Szép, derült, deres, -9 fokos reggelre ébredtünk... hogy a fene egye meg, nem hiányzott már ez a hideg egy cseppet sem. Már kimerészkedtem ki megnézni a dudvákat, a krókuszok bírják, semmi  kutyabajuk nincsen. 

Böbét egy cseppet sem érdekli a hideg, ő megy ki, mert nincs átfázva, mert ő benn alszik. Hajnalban felébresztett a kis majom olyan fél 4 körül, aztán bealudtam persze, és reggel hétkor megint a nyávogására ébredtem, mert éhes volt, és menni akart, azóta kinn van. Elza raditátort imád a verandán. Éjszaka nem megy a fűtés, ezért reggelente nem győz melegedni, Herkulest meg kinn láttam az egyik tuja alatt a napon melegedni. Még nem jött reggelizni, első a macskafelfűtés. 

Valahogy a nyáron Herkulót is meg kell szelídítenem, de azt hiszem ő lesz a legkeményebb dió. Pedig őt is jó lenne ivartalanítani, mert ahogy most is kinéz a párzási időszak után, az borzasztó. Tépett, szakadt, lesoványodott, pedig már olyan szép, erős macskacicó volt. 

Elkezdtem kiönteni a pincéből a tavalyi nem túl sikeres uborkáimat, elég sok felforrt és olyan savanyú lett, mint az ecet, vagy még annál is savanyúbb. Első tapasztalat ebből, hogy maradok a saját jól bevált savanyú uborka receptemnél, nem is tudom mit gondoltam tavaly... talán túlzottan be voltam lelkesedve a nagy kísérletezésbe. Pl. a skandináv hagymás uborka jó lenne, de azt hiszem a saját recept alapján öntöm majd le lével, mert e neten talált recepttel nem működött. 

A saját receptem: (5 literes üveghez) - ez persze több kicsihez is jó. 

20-30 dkg cukor
2 evőkanál só
20 szem feketebors
6 db babérlevél
4 dl 10%-os ecet vagy 2 dl 20%-os

+koriander, mustármag, torma, kapor, szalicil, illetve opcionális, én úgy szoktam, hogy egyik üvegbe ezt teszek még, a másikba azt: tárkonylevél, borókabogyó, vagy a bors helyett borsikafű, esetleg borágó darab, szárral, virággal.

Ezt az egészet 2 liter vízzel össze kell forralni és a megmosott, üvegbe rakott uborkákra önteni, és száraz dunsztban hagyni kihűlni. 

A másik tanulság a tavalyiból, hogy ezekbe a fémes dróttal körbevett, csatos üvegekbe savanyút nem rakok, mert ahogy kiforrt, totál ronda lett a fém része, nem is tudom megtartsam-e az üvegeket, bár elég drágák voltak. Akárhogy is, ezekbe, vagy az ilyenekbe legközelebb lekvárt teszek. 

***

Délután kinn voltam a kertben és kivágtam még azt a szőlőt, amit terveztem, kiszedtem az oszlopokat, feltekertem a drótokat is. Elkezdtem levagdosni a borostyánt is, de az nagy falat lesz. Most látszik, hogy micsoda törzse van, mint a karom, ez is olyan vastag, nem is tudom, hogy fogok megszabadulni tőle. Márpedig a kerítés (amire eddig felfutott) ki lesz onnan véve, akárhogy is.

Gereblyéztem egy egy részt, nem nagyot, aztán elhordtam az összehúzott cuccot hátra a komposztra. Volt egy nagy halom földes fű is, amit még decemberben szedtem ki, amikor ásóvilláztam egy új darab földet, azt is hátrahordtam és az összegyűjtött, felgereblyézett mohát is. Aztán valahogy elég lett a jóból és bejöttem, illetve benn is volt még dolgom. Jó volt ez a hétvége, gyönyörű  napsütéses idő, rengeteg minden meglett a kertben is. 

Még az a nagy faoszlop is "elment", ami tavaly dőlt ki a szőlőben és valamiért olyan tehetetlennek éreztem magam vele. Hogy fogom azt én onnan elvinni, kiszedni a drótot, stb. Most meg fogtam és vittem. 

Kezdek rájönni, hogy ez a felfogás, hogy egy munka nőnek való meg nem nőnek való, meg a nő vagyok, ezt én nem tudom, ez egy komplett marhaság. Sok dolgot nem azért nem tudom, hogy kell megcsinálni,  mert nő vagyok, hanem azért, mert nem értek a dologhoz. Ha megtanulom, akkor megy, persze a fizikai határaimon belül, de ezzel sok nyiszlett pasi is pont ugyanígy van.