Tegnap délutánra akkora esők jöttek több adagban is, hogy megint alaposan elázott a kert.  
Valahogy éreztem, hogy nem kéne kimenni kaszálni, de jól tettem, hogy hallgattam magamra. Így legalább nyugodtan elvégeztem idebenn, felmostam, porszívóztam és főztem egy jó, sűrű zöldbab levest.
Még most is rengeteg zöldbabom van a fagyasztóban, de a nagy fagyasztót lassan le akarom engedni, mert amikor jön a friss borsó, akkorra készen kell állnia befogadni az idei termést. 

Böbike ma reggel meg volt őrülve. Biztos nem tudta kiszórakozni magát az éjjel odakinn. Amikor bejött, evett egy kicsit és elkezdett őrjöngeni, rohangált fel és alá, fel a polcokra, azt hittem a sólámpának annyi, de végül megúszta. Lefeküdt hanyatt az ágy alá is és belekapaszkodott az ágyba és úgy húzgálta magát oda és vissza... legalább jól feltörölt az ágy alatt. :D :D 
Aztán bújócskáztunk is egy kicsit, ilyenkor úgy van, hogy szoborrá merevedik a szék mögött, nekem meg keresnem kell őt. Persze egy darabig nem találom, aztán nagy ovációval megtalálom és akkor megint őrült módjára rohangászik, azt a trappolást hallani kéne.... mint egy gyerek. :))) Játszottunk még egy kicsit a piros lézerfénnyel is, kergette egy darabig, most végre lefeküdt már aludni. Mire jó az idő, ha az ember elég korán kel fel...

Ez nem mai kép, de ennyire le tud fáradni és így alszik a macskabunda. :)  Néha azon gondolkodom, hogy kap így levegőt egyáltalán. 

Azt hittem, hogy erre a hétre már egészen le fog ülni a virágzás, de minden napra jut valami új a kertben. Fantasztikus, ahogy belódultak a virágok, bár tény, hogy most sok a zöld, de a zöldnek is annyi féle színe van, hogy önmagában attól is színes lenne a kert, de vannak azért mindenféle virágok is.  

Szépen virágzik a gyömbérgyökér és mögötte a hortenzia is gyorsan nő. 

A haranglábak is még mindig nyílnak. 

A csatavirág most a legszebb. 

A kőfali pintyő is kinyitotta az apró rózsaszínű virágait, nagyon szép ilyenkor. Csoda kis növény, elpusztíthatatlan, mindenütt megél. 

Most van a lenvirágok ideje is. Lesz még róla, kép, mert folyamatosan fotózok. Ilyenkor egyre nehezebb már kiválogatni, hogy mit tegyek fel és mi marad, mert rengeteg kép van. 

A délszaki kutyatej is szépen növekszik, évről évre egyre több új szárat hoz és van neki még pár olyan szára is, ami a földön fekszik és virágzik. Ezeket azért hagyom, mert szétszórja a magját és nagyon jól szaporodik a kertben. Most is van már másik is, de olyan is volt, amit elajándékoztam. 

A nefelejcsek is szép nagyra nőttek, rengeteg virág van rajtuk, ők is magról szaporodnak, nem kell ültetni, csak szétszórja. Szeretem, ahogy hol itt, hol ott jelennek meg a kertben. 

Ez a kis szegfű is kinyílt, pedig örökös szabadításban vagyok vele, mert folyton körbenövi a varjúháj. Fojtogatóan gyorsan terjed, marékszám tépem ki, hogy a szegfűnek is maradjon élettér. 

Ez itt olyan gyönyörű, valahonnan beszökött ez a kakukkfű a kertbe, nem a kertiből való, hanem ez vad. A ronda, beomlott pince oldalában virít egy madárbirs társaságában. 

Nálam még szellőrózsák is nyílnak, lila is, piros is és még látszik a törpe íriszek utolsó pár virágja is. 

Kinyílt a jezsámen is, olyan illat van a kertben, hogy az valami fantasztikus. 

Az igazat megvallva nekem lövésem sincs, hogy mi lehet a különbség a horoló és a saraboló kapa között, mert ha rákeresek, akkor tök ugyanolyan kapákat hoz fel ilyen és olyan néven. 
Mindenesetre én az enyémet horoló kapa néven vettem és a csodaásóvillámon kívül ez a legklasszabb kerti szerszám, amit gyomirtás céjára csak kitalálhattak. 

Jól megéleztem ráspollyal és élezem is gyakran, hogy olyan legyen mint a borotva és könnyedén vágja el a gyomot a tövénél. Persze kihajt újra, főleg a folyondár, de annyira gyorsan végig lehet vele masírozni a kerten, hogy egyáltalán nem számít ha megint kihajt a gyom. Azért is jó (és jobb, mint a tövestül gyomlálás), mert ott szoktam hagyni a levágott gyomot ahol volt, így visszakomposztálódik a talajba, a gyökerek pedig benn maradnak és lazítják a földet. 
De ezt is meg kellett tanulnom használni, ki kellett tapasztalni, hogy pl. állandóan élezni kell, akkor jó és az ágyások közötti járatokat is pillanatok alatt ki lehet vele tisztítani. 

Az idén még elkövettem egy hibát, pl. a hagymát sűrűbbre duggattam el, van ahol az egyéb növény is sűrűn van és nem fér be ez a kapa a sorok közé. Jövőre szellősebben fogok ültetni. 

Egyelőre csupasz még a föld, de mindkét képen látszik a rengeteg spenót, ezek mind mulcsnak lettek ültetve és közötte már ott van a paradicsom. Ha beválik, akkor jövőre a zeller, a paprikák, uborkák és a padlizsánok ágyását is betelepítem. Igazság szerint jó lett volna már az idén is, de nem volt időm. 

A zöldbab nem lesz mulcsolva, ő maga lesz a mulcs. Sűrűre ültettem, meg fogja tartani maga között a nedvességet és amikor leterem, akkor csak levágom és leterítem a saját ágyására. Ez tavaly nagyon bevált, egy szál gyom se jött ki azon az ágyáson és tavaszra bele is komposztálódott a talajba. A képen létszik, hol horolóztam és hol nem, de azóta már az is kész van. 

Este pedig lekaszáltam a füvet megint, mert nem szeretem, ha nagy, ott leselkednek benne a kullancsok és kell a fű is mulcsolni. Hiába a folyondár, meg ami kinő benne, de ma kiültettem a zörgővirág palántákat  és azon a részen le van takarva nyesedékkel és olyan csodás alatta a talaj, hogy az valami fantasztikus. Szóval lesz mulcs. 

Érdekes a viszonyom ezzel a hölgyestikével, mert nem ragaszkodom hozzá túlzottam, időnként már megfordult bennem, hogy nem is kell ez nekem, aztán amikor kivirágzik, olyan szép és habos, mint egy  menyasszonyi ruha. 

Idén nyíltak ki először ezek a halványkék íriszek... az emlék íriszek, igen emléké váltak, mert ezeket a kórház parkjából csórtam, amikor anyukámat hordtam oda. Mindig korholt is, hogy nem kellenek kórházi virágok a kertbe, meg különben is, ne csórezlopez má' ott fényes nappalon, de most milyen jó, hogy itt vannak. :) Kár, hogy nem láthatja, hogy milyen szépen kinyíltak.
Van egy másik tő is, de az sajnos nem fog tudni kinyílni, mert már most látszik, hogy az íriszlégy tönkretette... későn kapott permetet, de ennek itt úgy örülök. :)  

 Sajnos csak a vasárnapom volt a kertészkedésre, de legalább csodás idő volt. Sok mindent megcsináltam, de még többet kellene, mert iszonyúan nő a fű. Majd délutánonként.
Kigyomláltam és végigsaraboltam majdnem az egész veteményest, ami a kert hátsó részében van. Minden évben megfogadom,  hogy nem csinálok nagyobb veteményest, végül mindig átterpeszkedek előre is és csak a melót csinálom vele magamnak. 
Kiszabadítottam végre a gaztól a petrezselymet is, nem sok kelt ki, ahol nagyok voltak a hézagok, ott utánavetettem, vagy lesz belőle valami, vagy nem. Viszont kikeltek az uborkák is, a cukkinik is. 
Felkötöztem a paradicsomokat is, lenyesegettem az alsó leveleiket, mert leértek a földre, így is bajuk van, kicsit sárgásak, nem azok a szép egészségesek, amilyen a paradicsomom szokott lenni. 

Kiültettem (pontosabban csak bedugdostam a földbe) a kapott jostákat is, aztán gyomláltam a virágos részen is, mert van ahol ki se látszott már a cserje sem a gyom közül. 
Nem haladnak a kiültetett, magról nevelt virágaim, de benn se nőnek, meg azok sem, akik kinn vannak a melegházikóban. Különböző helyen, különböző talajokban... ezt tavaly figyeltem meg először, mintha lenne valami, ami fékezi őket. 
Se a tátikák, se a titóniák, az évelők sem, a borsófürt és az iszalag is akkora, amekkora volt. Nem igazán látom nyomát a kiültetett rengeteg liliomnak sem, talán egy helyen, ha kibújtak, de ez tavaly is így volt, az idén jöttek elő a tavasszal ültetett liliomok. 
Minden más burjánzik, de most kicsit kevesebb a virág, mert a zöme növény éppen most hozza a bimbóit. 

Kapott viszont a kertem egy új díszt, vagy a kőcica kapott egy kertet? :) Beleszerettem az OBI-ban ebbe a kőcicába és hazahoztam. Úgyis az volt a terv, hogy most már meg fogja kapni lassan a kert a maga díszeit, de tavaly egyet se vettem, mert nem találtam olyat, ami tetszett volna. 
Az idén meg már jött  a békás madáritató és most ez a cica is. :) Úgy örülök neki! A régi sziklakertben kapott helyet egy lapos kövön. 
És haza akart velem jönni egy szép, új napelemes lámpa is, ennek  is nagyon örülök, már van pár elől a kertben, este olyan szépek. 

Hoztam két új tűzgyöngyvirágot is, de négy lett belőlük. Borzasztó nehéz volt eldönteni a boltban, hogy melyiket vegyem meg, mert nagyon sokféle színű volt. Bordóm és egy másik fajta karamell színűm már van, nagyon élénk zöld is, most ezeket választottam, a jobb oldali nagyon nagy tő volt, ezért két sarjat leválasztottam róla és máshová is ültettem belőle. 

Közben pedig a kertben indulnak a díszhagymák, az első ez a bolgár nektárhagyma. 

A halványsárga íriszek. 

Ez a kis kövi növény idei szerzemény, imádom! 

A kerti pletyka.

Indulnak lassan a pünkösdi (hiszen jön a Pünkösd) rózsák is és a bazsarózsák is tele vannak bimbóval. 

 A tavaly ősszel ültetett hagymások egy újabb példánya is kivirágzott, az ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum)

 Kinyílt a hamvas törpemargitvirág  is (Anacyclus pyrethrum depressus), ez a kis virág önvető, magról nagyon jól szaporodik, de kéne neki valami jobb helyet találni a kertben, mert ahol most van, ott nem tud jól terjedni, mert a nagyobb növények (pl. álló phlox) elnyomják. Majd ültetek is át belőle máshová is, amikor elnyílt, vagy amikor a magoncok előbújnak majd.