Végre mindenki megint jól van. Elza is meggyógyult, jó sok gyógyszert be kellett neki is adnom. Két hét. Böbe is ennyi ideig volt beteg. Nem tudom mi volt ez, de nagyon örülök, hogy végre vége és hogy Herkuló nem kapta el, mert a CicaÚr nehezebben enné meg a gyógyszereket, mint a lányok. 

Elza teljesen benti cicává vált, kétszer kiszaladt az igaz, amikor mentem ki valamiért, de 5 perc múlt jött is vissza. :)))
Felfedezte a dobozát belülről is, eddig csak a tetején feküdt, azon van a plédikéje, mostanában beköltözött a dobozba. Szóval Elza úgy tűnik végleges verandalakó lett. :) 

Böbe pedig beköltözött végre éjszakára. Úgy tűnik fázik már a macskasegg odakinn. :D :D Második éjjel aludt benn, de reggel azonnal rohan kifelé, gondolom egyrészt elvégzi a dolgát, másrészt kell az a csavargás, na! Az almot még most is csak pisire használja néha, amit nem is bánok, legalább nem kell olyan gyakran takarítani. Elza után néha naponta kétszer is kell, mert ő bizony rájár mindennel. 

Elkezdték megnöveszteni a téli bundijukat, még Herkuló is, pedig neki van a legvékonyabb kabátja. Viszont egyre tömöttebb, ahogy simogatom őt, érzem, hogy van ott tömőszőr, de azért nagyon rövid a szőre. 

Böbike meg van hízva, mint egy kis malacka, gömbölyű a pocakja, kicsit vissza kel őt fognom a kajálással, de nagyon nehéz, mert üvöltve követeli kaját. 
A lényeg, hogy mind jól vannak. Olyan érdekesek, mindegyikük annyira más, más az arcuk, a vonásaik és a természetük is totál különböző. 
Herkuló tipikus kandúr cica, Elza nagyon nőies, csajos, igazi CicaNő, Böbe meg egy rajzfilmfigura. Ő is kislány cica, de egy cseppet sem csajos. Ő tényleg egy mókás rajzfilmfigura, és bár már másfél éves, akkor is olyan kis gyerek még. Benne még a játékosságot látom és némi idétlenséget, a többiekben már ott van az a cicaméltóság, ami annyira jellemző a cicákra. Majd meglesz Böbikében is, néha nyomokban fel-felbukkan már.

Böbe

Elza

Herkules

Lassan befejeződik a kertészkedés erre az évre. Még van pár ágyás, amiket fel fogok csodaásóvillázni, van pár nárciszhagyma, amiket el fogok még ültetni, pár növény, amiket le fogok takarni, hogy megvédjem a hidegtől.
Ki kell még járatni a benzint a kaszából és a kerti kapából is, bár utóbbiban benne fog maradni, csak elzárom a benzincsapot és addig járatom, míg kifogy a csövekből. Lehet, hogy fogok még ágakat darabolni, ha olyan lesz idő, illetve a faleveleket össze kell majd gyűjteni, hozni még szalmát Herkules, (a kinti macskacicó) alá-köré, még kiszedek pár egynyárit, de még abban reménykedek, hogy hoznak még magot és aztán  kicsit nyugovóra tér a kert és én is.

Jön a tervezgetés időszaka. Rajzolgatás, előkerül a vetésforgó és kigondolom, hogy jövőre mit hová ültessek. Na és mennyit! Az idén kissé túllőttem a célon, megvettem ugyan a 6 rekeszes fagyasztószekrényt és a hűtőben is van 3 rekesz fagyasztó, de jelen pillanatban már nem férek bennük. Kíváncsi vagyok, hogy elfogy-e minden majd a télen, az ültetési tervet ahhoz is igazítani kell majd, hogy mi fogy el és mennyi fér el. Bár... az is igaz, hogy mindig mást szeretek, az idén pl. a cukkinit szerettem, rengeteget ettem belőle, egész változatosan lehet elkészíteni. 

Gondolom majd kitör rajtam megint az ültethetnék is, olyankor szoktam megrendelni még a felhőt is az égről... viszont megvan már a fejemben, hogy a veteményesbe mit nem akarok tenni. Szóval lassan lehullanak a sallangok és bár érdekes kipróbálni pár különleges növényt, mégse fogok olyan sokfélével vacakolni. Azt nem állítom, hogy egyáltalán nem, de rájöttem, hogy ezek a növények érdekesek és egzotikusak, de nem olyan finomak, mint a sajátjaink. 
Ezért a mániámat majd átirányítom a virágokra, abból úgyse elég sose és nem is sikerült minden az idén és nem is volt meg mindenfélém, amire vágyom. Szóval vannak bőven lehetőségek, hogy kiéljem a kerti őrületemet télen is. 

Néha belegondolok, hogy ekkora szenvedélyt még sose éreztem semmi iránt, mint amekkorát a kertészkedés iránt érzek. Nem is tudom, hogy tudtam anno eladni a kertemet és aztán 18 évig úgy élni Budapest belvárosában, hogy nem volt kertem, de még egy cserépnyi virágnak való hely sem, mert ott aztán nem maradt meg szinte semmi. Lehet, hogy azért vagyok most ennyire őrült, mert most hozom be azt a 18 évnyi lemaradást és adom bele a kertbe a 18 évnyi energiámat? Nem tudom, de szerintem minden kertész legalább ennyire fanatikus mint én, sokat követek a FB-n és rajtuk is azt látom, hogy minden percüket ez tölti ki.

Gondolkodtam, hogy a télen lehet, hogy kicsit ritkábban fogok írni is, de aztán sorra jutnak eszembe a dolgok. Novemberben vagy december elején, attól függ milyen idő lesz és meddig lesznek magvak az erdőn-mezőn, majd kiteszem a madáretetőket is. Már vettem egy csomó cinkegolyót és a jövő hétre tervezem, hogy hozok vagy 10 kiló fekete napraforgómagot is nekik. 
Majd meglátom mennyire lesz változatos a tél, lesz-e miről írni, vagy tartok egy kis "pihenőt" és csak ritkábban jelentkezem. Az idézőjel azért, mert ez inkább tűnik  kényszerszabadságnak, mint pihenőnek. :))))
Ámbár... azt hiszem minden lelkesedésem ellenére is jól fog esni kicsit behúzódni és a meleg szobából lesni kifelé a hidegbe. 

Az idén is voltak olyan növények, amiket kipróbáltam, érdekesek voltak, de a végső konklúzió az, hogy mégis minek? 

Ilyen volt pl. az egérdinnye. Nagy műanyag cserépbe ültettem, tettem mellé egy szép támasztékot, amire futhat a növény. Futott is, kapaszkodik az mindenbe, amibe csak lehetséges, jól besűrűsödött, az indái tovább ágaztak-bogaztak. Hozott termést is, aprók, akkorák mint egy egres, vagy még akkorák se, úgy néznek ki, mint egy minidinnye. Az íze az uborkáé. Egy nagy marékkal szedtem belőle, (annyi lett) és egy pici üvegbe beraktam savanyúnak, hagymát tettem mellé, mert az üveg még így se lett tele. Még nem bontottam fel, nem tudom milyen lett, de nem nagyon különbözhet az uborkától. Egyszer érdekes volt, de tulajdonképpen teljesen felesleges volt. 

A másik felejtős a fehér uborka. Tavaly is volt, be is raktam belőle, az íze semmiben nem különbözik az egyéb uborkák ízétől, de az alakja miatt nehezen rakható üvegbe. Túl dundik, nem szép hosszúak, hanem inkább gömbölydedek és elég nagy magokat hoz. 

Tomatillo - nem teljesen felejtős, mert lehet, hogy fogok ültetni 2-3 tövet, de az idén - mivel nem tudtam milyen lesz - túl sok volt. Ontja a gyümölcsét. Be is főztem, de nem fogok annyi tomatilló chutney-t enni, mint amennyi lett belőle. Egyébként nyersen is jó, de valamiért mégse fogyasztottam. Kipróbálni érdemes, mert ha valakinek ízlik, akkor viszont lesz egy nagyon bőtermő növénye. 

Isten gyalulta tök - nekem nem sikerült jól elválasztani a húsát a magházától, szinte össze voltak nőve, vékony a húsa és az igaz, hogy valóban nem kell gyalulni, mert főzés közben szétesik, de jó sokáig kell főzni. Nagyon fut, nagy helyet foglal és még a gyomot se irtotta ki maga alatt. Nem kell többet ilyen. 

Cukorrépa - a kíváncsiság ültettette velem, azt hittem majd jó édes lesz lehet rágcsálni, de rágcsálja azt nyersen, akinek kétannya van. Tervezem, hogy céklával együtt berakom savanyúnak, a cékla úgyis megszínezi, de az az igazság, hogy még mindig kinn van a földön, szóval nem tudom lesz-e időm rá. Legfeljebb jó lesz komposztnak. Nem ültettem sokat, egy fél sor, de így is van vagy 15 db. De minek?!