Tegnap szedtem magokat az évelő szarkalábakról, mert annyira gyönyörűek, hogy máshová is fogok tenni belőlük. A kék mézontófűről is sikerült 3 kis érett tokot levenni, amiben a magvak vannak és a törpehajnalkán is volt már pár érett magvas gömböcske. Közben majdnem szívrohamot kaptam egy imádkozó sáskától, pedig nem is volt nagy, viszont nem zöld volt, hanem barna. Tök beleolvadt a környezetébe a dög.

Ilyenkor szoktam elmélázni azon, hogyha idejönne valami földönkívüli és úgy nézne ki mint bármelyik rovar vagy pók... bakker, hát tőlem aztán lehetne akármilyen intelligens, valószínűleg tele lenne tőle a gatyám. és igen valószínű, hogy az első reakcióm az lenne, hogy agyoncsapom, már ha nem hatszor akkora, mint vagyok. ha hatszor akkora lenne, akkor valószínűleg nemcsak majdnem kapnék szívrohamot.  :))))

A paradicsomok pedig egyszerűen csodálatosak. nagyobbak, mint én vagyok, szoktam is hülyülni vele (szerintem tavaly is elsütöttem), hogy ha így haladunk, akkor létráról fogom szedni a paradicsomot. :D :D

Egyelőre azonban még az alsók kezdtek el érni, mert ott virágzott először, és ott nőttek meg a paradicsomok. nem fogom egyébként befőzögetni, hanem fagyasztóba teszem, mert ha lecsót akarok csinálni télen, nekem úgy a legjobb, mert frissnek lehet érezni. A befőzöttnek van valami fura íze, amit nem igazán szeretek, lehet amiatt nem ízlik a cukkini chutney sem, mert hasonló az íze és a szaga is. 

Szerintem ezekhez a képekhez nem is kell komment: 

Tegnap nagyon ügyes voltam, lekaszáltam a kert 3/4 részét, már csak egy pici darab van és kívül a ház előtti rész. A picike darab azért maradt ott, mert már annyira folyt a szemembe az izzadtság, hogy abba kellett hagynom. Fárasztó dolog ez a kaszálás, bár már többször megfogadtam, hogy csak kicsit, inkább többször, de sose tudom abbahagyni, mert olyan szép, rendezett utána minden. Persze nem fog ez sokáig így menni, a jövőben csak a kis füves utakat fogom kaszálni, körben pedig parkos, méhlegelős helyek lesznek. A már bevirágozott részeken az idén már elképzelhetetlenül sok méhecske, lepke és egyéb rovarok kajálnak itt a kertben. 

Tegnap megfőztem a cukkini chutneyt, hát... 5 kis üveggel lett. Elméláztam, hogy kiöntöm a fenébe, de végül is elfér. A chutney-knek egyébként is kell idő, hogy összeérjenek az ízek és hűtve is változhat az íze. Egyébként nem rossz, a szaga, mint egy kiadós lecsóé, de az a hagymától van. Bárhányszor kóstoltam, nekem az volt a benyomásom, hogy valami nagyon hiányzik belőle. Lehet, hogy majd kísérletezek vele és amikor bontok egyet, akkor még próbálom ízesíteni kicsit... végül is, egyesével is ki lehet önteni. :D :D  Nem bízom már rá magam többször ezekre a netről szerzett receptekre, mert van egy csomó elméleti blogoló, aki nem eszi meg, amit kitalál és vannak a vegánok, akik meg páran olyasmiket esznek, (tartalomra és kinézetre is) hogy egye meg azt, akinek kétannya van.  Ki se teszem a receptet, nehogy valaki belefusson. 

 Egyébként a kert gyönyörűséges, dzsumbuj van:  

Ma reggel megint kimentem kapálni kicsit. Egy nagy virágágyást kapáltam meg, nem volt benne nagyon sok gyom, de annyira el volt már simulva a talaj, hogy ha eső lesz, nem tudta volna felvenni, csak lefolyt volna róla a víz. 

Illetve felkapáltam némi szegélyt is, mert kaszálni fogok és jobban szeretem ha a fű széle nem közvetlen az ágyásba ér, és így kopik is a fű, egyre szélesebbek lesznek a megmunkált részek. A csodaásóvillámmal mindig utánanyomok és így is terjeszkedek. 

Két napig nem néztem a cukkinikre és az egyik gömbölyű fajta akkora lett, mint a fejem. Le fogom reszelni tócsninak valónak. Vagy chutney-t csinálok belőle még nem tudom. A chutney receptet azért nem teszem ide, mert nem tudom még milyen, ha megfőzöm és jó, akkor majd megosztom, bár éppenséggel én is a netről szedtem, tehát megtalálható. 

Aztán kapáltam még egy ágyásközt is, itt ott a virágok között, ahol már nagyon rázós volt, feltekertem az oszlopokra a hajnalkákat, mert mennek mindenfelé. Nagyon várom már a virágzásukat, mert annyira csodaszépek, hogy az valami hihetetlen. 

Azt hiszem lassan ideje lesz majd elővenni a rotációskapát is, mert van pár rész, amire nagyon ráférne a mélyebb kapálás, illetve ahonnan kijött a borsó. Tettem oda palántákat, de a nagy szárazságban nem maradtak meg, szóval a vöröskáposztának annyi és szégyenszemre karalábét is a boltban fogok venni, mert teljesen megpurcadtak, bár nemcsak a száraz idő tehet róla, hanem a nyavalyás földibolhák is, na meg én is, mert nem törődtem velük, úgy, ahogy kellett volna. Bár... a cikóriasalátákkal se igazán törődtem és mégis szépen nőnek. Egyszerre ültettem az egész bagázst... 

Közben kinyíltak a bíbor délvirágok (kristályvirágok) is, aminek nagyon örülök. Szépen összeszedte magát ez a növény. Egész télen a verandán őrizgettem, nagyon vigyáztam, hogy ne locsoljam túl, mert akkor nagyon meggyengül és megnyúlik, szóval igazi egyensúlyozás a téli nevelése. Aztán tavasszal kitettem, amikor már jó időnek tűnt és egy -5 fokos hideg kicsinálta kb. a felét, ott, ahol jobban érte a fagy. Gyorsan behoztam és átkoztam a fejemet, hogy egész télen sikerült megmentenem és tavasszal cseszek oda neki, de most nagyon szép. Meglepően sok vizet iszik ilyenkor, naponta locsolom. 

 Elza szépen gyógyulgat, teljesen bekötözött a verandára... az igaz, hogy nem is engedném ki, amíg nincs teljesen rendben, de egyáltalán nem akar kimenni. Elfoglalta a 4 négyzetmétert és tök jól elvan, mint aki szanatóriumban van. Már azt is megtanulta, hogy amikor kakil, akkor bekopog az ajtón, én kimegyek, kitakarítom az almot, kiszellőztetek és nincs büdi... viszont kell neki egy nagyobb almostálca. Sokkal okosabbak ezek a macskák, mint valaha is gondoltam volna. 

Viszont azt nem tudom, hogy akik lakásban tartják a cicát, hogy ússzák meg a szagot, szerintem sehogy. És elég sok meló van vele, Elza almos tálkáját naponta többször is ki kell takarítanom, amikor látom, hogy használta, akkor mindig kiszedem belőle amit kell és feltöltöm új alommal.