... avagy, parlagfeltörés. 

Nekiálltam feltörni azokat a részeket, ahová a geotextil le volt fektetve. Nagyon szépen kipusztult alatta a gyom és - mivel az utóbbi időben volt eső is - a talaj sem volt olyan, mint a beton. 

Ősszel jönnek az új növények és rengeteg virághagyma is, elő kell készíteni a helyet nekik és egyébként is haladni kell. A geotextilt lefektettem új helyre, hadd pusztítsa maga alatt a füvet. 

Már bánom, hogy nem csináltam fotót arról, hogy néz ki, amikor leveszem róla a geotextilt, így csak a már felcsodaásóvillázott talaj van megörökítve, de majd legközelebb.

Elképesztő mennyi szemét volt a talajban az egyik részen, elkorrodált kerítésdrót darabkák, egyesével szedtem fel és dobáltam bele a feltöltendő emésztőgödörbe, de volt egy nagy darab egyben is, az földestől, mindenestől belehajítottam. De volt ott szög is, műanyagdarabok, műanyag kötelek... elég borzasztó.  

Elég csalóka a kép, olyan kicsinek tűnik ez a rész, pedig nagy. Még nem tudom hol lesz az út benne, de majd kiadja magát, hogy merre akarok és kényelmes mászkálni és akkor tavasszal kialakítom. Vagy még ősszel, mert jön rengeteg évelőm (íriszek) és hagymásom is, azokat majd el kell tennem valahová. 

Még az idén fel fogom törni a kerítés mellett is azt a darabot, ami az utolsó két árnyékoló mellett van és a következő kettő oszlop közt is, mert azok is le vannak takarva. Bár az egyik csak papírral és a papír között, ahol elmállott, sok helyen kinőtt a fű. 

Bokrokat akarok a kerítés mellé. Egy tűztövis már van, kicsi még és tegnap bementem a közeli kertészetbe és hoztam végre egy tamariskát. Tavaly is, idén is próbálkoztam dugványt csinálni róla, de nem sikerült. 

Illetve hoztam még egy szép, kékeslila nyáriorgonát is és egy japán szellőrózsát. Utóbbinak úgy megörültem, nem gondoltam, hogy ilyenkor kapok, hiszen lassan itt a virágzás ideje, de ez konténeres, csak ki kell tennem. Még meg akarom majd nézni, hogy milyen helyet szeret. 

***

És főztem céklacsatnit is, még sose csináltam azelőtt, huh, de nagyon finom lett! Csak arról van fotóm, ami az üvegekből kimaradt, egyébként 4 kicsi üveggel lett. 

Recept: 

4 db cékla
3 db alma
1 lilahagyma
5 dkg mazsola
2 teáskanál garam masala
1/2 teáskanál őrölt szegfűbors
1/2 teáskanál őrölt szerecsendió
némi chilipehely (én nem tettem bele, mert kerülöm a csípős ételeket, mert nagyon fűtenek)
30 dkg cukor (az eredeti receptben 10 dkg cukor volt, de szerintem nem elég és félek, hogy kevés cukorral nem áll el)
1 dl sötét balzsamecet (nekem fügés volt itthon, azt tettem bele)

A céklákat sütőben egyesével fóliába csomagolva megsütöttem (kb. 1 óra 200 fokon), megpucoltam és kockákra vágtam. Egy fej lilahagymát kockára vágtam,  3 db almát szintén kockára vágtam hájastul. Adtam hozzá egy kis vizet, sót, a cukrot, a mazsolát és a fűszereket, kicsit főztem, aztán a céklát, is hozzáadtam és tovább főztem, a végén az ecetet is hozzáfőztem. Addig forraltam, míg jól besűrűsödött, aztán forrón üvegekbe szedtem és száraz dunsztban hagytam kihűlni. reggel pedig lemasíroztak a kamrába a polcra. 
Hmmmm... naggyon finom lett! Kár, hogy azt a fantasztikus fűszeres illatát nem tudom csatolni. :)))))

***

És még főztem is fincsit, nagyon szeretem a kínai ízeket is, de nem szoktam betartani a recepteket, szóval ez most saját találmányú kínai(as) kaja. 

Recept: 

1 nagy csirkemell kockákra vágva
3 répa vékony laskákra vágva
1 pici cukkini vékony laskákra vágva
2 krumpli szintén vékony laskákra vágva
1 zöld paprika kakrikákra vágva (nem erős, de aki szereti erős is mehet bele)
kb. 2 evőkanál hoisin szósz
2 evőkanál sötét szójaszósz
só, fehérbors
pici étolaj

A  húst és a répát bekevertem a szószokkal, sóval borssal és hagytam állni egy jó félórát. 
WOK-ban odatettem és nagy lángon jól lesütöttem az egészet egybekeverve, aztán fedő alatt pároltam, végül megint sütöttem, pirítottam. Legközelebb a hús-répa kombót előbb lepirítom, de így is jó lett. 

Erről meg csak nyersen van kép, mert éhes voltam és megettem. 

Az elveszett és megkerült Böbéc pedig alszik, mint a vöcsök! Szerintem valakinél volt és bezárhatták, vagy véletlenül vagy direkt, de nagyon fáradt szegénykém és nagyon éhes is volt. Kicsi szívecském! Úgy imádom őt! 

Írtam ma reggel egy hosszú posztot, mert a Böbe nem jött haza ma reggel sem. Ami azt illeti, bőgtem, mint a zálogos tehén és már gyászoltam. Aztán kimentem a kertbe, hogy eltereljem a figyelmem kicsit, mire az orrom elé toppant. Tegnapelőtt este láttam utoljára! 

 Minden kívánságom így teljesüljön, mint hogy előkerült a CocaPoca! A kilenc életét is reklamáltam és lám, van még neki belőle! Nagyon meg vagyok nyugodva, egészen addig, amíg megint ki nem megy, de fontolgatom, hogy visszafordítom őt a nappali kimenésre, bár az ősz azt hiszem úgyis visszafordítja majd, amikor az éjszakák hidegek lesznek. 

Azért a képeket kiteszem róla. :) A babakorit és a mostanit is. Jaj, még a karácsonyfán őrjöngését is visszasírtam, pedig hát... az azért megfontolandó. :))))

Minden péntek 13-a, legyen ilyen szerencsés! 

***

És akkor mocsári hibiszkusz: 

Nehéz erről a növényről jó képeket készíteni, mert hamar hervadnak a virágai és akkor már nem szépek a cserjén, de reggel amikorra kinyílnak az újak, akkor nagyon szép tud lenni. 

Viszont a virágok óriásiak, nagyobbak, mint a tenyerem. Annyira valószerűtlen ez a növény és nemcsak különleges, hanem szívós is. 

A februári -17 fok után azt hittem ennek annyi és amikor tavasszal elkezdett kihajtani, akkor nagyon meg voltam lepve és persze örültem is. Aztán itt volt az idén nyáron az a hosszú aszályos időszak is, semmi eső. Párszor megöntöztem, csináltam tányérszerű mélyedést körülötte, hogy ne folyjon el a víz, de nem tudtam elég-e neki, hiszen a neve mocsári hibiszkusz. Ezek szerint elég volt neki, most pedig, hogy többször is kapott esőt, nagyon szép lett. 

Ilyen még sosem volt. Olyan már volt, hogy órákra elkóborolt, amikor még pici cica volt, meg olyan is volt, hogy csak délelőtt kocogott haza. De ilyen, hogy délután van és tegnap este óta nem láttam, ilyen még sose volt.

Végignéztem a pincét-pajtát, hogy nem zártam-e be és a szomszédokat is megkérdeztem, hogy nem látták-e, nem záródhatott-e be véletlenül valahová. Senki nem látta ma a Böbécet, pedig ő igazán be szokta portyázni a környéket. 

Remeg a gyomrom és borzasztó üresség érzés van bennem, bele sem merek gondolni, hogy végképp eltűnt, mert ha végképp eltűnt az valószínűleg azt jelenti, hogy valamelyik róka gyomrában végezte. Rengeteg róka van a környéken, most is láttam egyet kinn a mezőn, pedig a traktor most is kinn dolgozik, a füvet húzza össze. A róka mellett ment el vagy 30 méterre, az meg ült és leste. Aztán meg ment a nyomában, gondolom, hogy most mégjobban kilátszódnak a pockok. Annyi kövér pocok van, miért a Böbikémet kellett elkapni? Már ha a róka kapta el, de más nem igazán van itt. Kutyák nem járnak szabadon és éjjel nem hinném, hogy valaki elkapta és hazavitte, mert jajadeszépcica. 

Voltam már egy párszor pánikban, hogy mi van vele, de most érzem a zsigereimben, hogy valami baj van a Cocókával...