A tegnapi nap egy merő kaland volt. Nem nekem, hanem a fiúknak, akik bontanak. Hatalmas energiával estek neki a srácok a rémpajtának, olyan gyorsan haladtak vele, hogy csak néztem. Apuék is jöttek, el is vittek 3 utánfutó fát, szerintem egész télen tud majd fűteni vele apu, már ha begyújt a kazánba, bár minek fizetne a gázért, ha már itt ez a sok fa. 

Aztán a lódarazsak azt mondták, hogy ne együk olyan forrón a kását itt ezzel a bontással. Szóval a srácoknak van ismerőse, egy méhész, aki kijött és segített kiirtani a darazsakat, mert a rémpajtába is be voltak költözve. Borzasztóan sok volt belőlük. És ezzel lesz segítségem arra is, hogy azokat is kiirtsuk, amik a tetőbe költöztek be, azok is lódarazsak és még többen vannak.

Zajlik ez a vidéki élet és elég sokba kerül. 

Aztán amikor már látszott, hogy lesz itt azért törmelék bőven, akkor felhívtam a konténerszállítókat, hogy hozzanak egy konténert. Mindenki azt mondta, hogy nem éri meg, mert nem lesz annyi sitt. Én meg mondtam, hogy ha félig lesz a konténer, akkor is el kell mennie innen a cuccnak, szóval kihozattam és 5 köbméteres konténert... mit mondjak? Tele van, majd még rá kell fizetnem, mert csak 3 m3-t fizettem ki, és nem is lett elég a konténer, de a többi már a következő körrel fog elmenni. 

Van ennek egyébként jó oldala is, mert így legalább a saját szemetemért fizetek, nem kell azon aggódnom, hogy majd az éjjel valaki telerakja a konténert és nekem kell fizetnem érte. Bár így aggódtam, fel is ébredtem éjjel és nem tudtam visszaaludni, mert attól féltem, nehogy idehordják a szemetüket az emberek. Pesten gyakran hallottam olyat, hogy valaki konténerét telepakolták és utána már nem lehetett hová tenni a szemetet, annak kellett kifizetnie a szállítást, aki a konténert rendelte. Meg amúgy is, lehet, hogy a tegnapi izgalmak nem hagytak aludni, most nagyon fáradtnak érzem magam. 

Szóval lesz majd még egy nagyobb konténernyi cucc, mert a rémpajta alja is rémes, darabokban lett lebetonozva, a beton meg van billenve, meg kb. minden baja van, szóval azt is fel kell majd törni szerintem. Még olyan állapotban sincs, hogy rá lehessen húzni egy réteget, de alapvetően nem is akarok, mert állatokat tartottak ott, szóval mindent, de mindent ki kell onnan pucolni, de még valahogy majd  a földet is ki kell egy kicsit szedni onnan, de azért majd ráhagyom szakira a kérdést. 

Ami azt illeti még abban sem vagyok biztos, hogy a hátsó falat meg tudjuk tartani. Ronda is és hát ha már csináltatok oda valamit, akkor azt szeretném, hogy teljesen rendben legyen. Ez még nagy menet lesz. 

Egyelőre nem látom a követező lépést és ez eléggé ki tud borítani. Nem értek ezekhez a dolgokhoz és így nehéz tervezni. Azt gondolom, hogy előbb a falat kell megcsináltatni, mert annak kell alapot ásni, de ahhoz előbb fel kell szedetni az egész alját is. És akkor megépülne a fal (talán kémény is, de annak is utána kell nézni, hogyha kemencét akarok, annak milyen kémény kell), aztán lehetne berakni az oszlopokat amire kerül a tető, de az is lehet, hogy akkor már téglából rakatnám az oszlopokat. És csak a legvégén készülne el az aljzat. 

Az egészet az nehezíti, hogy a külső fal az most maga a kerítés. Tehát amíg meg nem épül az új, addig oda kell valami ideiglenesen. 

Kiszedettem a köztes kerítést is, hogy ne úgy nézzen már ki a kert, mintha két kert lenne. Ehhez ki kellett vágni két hatalmas jezsámen bokrot is, mert teljesen belenőttek a kerítésbe. Majd kinőnek, ha egyáltalán hagyom kinőni őket, mert nem kell belőle annyi. Pár tuja alsó ágait is levágták, úgy fejmagasságig, de még mindig lesz aminek ki kell mennie, annyira sűrűn voltak ültetve, hogy egymástól mentek tönkre ezek a növények. Apu mondta is még tavasszal, hogy nekem favágónak kellett volna mennem. :D :D 

Na hát itt tartunk. Az udvar tele faanyaggal, vasakkal, a kivágott bokrokkal, kibontott téglákkal, amiket megtartottunk, cserepekkel és a helyi köveket is félre tetettem, mert azok meg jók lesznek sziklakert környékére. Nem látom a végét, de még a következő lépést sem. Szerencsére arra már rájöttem a felújítás folyamán, hogy ami számomra olyan megoldhatatlannak és kivitelezhetetlennek tűnik, azt mások idejönnek és pikk-pakk megcsinálják. 
Nekem a bontás is a megoldhatatlan kategória volt, remélem a következő lépések is csak nekem tűnnek ilyen nagy nehezen megmászható hegynek. Egyébként az egészben a legnehezebb majd kőművest találni lesz. 

Imádom ezeket a virágokat. A büdöske (vagy bársonyvirág) egy olyan hálás és dekoratív virág, hogy egyetlen kert se nélkülözheti. Arról nem is beszélve, hogy komoly védőhatása van a veteményesben, ezért nemcsak a virágoskertbe szoktam ültetni, hanem a veteményesbe is. 
Ami a képen van alább, (már volt, azt hiszem) szerintem az egyik legklasszabb fajta. 

Ontja a virágot és magától is kikel. El voltam hűlve ez után a hideg tél után, hogy keltek ki büdöskék maguktól. Ezeket pl. nem ültettem. 

Az idén a törpe büdöskékből lett több, illetve nem is a törpe a jó név rá, hanem inkább az, hogy apróvirágú. Ugyanis maga a növény nem törpe, viszont több színben is létezik. Tavaly egy virágcsíkkal ültettem őket és szedtem róluk magot és az idén is ilyen szépen lettek. 

És van óriás is, meg még többféle. 

És ő is egy büdöske, Elza Asszony. :D :D 

Nagy szél volt ma. 

Tegnap kiraktam a rémpajtából a cuccot... nemrég hordtam ki bele. Hmmm... na mindegy, most szépen visszahordtam a szerszámot a pincébe. A pincéből végre kivittem egy nagy lemezládát, amiben gyújtóst tartottam, amikor még a fatüzelésű kazánt használtam. Tele volt gallyakkal, fűrészporral, meg amit még beleraktam tavaly, amikor a pince vakolás  és meszelés volt. Szóval szeméttel is. Tavaly óta terveztem kirámolni onnan, de valahogy vagy időm nem volt, vagy kedvem nem volt, pedig végül nem is tartott sokáig. A fűrészport és az apró gallyakat kivittem a komposzthalomra, a ládát egyelőre kivonszoltam és nekitámasztottam a fahalomnak, mert jelen pillanatban nincs jobb helye. Nem akarom eldobni, mert pl. betont kikeverni jó lesz benne, úgyis akarok csinálni lépőköveket a kertbe. Az összes teendővel kapcsolatban mindig csak egy kérdés van: Mikor? 

Mert pl. a lépcsőházban is szeretném lefesteni valamikor a palákat, csak hát tényleg mikor? Mindig van valami más. Amikor jó idő van, akkor főleg a kert viszi a legtöbb időt. Később meg már semmit nem lehet csinálni, mert mire kilépek a melóból, addigra sötét van és persze hideg. 

Vettem egy lámpát is végre a verandára, apu ma feltette nekem, tök jól néz ki. 

Tegnap egyszerűen viszketegségem volt, hogy bemenjek a kertészetbe. Nem volt semmi célom, de  valami egyértelműen bevitt és amikor megláttam, akkor jöttem rá, azért kellett bemennem. Először nem voltam biztos benne, hogy nem egy jól megtermett óriás szarkaláb-e, ezért rákérdeztem, mert a levele hasonlít, sőt a formája is, de nem! Szóval hazajöttem az egyik régóta vágyott, egyszer már ültetett, de nem megmaradt növénnyel, a Mérgek Királynőjével, a sisakvirággal. Nagyon örülök neki! 

Nem tudom mi ez a leküzdhetetlen vonzódás a mérgező növények iránt (ámbár majdnem minden kerti virág mérgező). Már van ricinusom, (ebből vonják ki a ricint), a datura is nagyon mérgező, a gyöngyvirág, az őszi kikerics és a nadragulyát se irtottam ki. Még beléndek nincs, de ami késik nem múlik. :) 

Az Aconitumon kívül (konkrétan havasi sisakvirág) hoztam még egy kis cukorsüvegfenyőt, egy piros cickafarkat, egy fehér bugás lángvirágot és egy mályvaszínű levelű tűzgyöngyvirágot (már el is ültettem őket a cukorsüvegfenyő kivételével).