Tegnap se múlt el a nap kertészkedés nélkül. Ugyan nem volt időm túl sok dologra, de pár apróság azért meglett. 

Kiültettem a primulákat és két LIDL-es cickafarkat, amiket még valamikor januárban, illetve februárban vettem... valahol még lennie kéne egynek. Van kinn a ház falánál is pár növény letakarva szénával és lombbal, majd azokat is megnézem. 
Elkészítettem a földet a büdöskéknek is egy ültetőtálcába és vetettem egy kis pohárba korai karfiolt is, hátha a kinti vetés nem jön be. 
És még a szőlőt is megmetszettem, nem tartott sokáig, pár tőke csak és nem voltak túl nagy hajtásaik tavaly a nagy szárazságban, ebédidőben éppen kész lettem vele. 

Szeretem ezeket az elcsípett kerti melókat hétközben, mert érzem, hogy haladok a kerttel és jövő héttől már a délutánok is jóval hosszabbak lesznek, sokkal többet kinn leszek majd. 
Ugyanis hiába, hogy a korai ültetésű dolgok már mind a földben vannak, lassan eljön az ideje az egynyári virágoknak is. Azokat pedig meg kell tervezni, hogy mi hová kerüljön. Nem szeretnék mindenből palántát nevelni, mert akkor azokat még ki is kell ültetni, az dupla meló. Jobb egyenesen a helyére tenni, amit csak lehet. 
Irdatlan mennyiségű virágmagom van, bár lesz, amit az idén nem tervezek a kertbe, pl. a datura ilyen (nem tudom miért de tavaly nem szerettem) és nem vagyok biztos abban sem, hogy az idén szeretnék csodatölcsért, bár hihetetlenül nagy és jó komposzttömeget ad és nagyon könnyen visszadolgozódik a talajba.

Nagy örömmel vettem észre még a múltkori füvetlenítésnél, hogy két icipici tő molyhos madárhúr túlélte a tavalyi nyarat, pedig úgy nézett ki, hogy teljesen kipusztult. Nagyon örülök neki, ez egy olyan szép kis virág, szeretem azokat a könnyed, kis fehér virágait. Vigyázok rá, hogy megint jól el tudjon szaporodni. 

Indulnak a jácintok is, még nem nyíltak ki teljesen, de már olyan illatfelhő van, hogy az szédületes! Viszont nem lesznek olyan nagy, tömött virágaik, mint tavaly voltak. Gondolom a szárazság miatt nem tudtak jól fejlődni a hagymák a talajban és szerintem az ernyős verbéna se tett nekik jót. Jah, szerintem a másik növény, amit az idén nem szeretnék (legfeljebb egyet vagy kettőt) az az ernyős verbéna. Valahogy olyan nagy bumfordik voltak a tövei, nem számítottam, hogy akkorára nőnek és nagyon sok munka volt a rengeteg szár visszadarabolásával és tavaly rengeteg volt belőle. Lesz pár, de csak nagyon kevés. 

Rózsaszínű hófény, vannak kékek is valahol, de még nem látom a nyomát se. 

Az első csinos szellőrózsák. 

Ééééssss! Mégis megvan a téltemető, már azt hittem sose lesz ilyen virágom, de kibújt és innentől kezdve már remélem, hogy fog szaporodni is.

Az OroszlánKirálynő! :)))) Ami azt illeti, úgy tűnik, hogy a téli naphosszat benn aluszikálás rajta is meglátszik, mert fel akart ugrani a cseresznyefára és hát... billegett egy kicsit. Jócskán kellett neki kapaszkodni, hogy le ne essen, pedig Böbike olyan volt a fára ugrálásban, mint egy kis rugó. De majd belejön megint, ha már sokat lesz kinn, ez nagyon fontos, mert életmentő is lehet, hogy azonnal fel tudjon rohanni a fára, pl. a róka elől, vagy kutya elől. 

Gyerekkorában mit össze színészkedett, hogy nem tud lejönni a fáról, én meg jól bedőltem neki. Akkora sikítozást tudott rendezni, én meg ott rohangásztam a létrával a kertben, míg rá nem jöttem, hogy lóvá vagyok téve. Utána már otthagytam, sikítozott, meg hisztizett kicsit, aztán szépen lemászott. :))))