Én már nem is kommentelem, csak úgy röviden:  a picsábamá' ezzel az időjárással. 

Ilyenkor szoktam gondolkodni, hogy hol van már az a felmelegedés. Mert itt nálunk, összességében azt tapasztalom (mert szeretem megfigyelni az időjárást), hogy inkább szélsőséges lett. 

Sokan azt szajkózzák ész nélkül, hogy már nincs tavasz és ősz, de ez sem igaz. Tavaly nem volt szép őszünk, eléggé borús és csapadékos volt, de a megelőző két évben csodálatos, nagyon hosszú ősz volt. Tavaly a tavasz is csodaszép volt, csak kissé száraz. Az utóbbi években nagyon szép tavaszok voltak. 

Inkább eltolódtak az évszakok, később jön a tél. Régebben decemberben már javában dúlt a hideg, az utóbbi években inkább januárban kezdődik meg az a fajta tél, amit mi télnek hívunk és később jön a tavasz. 20 évvel ezelőtt március 15-én már általában a sárgarépa, a borsó, a petrezselyem, a saláta, a retek, a lóbab már a földben volt. Emlékszem, hogy akkoriban is volt olyan, hogy elültettük és másnap ráhavazott, de utána meleg volt és a beolvadt hótól olyan gyönyörű lett a termés, hogy csoda. Mostanában meg március 15-én az van, hogy "Ne szálljanak ki az autóikból!" :)))

Egyébként tavaly is esett  nagy hó, pontosan március 23-án, a fotókból tudom. Tavaly  ilyenkor előrébb volt valamivel a természet, már kezdtek nyílni és színesedni a jácintok, őket takarta be a hó.

Most is jól behavazott, de annyira hideg a föld, hogy még semmit sem lehetett beleültetni (illetve lehetne, de minek?), ebben a márciusban szinte nem is volt olyan reggel, amikor ne fagyott volna és általában -4 fölött nem nagyon voltak a reggeli hőmérsékletek. Ma is -4 fok van és hó... és vasárnap éjjelre -7 fokot ígérnek. 

Már nagyon tele van a puttonyom ezzel az időjárással, mintha egyre messzebbre kerülne a tavasz, istenbizony, mintha minél jobban várom, annál jobban szívatna a tél, de az vigasztal, hogy most már hiába erőlködik, akkor is eljön a tavasz. 

A tavaszt a palántáim jelképezik az ablakban. 

No comment... legfeljebb annyi, hogy csessze már meg ezt a rohadt időjárás. 

Reggel kiléptem az udvarra és micsoda levegő volt kinn!  Valami olyan tavaszillat, amit nagyon régóta nem éreztem, pedig már tavaly tavasszal is itt voltam. Sőt, már tavalyelőtt tavasszal is itt voltam, akkor kezdtem a felújítást, de akkor nemigen volt időm a levegőt szaglászni és abban gyönyörködni. 

Tulajdonképpen ma egy éve, hogy a pandémia miatt kiderült, hogy végleg itt tudok maradni. Már itt voltam, de a mai volt az a nap, amikor még készültem Pestre menni, be a munkahelyre, de erre a napra már lezárták a céget és csak pár bátor ment még be, mindenki más otthonról dolgozott, ahogy én is. Nekem áldás volt, hogy itt maradhattam.  

Visszatérve a friss levegőre, ma reggel egészen mellbevágott a levegő frissessége, a tisztasága és az illata. Tényleg tavaszillat van kinn. Vannak, akik nem is tudják miről beszélek, pedig van esőillat, hóillat, az ázott föld illata, a május illata, amikor minden nyílik, az akác, a jezsámen, az orgona... Az aratás, a betakarítás illata, a frissen vágott fűé, a széna illata, a repce- és a mustárföldeké... amíg a városban éltem, ezeket nem éreztem, el is felejtettem, pedig ettől él az ember, nem a villamos zötyörgésétől, vagy az edzőteremben ordító tuc-tuc-tól. 

Érdekes módon szerettem pedig Budapestet nagyon de elég volt belőle és ilyenkor, amikor érzem itt a levegőt, nézem a kertet, ahogy minden sarjad és bimbózik és ÉL, így már nem hiányzik. Nem mennék vissza a világért sem.