Hú de elégedett voltam  én magammal tegnap! Nem terveztem semmi kertit, mert előző nap is esett és szombatra is rossz időt ígértek. 
Megnéztem viszont reggel az előrejelzést és nem ígértek esőt, ezért kaptam magam és elővettem a kaszát azzal, hogy legalább hátul a fák alatt levágom a virágzó vérehulló fecskefüvet és a bürök is virágban volt, majdnem akkora volt mint én magam. 
Úgy voltam vele, hogy valamennyit levágok. Ehhez képest levágtam az összes füvet. Persze a többi is nő (amit a múltkor vágtam), de az még tűrhető. 
Most nagyon örülök magamnak, meg a kaszálásnak is. Egész normális fizimiskája lett a kertnek. 

A könnyed kaszálásnak szerintem az lehet az oka, hogy a múltkor már nagyon tele lett a puttonyom a kaszán azzal a nagy izével, ami felfogja és elirányítja a levágott füvet, mert kb. mindenbe beleakadtam vele és nem engedte rendesen letenni a vágófejet. Fogtam és kb. 6 centivel feljebb húztam. Ezenkívül a múlt hétvégén vettem egy új damilfejet rá a piacon, állítólag ezen csak át kell dugni a damilt és aztán behúzza magától. Ki is fogyott belőle, majd meglátom, hogy jó lesz-e, de az biztos, hogy valamitől sokkal könnyebben kaszáltam, mint máskor. 

Aztán úgy belelkesedtem a sikerélménytől, hogy összekaptam magam és kimentem lándzsás utifüvet szedni, szedtem is egy nagy szatyorral, de még a kertben is van. A zöméből szirupot fogok csinálni, de szárítok is, mert nagyon jó teának. Ez a Maria Trebentől  vett kandiscukros citromkarikás tea, még üdítőnek is nagyon finom és az én örökké köhögős torkomnak meg pláne jót tesz. 

Aztán kiültettem a már jócskán kicsírázott hajnalkákat is a kertbe. Nem akartam az idén hajnalkát, feketeszemet ültettem, de nem kelt ki. Ezért gyorsan csíráztattam hajnalkát. 

Elza olyan, mint egy élő felkiáltójel, maga a megtestesült szemrehányás. Pedig pénteken, amikor elment a festő, kitakarítottam neki a verandát és felhoztam a dobozát is, de az se tetszett, mert a nejlonok még fenn vannak és attól meg fél, ahogy mozog meg susog, de még nem szedem le. Hétfőn fog folytatódni a festés, sajnos nehezen száradt a glett ebben a szuper időben. 
Visszavittem a dobozát a lépcsőházba, de ott meg járkálok, az volt a baj.  Elza szereti a kajáját is apránként megenni, de most minden nyitva van, hogy szellőzzön és Herkules már kétszer is betorkolta. :)))) 
Szóval Elza az idegösszeomlás szélén volt, hihetetlen módon ki volt borulva. Pedig tele van hátul a fatárolónál szénával, cicadobozokkal, mindenféle kuckókkal, de ez a MajomNéni a helyét akarja görcsösen visszakapni. Hát... várom, hogy kész legyen már és visszaköltözhessen, hogy helyreálljon a béke. 
Délutánra kicsit megnyugodott, már a dobozból se ugrált ki minden jöttömnél-mentemnél, sőt, amikor a Böbét kiengedtem, akkor sem. 
Böbe meg benn aludt, péntek délután besuttyant (mit mondjak, ő is eléggé idegbetegen toporgott az ajtóban, hogy engedjem már be), aztán lefeküdt és mint egy darab fa, reggelig meg se mozdult úgy aludt. Aztán kiment, de napközben megint benn volt, délután ment ki. :) 
Nem szeretik ezek a rossz időt, Elzának is azért olyan nehéz, különben kinn heverészne valahol (a veteményemben vagy a virágokon... ). :D :D 

Aztán még kimentem és kivágtam végre a szeder tavaly letermett ágait, a többit kikötöttem, hogy ne lógjanak a földön. 
És leterítettem egy nagy részt geotextillel, mert ott is sziklakertet akarok, de ki kell gyomtalanítani a talajt. Egyelőre nem fogok hozzányúlni, majd jövőre valamikor, addig meg hadd tegye a dolgát a geotextil. 
És milyen szépen le van vágva a fű is. :) 

Aztán még összegereblyéztem a levágott füvet, jó pár vödör lett és ráhordtam az évelőágyásokra és a cserjék köré. És lent is látszik, hogy milyen szépen le van vágva a fű... bakker, marhára örülök neki! :)

Itt látszik a képen, hogy milyen szépen nő a japán juharom is. A karók azért vannak körülötte, mert úgy könnyebb volt bebugyolálni télen. 

Itt egyébként jól látszik a mulcsolt és a nem mulcsolt fűhelyzet. Ezen a részen még sokkal több szénát ki fogok rakni, mert eléggé agyagos a talaj, muszáj valahogy normális termőréteget varázsolnom, mert olyanná tud keményedni, mint a beton. 
Viszont úgy látom, hogy a törpebangitának vett cserje végül labdarózsa lett... nem örülök, mert az ott nem fog megmaradni a fenyőtől, de meglátom. 

... teljes a kiakadás.

Tegnap Böbe délután bejött, evett és ment is. Persze csak miután őrt álltam neki, mert a sok nejlon ott lengedezett a verandán, kb. mindenen a huzatban. Be volt ijedve rendesen, a lépcsőn belebotlott a kinti cipőmbe, mert az se szokott ott lenni. 
Szóval káosz van. 
Elza a nyitott  ablakban hangosan sírt, mert be akart jönni, de nincs ott a helye.Tettem ki nekik vizet, hogy inni tudjanak, de kaja nincs kinn. Mindenkit megkínáltam, mindenki evett valamennyit, ki kell bírják (és persze, hogy kibírják, sőt sokkal többet is, hiszen macskák), de látszik, hogy el vannak kényeztetve. Főleg Elza, de őt érinti a legjobban a dolog. 
Még a hasát is engedte megsimizni kinn a teraszon hemperegve, szerintem megvesztegetés akart lenni, de  hát a veranda egyelőre szét van rámolva.  Ez van.
És nem is lesz kész még holnap, mert holnap még megy rá mégegy réteg glett és mivel sok esőt mond, kicsi az esélye, hogy megszáradjon. Így a festés nem lesz meg ugyanaznap. 

Egyedül Herkulest nem érinti a dolog, ő tök jól elvan. 

Az éjszakát végül úgy oldottam meg, hogy Böbe kinn volt,  ő úgyis kinn van már mostanában. Elza viszont nagyon nehezen alkalmazkodik, tényleg ki van borulva. Éjszakára a lenti ajtót zártam be, így legalább a kandúrok se tudtak bejönni összepisilni ott az Elza dolgait. Így Elza benn maradt, végül rátalált a házikójára is és aludt, mert csend volt egész éjjel. Reggel viszont megint cirkusz volt, mindenáron be akart jönni, de azt nem engedem, mert többé akkor nem tudom innen kiverni se. 
Végül mindenki evett és megérkezett a festő is, a macskák pedig felszívódtak, mert félnek az idegenektől. Böbike csavarog, Elza meg csak talál magának helyet, annyi fedett rész van itt, meg egy rakás doboz is, majd bebújik egybe. Ááááá, agyon vannak kényeztetve... 

A haranglábak szédületesek, de azt hiszem kicsit szét kell majd szednem, mert ez legalább négyféle egyben. 

A törpe íriszek hátul is  kivirítottak, imádom, csodaszépek. 

Elza teljes pánikban van, mert kipakoltam a verandát. Itt van a festő, végre ez is rendben lesz, mert jelen állapotában már borzasztó volt. Az ablakok ki lettek cserélve a felújításkor és le is lett vakolva és annyi. Remélem szép lesz, ismerem a festőt, az egész házat ő glettelte-festette-mázolta nekem, nagyon szépen dolgozik és bónuszként úgy néz ki, mint Terence Hill. :)))) Komolyan, kiköpött mása, nagyot néztem, amikor először megláttam. 

Böbe is megszívta, mert nem jött be, hiába hívtam, most kinn van az egész macskabrancs, Böbe nem is evett, de semmi bajuk nem lesz délutánig. Elza lelkének kell majd megnyugodnia, mert nagyon fél, hogy oda az otthona. Szegénykém, ő már annyit szenvedett, (már emlegettem, hogy szerintem ő egy kidobott cica lehet) nem csoda ha retteg, de majd elfelejti. Anno a burkolásnál is ez volt, aztán megnyugodott, amikor helyreállt az élet. Most is igyekeztem őt megszeretgetni, de nem érti mi van. Itt van pedig a házikója a lépcső tövében, belemehetne, de észre se veszi, hiába mutogatom neki. 

A CicaÚr is hazajött, tegnap már itthon volt. Le van fogyva, ki van merülve a végtelenségig. Egész nap a tetőn feküdt hátul (most is), szinte nincs is magánál... mint egy kopott, régi szőrdarab, ki van terülve a tetőn. Egyre rosszabb bőrben van ez a cica. Valahogy csak meg kéne fogni és beszuszakolni a macskahordozóba, de nagyon vad és azt sem tudom mi lenne az állatorvosnál. Mi van, ha elugrik és nem tudjuk megfogni? Olyan tehetetlen vagyok vele. 

Egyébként a fűszereimet fotózgattam, nem mindet, mert a tárkony pl. nem látszik ki a gyomból, majd azt is rendbe kell tenni. Nőnek, mint a gomba, a lestyánról és a korianderről az első kép 3-án készült, a másik és a harmadik  9-én és ekkorát nőtt és persze a fű is...  utóbbinak nem annyira örülünk. :(((

A citromfű is nagyon szép, lassan szedek is belőle tinktúrának. 

A macskamenta a cicáké. Egész telep van belőle, közte hellyel, hogy tudjanak benne hemperegni. Egész szárakat képesek lerágni belőle, de nem buggyannak meg olyan nagyon, de lehet, hogy csak nem akkor látom őket. 

Kakukkfű.

Oregano és fehér üröm. Utóbbit nem tudom, hogy megtartsam-e, nagyra nő, sok baj van vele, terjed és egyébként nem használom semmire. Van ott előtte egy levendula is, de azt is csak elnyomja és van ott még kasvirág is, de azt majd átviszem az évelőágyásba onnan. 

Az idén nem olyan szép a medvehagyma virágzása, viszont jókat ettem róla, idén sokkal többet, mint eddig. 

Már láttam a veteményesben, hogy bújnak a borsikafüvek is és egy csomó kapor is kikelt már, illetve talán a borágókat láttam, de abban még nem vagyok biztos (lövésem sincs, hová ültettem).
A majorannával évről-évre nem boldogulok, idén nem is vetettem. Bazsalikomot viszont rengeteget, de még nem látom, hogy kelne, de tudom, hogy a bazsalikom sokára kel, mindig így van. A mentákat majd máskor, elfelejtettem őket lefotózni.