nagy bokor tollborzfű részlete látszik, de Cosmosok is vannak ott. Az oszlopot majd körbetekerem hézagosan egy jutakötéllel és arra fok mászni a Clematis. 

Most jöttünk Herkulóval az állatorvostól és nem gyógyul, sőt... rosszabbul van miután 8 napig szedte az antibiotikumot. 
A múltkori foghúzás után (7 fogát vették ki), a szemfogai megmaradtak és ezek szerint maradt még egyéb foga is, mert több gennyes góc is van az ínyén, fog mellett, sőt az egyik szemfoga alatt is elkezdett begyulladni, nemsokára ott is gennyedni fog. 
A doki azt mondja, hogy olyan, mintha az ínye kezdene szétesni és ki kéne húzni a maradék fogait is. 

Kitörölte a sebéből a gennyet, dőlt a vér is... én teljesen rosszul voltam, kaptunk még 8 napra való antibiotikumot, már nem is kérte el a doki csak a gyógyszer árát.

Én megkérdeztem, hogy kínozzuk-e ezt a cicát még tovább... a Marci után megfogadtam, hogy nem fogok egyikükkel sem elmenni a legvégsőkig soha többé, de most igazán nem tudom, hogy mit csináljak. 
Újabb műtét, újabb fájdalmak a cicának és semmi garancia, hogy jobban lesz, hiszen ez már a harmadik menet lenne. 
Ősszel volt a fogkőleszedése, a múltkor 7 fogát húzták ki, most a maradék is kimenne és ráadásul FIV pozitív is a cica, ki tudja, hogy gyógyulna. 
Annyira rohamosan romlanak a fogai, hogy hetek alatt mennek tönkre, ezt nem is értem és hiányolom, hogy az okáról nincs is szó, de az egész nyugati orvoslás ilyen.  

Viszont Herkulónak jó a kedve, minden borzasztóság ellenére folyton rajtam lóg és az utóbbi napokban egy párszor azt láttam, hogy felrohant valamelyik fára, nem teljesen, de ott csimpaszkodott hol ez egyik, hol a másik fatörzsön és olyan eleven és játékos mostanában, amilyennek régóta nem láttam őt. Étvágya is van, szerintem ő még élni akar. 

Most nem tudom, hogy mitévő legyek, ez a megműtjük és kihúzzuk nekem már olyan never ending story-nak tűnik, a cica sincs jobban, sőt... a fájdalmai nem szűnnek, sőtsőtsőt... én fizetek, mint a katonatiszt és sosincs megoldás, hanem csak újabb és újabb probléma, újabb műtét és nem utolsósorban újabb költség. 

Azon gondolkodom, hogy most akkor merre tovább. Ebben a pillanatban affelé hajlok, hogy beadom neki a további (8 napi) antibiotikumot és aztán meglátjuk. Fájdalomcsillapítónk van itthon, azt is be tudom neki adni, a gyógyszert már nehezebb lesz, mert már az olajos hallal se nagyon kellett neki. 
Ha ez után sem javul, akkor még mindig lehet gondolkodni a műtéten vagy az állapotától függően az altatáson. 

Nagyon, nagyon sajnálnám elveszíteni a CicaUrat, ennyi szenvedés után már igazán járna neki a sorstól legalább kis ideig tartó könnyebbség. Nem tudom miért ez az ő sorsa. Valahogy mindig beteg, mindig szenved valamitől ez a cica. 

Olyan nehéz a szívem most miatta...