Tegnap se múlt el a nap kertészkedés nélkül. Ugyan nem volt időm túl sok dologra, de pár apróság azért meglett. 

Kiültettem a primulákat és két LIDL-es cickafarkat, amiket még valamikor januárban, illetve februárban vettem... valahol még lennie kéne egynek. Van kinn a ház falánál is pár növény letakarva szénával és lombbal, majd azokat is megnézem. 
Elkészítettem a földet a büdöskéknek is egy ültetőtálcába és vetettem egy kis pohárba korai karfiolt is, hátha a kinti vetés nem jön be. 
És még a szőlőt is megmetszettem, nem tartott sokáig, pár tőke csak és nem voltak túl nagy hajtásaik tavaly a nagy szárazságban, ebédidőben éppen kész lettem vele. 

Szeretem ezeket az elcsípett kerti melókat hétközben, mert érzem, hogy haladok a kerttel és jövő héttől már a délutánok is jóval hosszabbak lesznek, sokkal többet kinn leszek majd. 
Ugyanis hiába, hogy a korai ültetésű dolgok már mind a földben vannak, lassan eljön az ideje az egynyári virágoknak is. Azokat pedig meg kell tervezni, hogy mi hová kerüljön. Nem szeretnék mindenből palántát nevelni, mert akkor azokat még ki is kell ültetni, az dupla meló. Jobb egyenesen a helyére tenni, amit csak lehet. 
Irdatlan mennyiségű virágmagom van, bár lesz, amit az idén nem tervezek a kertbe, pl. a datura ilyen (nem tudom miért de tavaly nem szerettem) és nem vagyok biztos abban sem, hogy az idén szeretnék csodatölcsért, bár hihetetlenül nagy és jó komposzttömeget ad és nagyon könnyen visszadolgozódik a talajba.

Nagy örömmel vettem észre még a múltkori füvetlenítésnél, hogy két icipici tő molyhos madárhúr túlélte a tavalyi nyarat, pedig úgy nézett ki, hogy teljesen kipusztult. Nagyon örülök neki, ez egy olyan szép kis virág, szeretem azokat a könnyed, kis fehér virágait. Vigyázok rá, hogy megint jól el tudjon szaporodni. 

Indulnak a jácintok is, még nem nyíltak ki teljesen, de már olyan illatfelhő van, hogy az szédületes! Viszont nem lesznek olyan nagy, tömött virágaik, mint tavaly voltak. Gondolom a szárazság miatt nem tudtak jól fejlődni a hagymák a talajban és szerintem az ernyős verbéna se tett nekik jót. Jah, szerintem a másik növény, amit az idén nem szeretnék (legfeljebb egyet vagy kettőt) az az ernyős verbéna. Valahogy olyan nagy bumfordik voltak a tövei, nem számítottam, hogy akkorára nőnek és nagyon sok munka volt a rengeteg szár visszadarabolásával és tavaly rengeteg volt belőle. Lesz pár, de csak nagyon kevés. 

Rózsaszínű hófény, vannak kékek is valahol, de még nem látom a nyomát se. 

Az első csinos szellőrózsák. 

Ééééssss! Mégis megvan a téltemető, már azt hittem sose lesz ilyen virágom, de kibújt és innentől kezdve már remélem, hogy fog szaporodni is.

Az OroszlánKirálynő! :)))) Ami azt illeti, úgy tűnik, hogy a téli naphosszat benn aluszikálás rajta is meglátszik, mert fel akart ugrani a cseresznyefára és hát... billegett egy kicsit. Jócskán kellett neki kapaszkodni, hogy le ne essen, pedig Böbike olyan volt a fára ugrálásban, mint egy kis rugó. De majd belejön megint, ha már sokat lesz kinn, ez nagyon fontos, mert életmentő is lehet, hogy azonnal fel tudjon rohanni a fára, pl. a róka elől, vagy kutya elől. 

Gyerekkorában mit össze színészkedett, hogy nem tud lejönni a fáról, én meg jól bedőltem neki. Akkora sikítozást tudott rendezni, én meg ott rohangásztam a létrával a kertben, míg rá nem jöttem, hogy lóvá vagyok téve. Utána már otthagytam, sikítozott, meg hisztizett kicsit, aztán szépen lemászott. :))))

Estére olyan lettem, mint a vert seregek. Nagyon elfáradtam tegnap, pedig reggel úgy indultam neki a napnak, hogy light-osra veszem a figurát, mert szombaton is eléggé elfáradtam. Na, hát a tegnaphoz képest a szombat volt a könnyű nap. 

Délelőtt kivittem a teraszra a kis melegházikót, de akkor már el kellett onnan tenni a hintaágyat is, meg persze levettem róla a téli takaróját is. Összehajtogattam, eltettem. 
Aztán levettem a fagy elleni takarókat a fügéről, japán juharról és a kínai selyemmirtuszról is, utóbbiban nem tudom van-e élet.
Elpakolásztam és gondoltam metszegetek kicsit, könnyedén, na de! A kékszakáll ott maradt szombaton, mert alatta ki akartam még tisztítani a talajt, így aztán csak előkerült a csodaásóvilla és elkezdtem felvillázni a kékszakáll körül és ha már... tovább is haladtam vele. Nem lett meg az egész terület, viszont egy jó nagy részéről kiszedtem a füvet, mert fojtogatta a növényeket. A lándzsás utifű telepemből alig maradt valami, annyira ellepte a tyúkhúr és társai. 
És persze megmetszettem a kékszakállt, a tűztöviseket és a barátcserjét is, illetve tövestül kiszedtem egy csomó halványlila évelő őszirózsát, mert eszméletlenül terjed. 
Valami árokpartról hoztam, nem is tudom mi ütött belém, hogy hazahoztam, de most tényleg egy nagy telepnyit kellett kidobni belőle. 

Itt látszik, hogy mennyire volt füves. Muszáj kiszednem belőle, mert lassan érkeznek a növények és be akarom telepíteni, hogy ne tudjon már ennyire elgazosodni. 

Van még egy nagy rész, amivel lesz dolgom, de közben eszembe jutott, hogy van nekem még hagymám is, amit el kéne dugdosni a földbe. 

Így aztán átvándoroltam a kert másik részébe és előkészítettem egy ágyást és elduggattam a fehér hagymákat is. Maradt valamennyi fehér és lila dughagymám is, de az már megvár a jövő hétvégéig. 

Aztán visszabattyogtam a kert másik oldalába és a kerítés melletti cserjéknél is turkáltam kicsit, kiszedtem onnan is egy adag füvet. Senki ne kérdezze, hogy miért nem fejezek be egy részt teljesen, én se tudom, de az biztos, hogy így úgy érzem, hogy mindenhol haladtam egy kicsit. Aztán végül majd összeáll az egész. 
Kiszabadítottam a cserszömörcét, hadd tudjon nőni rendesen. 
A kiszedett füvekből vittem a komposztra is, de ki is teregettem egy nagy leterített gumira, azon majd elszáradnak és visszamennek a talajra. 

Aztán még levagdostam a maradék elszáradt krizantém szárakat is, kiültettem az egyik primulát, a kis kézikapával egy részen kikapáltam a gyomokat és fellazítottam a talajt. Megmetszettem a hortenziákat is és letettem egy újabb járdalapot. Csináltam még pár fotót és bevánszorogtam. 

Most már tényleg egész pofás, jöhetnek az évelők is elő. 

Ebből az ágyásból is rengeteg füvet villáztam ki. Most mutatkoznak az üres helyek, nagyon sok növényre lesz még szükség. 

Itt még fűtenger van. Az ösvényeket teljesen belepte a fű. 

És közben a susnyásban hátul, szép csendben kinyílt az aranyvessző bokor is. 

A keltike is egyre szebb. 

Ez az egyik ligetszépe telep, nagyon szépen szaporodik, sok virág lesz rajta az idén. 

Ez pedig az utolsó leheletemmel lerakott járdalap. :)))) Egyszer csak elfogynak. Csálé egy kicsit, de most én is azt mondom, hogy jóvanazúgy. Majd a széleinél beültetem talajtakarókkal és nem is fog látszani a csálésága. 

Huh, tegnap egész kora reggeltől kinn voltam a kertben, szedtem egy csomó ibolyát, mert ibolyaszirupot készítettem. Sajnos nekem nem lett olyan szép lila, mint amiket a neten láttam. Viszont finom, illatos, teába tettem belőle, nagyon ízlett. 
Majd megfagyott a kezem reggel mikor szedtem és még a szél is fújt, de szerencsére később jobb idő lett. 

Ki is nyargaltam, ahogy a szirup megfőtt és elveteményeztem még egy sor borsót, 2 sor petrezselymet, még 2 sor hagymát, illetve a hagymából dugdostam az eper közé is. Azt olvastam, hogy jó az epernek a hagyma szomszédsága és eléggé távol vannak egymástól az új tövek, volt köztük hely. Minden helyet ki kell használni. 
Vetettem jánosnapi retket, hónapos retket és pár szem kis fehér, gömbölyű retket is, kíváncsi vagyok lesz-e belőlük valami. Tavasszal nekem nem szokott bejönni a retek. 
Üres helyekre megint tettem spenótot és egy rövidke sorba vetettem korai karfiol magot. Az volt a csomagolásán, hogy márciusban a helyére vethető, na majd meglátom. Sajnos nincs helyem már benn palántának, bár holnap tervezem kivinni a kis melegházat, majd teszek abba is. 

Csodaásóvilláztam is, mert a reteknek kellett helyet csinálni. Csak 1 sor, de az egész ágyást előkészítettem. Szétválasztottam az ágyásokat is, felvilláztam az egyik tavalyi cukkini helyét is, mert rengeteg fű volt benne. Még nem tudom az idén mi kerül majd oda. 

Aztán apu átjött délután és beröffentette nekem a kerti kapát... hát... én azt a bazi nagy gépet nem fogom használni. Ő vette nekem, de teljesen felesleges volt, sajnos nem kérdezett meg előtte. 
Elszalad a kapa, nem tudom tartani, ehhez nagy erő kell, arról nem is beszélve, hogy össze-vissza feltúrja a talajt, mögötte összetaposgálom, mély árkok keletkeznek benne. 
Ezt utána ugyanúgy át kell villáznom, hogy a letaposott részek is fellazuljanak, illetve még gereblyézni is kell... háromszoros energia. 
A csodaásóvillával csak végignyomkodom, kirázom belőle a füvet és kész a talaj. Arról már nem is beszélve, hogy eleve kilóg a belem, mire kicűgölöm azt a nagy dögöt oda ahol dolgozni akarok vele, és a végén egy csomó időt kell tölteni azzal hogy lekapirgálom róla a földet. 

Így néz ki a föld a kapálógép után... szóval kínlódjon ezzel, akinek kétannya van. :))))

Találtam a kertben újabb krókuszokat, ezekről majdnem megfeledkeztem. 

És a nagy telepről egy újabb kép, annyira csodásak, minden alkalommal megállok mellettük. 

 Délután még egy kicsit rendezkedtem az egyik évelőágyásban is, kiszedtem egy csomó füvet, visszavágtam az elszáradt részeket, pl. díszgyertyákat, pár krizantémot, kokárdavirágot és néhány levendulát. 
Illetve megmetszettem az összes rózsát. Hát... nem tudom túlélik-e, eléggé megkaszaboltam őket, mert tavaly nem igazán nyúltam hozzájuk, csak a télen leszáradt bimbókat vágtam le és így nagyon besűrűsödtek. 

Sokminden fért a napba, elégedett vagyok.