Estére olyan lettem, mint a vert seregek. Nagyon elfáradtam tegnap, pedig reggel úgy indultam neki a napnak, hogy light-osra veszem a figurát, mert szombaton is eléggé elfáradtam. Na, hát a tegnaphoz képest a szombat volt a könnyű nap. 

Délelőtt kivittem a teraszra a kis melegházikót, de akkor már el kellett onnan tenni a hintaágyat is, meg persze levettem róla a téli takaróját is. Összehajtogattam, eltettem. 
Aztán levettem a fagy elleni takarókat a fügéről, japán juharról és a kínai selyemmirtuszról is, utóbbiban nem tudom van-e élet.
Elpakolásztam és gondoltam metszegetek kicsit, könnyedén, na de! A kékszakáll ott maradt szombaton, mert alatta ki akartam még tisztítani a talajt, így aztán csak előkerült a csodaásóvilla és elkezdtem felvillázni a kékszakáll körül és ha már... tovább is haladtam vele. Nem lett meg az egész terület, viszont egy jó nagy részéről kiszedtem a füvet, mert fojtogatta a növényeket. A lándzsás utifű telepemből alig maradt valami, annyira ellepte a tyúkhúr és társai. 
És persze megmetszettem a kékszakállt, a tűztöviseket és a barátcserjét is, illetve tövestül kiszedtem egy csomó halványlila évelő őszirózsát, mert eszméletlenül terjed. 
Valami árokpartról hoztam, nem is tudom mi ütött belém, hogy hazahoztam, de most tényleg egy nagy telepnyit kellett kidobni belőle. 

Itt látszik, hogy mennyire volt füves. Muszáj kiszednem belőle, mert lassan érkeznek a növények és be akarom telepíteni, hogy ne tudjon már ennyire elgazosodni. 

Van még egy nagy rész, amivel lesz dolgom, de közben eszembe jutott, hogy van nekem még hagymám is, amit el kéne dugdosni a földbe. 

Így aztán átvándoroltam a kert másik részébe és előkészítettem egy ágyást és elduggattam a fehér hagymákat is. Maradt valamennyi fehér és lila dughagymám is, de az már megvár a jövő hétvégéig. 

Aztán visszabattyogtam a kert másik oldalába és a kerítés melletti cserjéknél is turkáltam kicsit, kiszedtem onnan is egy adag füvet. Senki ne kérdezze, hogy miért nem fejezek be egy részt teljesen, én se tudom, de az biztos, hogy így úgy érzem, hogy mindenhol haladtam egy kicsit. Aztán végül majd összeáll az egész. 
Kiszabadítottam a cserszömörcét, hadd tudjon nőni rendesen. 
A kiszedett füvekből vittem a komposztra is, de ki is teregettem egy nagy leterített gumira, azon majd elszáradnak és visszamennek a talajra. 

Aztán még levagdostam a maradék elszáradt krizantém szárakat is, kiültettem az egyik primulát, a kis kézikapával egy részen kikapáltam a gyomokat és fellazítottam a talajt. Megmetszettem a hortenziákat is és letettem egy újabb járdalapot. Csináltam még pár fotót és bevánszorogtam. 

Most már tényleg egész pofás, jöhetnek az évelők is elő. 

Ebből az ágyásból is rengeteg füvet villáztam ki. Most mutatkoznak az üres helyek, nagyon sok növényre lesz még szükség. 

Itt még fűtenger van. Az ösvényeket teljesen belepte a fű. 

És közben a susnyásban hátul, szép csendben kinyílt az aranyvessző bokor is. 

A keltike is egyre szebb. 

Ez az egyik ligetszépe telep, nagyon szépen szaporodik, sok virág lesz rajta az idén. 

Ez pedig az utolsó leheletemmel lerakott járdalap. :)))) Egyszer csak elfogynak. Csálé egy kicsit, de most én is azt mondom, hogy jóvanazúgy. Majd a széleinél beültetem talajtakarókkal és nem is fog látszani a csálésága.