Kész lett a verandám. Hát... kis lyuk, de nagyon ráfért már. Így haladok, minden évben valamit megcsináltatok. 
2019-ben a házat újíttattam fel belül, mert  borzalmas állapotban volt, mindent beleértve, vízvezetékcsere, villanyvezetékcsere, burkolás, festés, mázolás, radiátorcsere stb. 
Illetve áthelyezettem a szennyvízvezetéket a ház alá, most a pincén keresztül megy bele a csatornába. Azelőtt a szomszéd (lakatlan) telekre volt kitéve egy nyitott tisztítógödör, amit ha valaki betemet, akkor annyi a szennyvízelvezetésnek, és a ház előtt a föld alatt, a bejövő vízcsöveket is kicseréltettem. (kétszer lett felásva az előkert)
Nagy hiba volt, hogy a kéményt nem újíttattam fel, de ezen már most nem tudok segíteni. 
A veranda új ablakokat kapott és le lett vakolva belül. Rácsokat kaptak a hátsó ablakok, a bejárat és a pince. 
Lebontattam a régi kerítést hátul és újat csináltattam. A köztes kerítéseket is elbontattam (tele volt a kert ilyenekkel, olyan volt, mint labirintus, mellette pedig mindenhol hatalmas gyomok).
Apu lebontotta a régi , hatalmas kecskeólat. 

2020-ban tavasszal kivágtunk pár fát, hogy legyen tér konyhakertnek. Aztán a gázt hozattam be (újra fel lett ásva az előkert a vezeték miatt) és a pincét betonoztattam, vakoltattam és meszeltettem ki. Ősszel pedig a lépcsőház oldalát cseréltettem ki (borzalmas volt) és a veranda tetejét is kicseréltettem, szigeteltettem. 

2021-ben kicseréltettem a csatornákat a házon, ősszel pedig elbontattam a rémpajtát és megcsináltattam a teraszt. Kiszedettem a még megmaradt köztes kerítést a tuják alól is, ami hosszában kettévágta a kertet. Kivágtunk egy csomó beteg tuját. Elhordták az összes szemetet az udvarból, még a felújításból itt maradt sitthalmot is és a rémpajta bontásából meg a hátsó falból keletkezett romokat is. 

2022-ben leburkoltattam a lépcsőházat, de lehet, hogy az is 2021-ben volt, hirtelen nem is tudom. Illetve kicseréltettem az ablakokban az üvegeket hőszigetelt üvegre. 

Az idén már megcsináltattam a tetőn a széldeszkákat, lemez borítást kapott körbe az egész, kicserélték a rossz cserepeket, lemezburkolatot kapott a kapubejárat is és most kész a veranda is és még csak május van. 

Még mindig rengeteg dolog van, amit szeretnék megcsináltatni, mert elől is kéne új kerítés, a járdákhoz még nem nyúltunk és a verandára még kellene egy új ajtó is... ez ilyen neverendingstory.

Ilyen volt, már nagyon kellett ez, ezen át járok be a házba és mindig ezen a retteneten át kellett bejönni. Olyan igénytelen benyomást keltett az egész, hiába van benn minden felújítva. Még kívülről is olyan, mint egy nyomornegyed, de előbb-utóbb arra is sor kerül. Legalább be kéne vakoltatni... 

És ilyen lett. Párszor még fel kell majd mosni és az ablakhoz se nyúltam még, mert így is nehezen szárad, jól kifogtuk a legrosszabb időt. Most már kénytelen leszek Elzának venni valami csinos házikót is, mert azt a dobozt nem szívesen teszem be ide, de a sima cicatorony nem elég, mert télen azért itt hideg van, főleg éjjel, bár 5-6 fok alá nem megy sosem a hőmérséklet. Polcokat fog kapni, mert a földön a cicaalom és a cicaházon kívül semmit akarok tartani, hogy könnyen takarítható legyen. Sokat kell felmosni, mert itt veszem le és fel a kerti cipőket. 

Tegnap naplementekor nagyon durván nézett ki az ég alja. Az utóbbi években, ezekben a szeles időkben, volt sokszor rózsaszín, sőt piros is, de ennyire, mint tegnap még nem lángolt az ég. Elképesztő és félelmetes volt egyszerre, azon gondolkodtam, hogy mi lesz itt az éjjel vagy ma... ehhez képest egyelőre csak borús, párás csend van... bár napközben még akármi is lehet. 
Nem adja vissza rendesen a színét a fotó, halványítja, de azért mutatja. Máskor is fotóztam már, amikor nagyon pirosnak találtam, de a fotón alig látszott egy kis szín, hát most látszik a fotón is. Képzelhetitek milyen volt élőben. 

Tegnap kétszer is elérhetetlen volt a blog.hu, nem tudom mi volt, mindenesetre csináltam egy blogmentést, mert utoljára tavaly novemberben csináltam, mérges lennék, ha elveszne. Remélem nem kell költözni, ha sok lesz a leállás, akkor igen. Anno a Wordpress és eközött vacilláltam, ha megyek, akkor oda megyek. Na meglátjuk. 

A macskák kinn voltak éjjel, Böbike már be is jött, Elza meg volt zavarodva reggel. Be akart jönni, jópárszor kidobtam, mert mindig besuttyant, amikor kinyitottam az ajtót, az lett a vége, hogy véletlenül ráléptem a lábára. Ez nem az első már, a CicaNéni iszonyúan erőszakos tud lenni és ráadásul nem tanul... ez így nem jó kombó. Egyszerűen nem érzi, hogyha lépek, akkor menjen el onnan és amikor beüt nála a csőlátás és csak az van, amit ő akar(na), akkor meg tök hülyévé válik. Megsértődött és elment valahová, de ma nagyjából helyreáll már az élet délután. Befejezi ma a festő és akkor visszapakolok a verandára mindent. Mondjuk az ajtót még nem fogom bezárni, mert száradnia kell, de lehet, hogy ablakot hagyok majd nyitva. Az egyik ablakra nagyon rányúlik a tető, direkt, hogy a járdát is védje, azt nyitva merem hagyni akármilyen idő van is odakinn.  

Ebben az esős, hűvös időben úgy beindult minden. A tulipánok is még mindig bírják, bár szerintem ezek késői tulipánok, mert ezek a sárgák virágoztak ki a legkésőbb. Mögöttük már rajtra készek a margaréták, pár bokrot már meg is kellett támasztanom, mert elég magasak és a nagy szélben megdőlt a száruk. Elöl pedig a kökörcsinek elvirágzott szárai vannak, meghagyom őket, mert nagyon szépek és hadd hozzon magot, hadd terjedjen. Állítólag ez a növény könnyedén szaporodik magról. 

Még az íriszek is nyílnak, mögöttük a szarkalábak már nagyon megnőttek és a tetejükön látszanak a bimbókezdemények is. A kék nefelejcs színét valamiért nem adja vissza egyik fotó sem, pedig olyan szépek. 

Még nem teljes virágzásban, de a kerti pletyka is indul. 

A kerítésen kívül muskotályzsálya növekszik (meg még sok minden), belül pedig egy nagy díszhagyma, fehér liliomok, árnyékliliomok és most kezdik majd ezek a krémszínű íriszek is. 

Az oszlopos tiszafa gyönyörűen beindult, de az összes örökzöldem szépen hajt, lehet, hogy majd szentelek nekik egy külön bejegyzést. Ezt a félrehajló ágat majd megtámasztom, hogy megmaradjon az oszlopos formája. 
Most, hogy van csapadék, a páfrány is nagyon szépen növekszik. 

Ezek a kakukkfüvek valahonnan bevadultak a kertbe, nagy örömömre. 

 És a másik öröm ez az erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), ami szintén beköltözött hozzám. Ennek is nagyon örülök, mert szeretem a gyömbérvirágot, van narancssárga is, de azt vettem. Ez pedig nemcsak szépen díszít, hanem olyan helyén van a kertnek, ahol nem is tudtam mit ültessek, ő meg jól érzi magát. 
Ezen kívül nagyon értékes gyógynövény is, a gyökere a drogja, de nem fogom kiszedni, inkább hagyok még párat. Általában bélhurut ellen isszák a teáját és erős baktériumellenes hatása is van, de más egyebekre is használható, érdemes utánaolvasni. 

A hétvégével Pongrác, Szervác és Bonifác el is masírozott, remélem most már javulni fog az idő valamennyire. Egyébként örüljünk, hogy nem hoztak fagyot, csak ezt a lehűlést és esőt. 

A szombati sikerélményből táplálkozó lendületem annyira kitartott, hogy vasárnap már reggel 8-kor, abban a vacak időben, nyargaltam ki a kertbe és kiszedtem a gyomot a tárkony környékéről. A fű ami ott nőtt, már majdnem magot hozott, muszáj volt kiszedni és a seprencével is bajlódok, így is minden évben sikerül egy párnak szétszórni a magját, ha nem nálam, akkor a szomszédnál magzik fel. 
Így kiszabadultak a krizantémok is, nem is látszottak a fűtől... egyébként lehet, hogy meg fogom nyírni a tárkonyt. Nem saját ötlet, tavaly láttam valahol a FB-n, valaki szép, kis, gömbölyű bokrot nyírt belőle. 
Orosz tárkony, már majdnem kidobtam, mert zéró illata van, de érdekes módon, amikor megszárítom, akkor lesz nagyon finom tárkony illata és az íze is jó, használom főzéshez. 

Nem lett szép, de kikaróztam a borsót is és húztam ki zsinórokat, amibe kapaszkodhat. Vettem műanyag rácsot neki, de nem volt kedvem vele vacakolni, majd jövőre... vagy jó lesz az uborkákhoz. 

Feldaraboltam a komposztra a tegnap kivagdosott szederszárakat is, pár vastagabbat megtartottam a borsóhoz karónak, mert nem elég a bambusz, pedig még vettem is újakat. 
Tavaly a szárazságban az egyik feketeribizli bokornak is sok ága kiszáradt, azokat is kivágtam, daraboltam.
Kis poharakba vetettem még palántának, ami a múltkor kimaradt: toszkán fekete tépőkelt, sima tépőkelt és radicchio salátát. Akartam még vetni tölgylevelű tépősalátát is, de ma megtaláltam a kertben. 
Még kimentem az eső előtt gyorsan kigyomlálni egy ágyást, mert a retek nem látszott ki a gyom közül és ott volt egy másik sorban a saláta, már egészen kis aranyosak. 
Így maradt egy pohár földem és tettem bele a sziklakertből kőtörőfüvet, mert alig maradt belőle valami - ugye mindig ezt emlegetem - a tavalyi szárazság után. Itt látszik, hogy alig van belőle, de beültettem egyebekkel is azt a részt, ha dúsabb lesz, talán a nedvesség is jobban megmarad, mert így nagyon hamar kiszárad. 

A kert egyébként tiszta vadregény most már, kinyíltak a gyöngyvesszők is, belombosodott a magnólia is és szemben a hatalmas életfáim... hát imádom ezt a kertet. 

 A kis tamariskám is virágzik, olyan kis aranyos, nagyon várom már, hogy szép, nagy fa legyen belőle, de pár évbe még bele fog telni. 

Kutyatej. 

Kapásból 3 féle kövirózsa. :) 

 És még szedtem be egy csomó kakukkfüvet és citromfüvet is, csináltam belőlük 70%-os alkohollal tinktúrának valót és a citromfűből szirupnak is tettem el. A nagy üvegben a szombaton eltett lándzsás utifű van, vasárnap reggelre jól összeesett, akkor megtömtem további levelekkel, de délutánra megint így összeesett, már nem teszek bele többet. 
Ugyanígy összeesett a citromfű is, csak sokkal hamarabb, abba is töltöttem utána.