Rábukkantam erre a csodálatos youtube csatornára. Mit is mondjak? Teljesen elvarázsolt. :) Azóta már rengeteg videót megnéztem, de tényleg maga a csoda. A kert, a hangulata, a konyha...

Ennek a kis, törékeny kínai lánynak olyan kertje van, amire mindig is vágytam. Nem tudom ugyan, hogy igaz-e a történet, hogy a nagymamájával él kettecskén, illetve a segítőivel, akik a felvételeket készítik és vágják a filmjeihez. A felvételeket nézve elég hatalmasnak tűnik az a gazdaság, a termelt mennyiségeket tekintve óriási termőföldek lehetnek, bambuszerdő, gyümölcsök (megöl a sárga - persze csak jó értelemben véve - amikor a pomelót leveszi a fáról), rengeteg féle virág, egész rózsáskert... Gyönyörű, na! És micsoda vidéken él! Gyönyörű hegyek, erdők között.

Szóval ha ezt tényleg a csaj csinálja egyedül, akkor  le a kalappal. Látszik egyébként rajta, hogy nem csak imitálja, úgy áll a kezében a szerszám, mint aki nem először használja, egészen újszerű (nekem) módon ültet magvakat,  általam nem ismert növényeket. Az egyik termesztett növényét, a taro gyökeret, eltartott egy darabig, míg megtaláltam, hogy mi az. 

Fantasztikusan főz, olyan kajákat, hogy az életemben nem is láttam olyat és a felvételek hangulata, na az csodás. A legtöbb kis filmjében végigkövet egy egész idényt, képekben mutatja, hogy tavasz van és azt is, amikor eljön az ősz. 

Nem győzöm csodálni a fantasztikus edényeit is, amikben főz, amikbe berakja a savanyúságokat és egyebeket, na meg azok a kis tűzrakó edények, azoktól teljesen kész vagyok. Rögtön szétnéztem a neten, de a közelünkben sehol nem lehet ilyeneket kapni, bezzeg  kelet tele van vele. 100 dolcsiért már lehet is venni, de hogy mennyiért szállítanák ide, azt még nem néztem meg. 

A cicafejes kemencéért pedig egyenesen be vagyok halva. :))))

Nagyon tetszenek a bambusztálai is, amikben párolja a kajákat, de sajnos nem mutat meg elég részletesen semmit, tehát eltanulni nem igazán lehet tőle.  

Számomra nagyon inspiráló, kezdem elvetni az "én ezt nem tudom egyedül megcsinálni", a "túl nehéz ez nekem" és a hasonló gondolatokat. És a kerti konyha ötlete is megont erőre kapott bennem. 

芋头的一生，辣椒…是送的The life of taro…and pepper is today’s treat丨Liziqi Channel - YouTube

Azt hiszem, ezt már nyugodtan hívhatom gyűjtőszenvedélynek, meg lassan azt is megállapíthatom, hogy egyszerűen nem tudom hol a határ, de azt hiszem ez a gyűjtőszenvedély jellemzője. Még mindig jobb, mintha valami szemétgyűjtő lennék. És hát - ugye - már megint beszabadultam a Vaterára. 

Rendeltem újabb fajta macskamentát a cicóknak, mexikói egérdinnyét, kék sudárzsályát (ezzel már tavaly nyáron szemeztem itt a közeli város parkjában, de nem vitt rá a lélek, hogy csórjak belőle hajtást), télálló deres csenkeszt, kiwanot (ezt ültettem tavaly, be is futott egy kb. dupla akkora területet, mint amit neki szántam, tiszta dzsumbuj volt, és szépen virágzott is, de mire elkezdte volna hozni a kis kiwano ubikat, addigra ősz lett, sajnos későn ültettem). 

Ennyit rendeltem most és most veszem észre, hogy amiért beléptem, azt nem rendeltem... hmmm... merthogy tomatilloért mentem. Na mindegy, jövőre is kell valami újdonság, nem?

Most az a tervem a kiwanoval és az egérdinnyével is, hogy  palántát nevelek belőle és a ház előtt, a ház falára fogok tenni rácsot, amire felfuthat és ott fogom nevelni. Egyrészt szép lesz, másrészt déli oldal és itt nagyon éri a nap, tehát meg tud teremni. 

Rossz hír viszont, hogy értesítést kaptam az egyik webáruháztól, hogy a brexit miatt nem tudtak megérkezni a rendelt vetőmagok. Szerencsére már arról is kaptam értesítést, hogy húzódik a szállítás, mert még tavaly ősszel megrendeltem és ki is fizettem, (most vissza is kaptam a teljes) vételárat)  így nem bíztam a véletlenre, macskamentát és primulát már vettem másutt, a többi meg annyira nem érdekes. Legfeljebb a himalájai kék mák, mert azt nagyon szerettem volna. Tavaly nem kelt ki még egy darab se belőle, szerettem volna újra megpróbálni a termesztését, majd jövőre... 
A másik mait nem értek, hogy miért nem lehet sehol sisakvirág magot kapni. 

Egyébként érdekes, de nagyon nem akart megterveződni az idei veteményes kert. Aztán valamelyik este nekiálltam és szinte minden a helyére került. Szeretek terv után ültetni és nem akkor kitalálni, amikor már ideje van, mert akkor összevisszaság lesz a kertben, nem jó növények kerülnek nem jó helyre, vagy nem jó növény mellé. Így meg csak kimegyek és a tervezett helyre elültetem és várom, hogy kihajtson.

Viszont a virágok helyét is meg kell terveznem, mert nagyon sok évelőt tervezek nevelni magról, kell a tervezett hely majd a palántáknak. 

Egyébként ma reggel -14 fok volt, szerencsére ez már nem annyira hideg, mint tegnap volt. Tegnap is lehetett már érezni, hogy van ereje a napnak, mert a -17-ről szépen felmászott -5-ig. Ennék nem volt melegebb, de a napos részeken elkezdett olvadni. Változatlanul nagyon várom a tavaszt, remélem nem lesz nagy csalódás, nem fagyott el sok növényem... meglátom, de azt hiszem a tavaszi nap mindenért kárpótol majd, még a növényekért is. 

Ma reggel -17 fok van reggel fél hatkor, de napkelte előtt még le szokott esni egy fokkal, majd megnézem úgy lesz-e.

Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen hideg, ki fogok menni megtapasztalni, hogy érzésre mennyire hideg ez a -17. Most valahogy olyan távolinak tűnik a tavasz, pedig mennyire várom már! De az is igaz, hogy február van, ez még tél, inkább most legyen hideg és fagy mint márciusban vagy áprilisban, mint tavaly. 

Tavaly nem tudom volt-e összesen 30 db virág a kései bimbókból a magnólián, teljesen lefagyott szegény az áprilisi -8 fokokban, Persze nem tudom, hogy ez a nagy hideg most hogy hat rá. És ott van az ősszel ültetett datolyaszilvám is, ugyan megmarad-e? Bár ezeket már úgy árulják, hogy -20 fokig megmaradnak, de majd kiderül. Igazándiból körbetekerhettem volna papírral... meg kell még tanulnom, hogy kell, hogy lehet megóvni a növényeket a hidegtől. 

Böbe meg van zavarodva, mindenáron ki akar menni, tegnap is ezt csinálta, kiment - fázott a segge - bejött. Most kinn van a verandán, Elzával ismerkednek, legfeljebb kap Elzától néhány kiadós pofont, bár még nem hallok háborús hangokat kintről. Azt mondják a macskák nem társas lények, én nem ezt tapasztalom. Böbe kicsi korában Herkulessel játszott, most már nem annyira keresik egymás társaságát, de Böbe Elzáét keresi. Szerintem ő Elza kölyke, másként hogy került volna ide az udvarba, csak Elza hozhatta elő a rejtekéről, mert akkor ő már idejárt kajálni, amikor a Böbe csak úgy ott termett a fűben az udvaron. 

***

Közben bedélutánodott... napközben egész jó idő volt. Az autóm kisebbet röffentett reggel, de azért beindult, mentem is vele jó sokat, hogy töltődjön az aksi. 

Elza meg - amikor hazaértem - kivonult a verandáról és még nem jött vissza... remélem estére bejön, mert ha nem, akkor azt hiszem rosszat tettem neki azzal, hogy melegen lehetett, így jobban fog fázni kinn. Herkules is túlvészelte a hideget, szegénykém ő a legvadorzóbb, nem lehet becsalni egyáltalán, de itt falun rengeteg hely van, ólak állatoknak, szerintem behúzódott valamilyen állatok közé, ahol melegítik egymást, mert nem látom, hogy nagyon vacogna. Jól teleette magát, aztán ücsörgött nagy nyugiban a komposztos láda tetején. 

Megraktam a madártetőt is megint, szóval a népek jól vannak tartva. 

Azt hiszem elvonulok olvasni. Újra elővettem a Csinevát... 18-20 éves lehettem, amikor elolvastam és azóta tervezem újraolvasni, mert az egyik legjobb könyvnek tartom, amit életemben olvastam, pedig már sokat olvastam. És most is, újra azt az élményt adja, amit akkor. Még most is meg vannak mondatai, amik akkor belém égtek és valami egészen mély, belső mosollyal tudom olvasni újra, azokat a részit is, amik ismerősek és azokat is, amik az újdonság erejével hatnak, mert már elfelejtettem.