Az igazat megvallva nekem lövésem sincs, hogy mi lehet a különbség a horoló és a saraboló kapa között, mert ha rákeresek, akkor tök ugyanolyan kapákat hoz fel ilyen és olyan néven. 
Mindenesetre én az enyémet horoló kapa néven vettem és a csodaásóvillámon kívül ez a legklasszabb kerti szerszám, amit gyomirtás céjára csak kitalálhattak. 

Jól megéleztem ráspollyal és élezem is gyakran, hogy olyan legyen mint a borotva és könnyedén vágja el a gyomot a tövénél. Persze kihajt újra, főleg a folyondár, de annyira gyorsan végig lehet vele masírozni a kerten, hogy egyáltalán nem számít ha megint kihajt a gyom. Azért is jó (és jobb, mint a tövestül gyomlálás), mert ott szoktam hagyni a levágott gyomot ahol volt, így visszakomposztálódik a talajba, a gyökerek pedig benn maradnak és lazítják a földet. 
De ezt is meg kellett tanulnom használni, ki kellett tapasztalni, hogy pl. állandóan élezni kell, akkor jó és az ágyások közötti járatokat is pillanatok alatt ki lehet vele tisztítani. 

Az idén még elkövettem egy hibát, pl. a hagymát sűrűbbre duggattam el, van ahol az egyéb növény is sűrűn van és nem fér be ez a kapa a sorok közé. Jövőre szellősebben fogok ültetni. 

Egyelőre csupasz még a föld, de mindkét képen látszik a rengeteg spenót, ezek mind mulcsnak lettek ültetve és közötte már ott van a paradicsom. Ha beválik, akkor jövőre a zeller, a paprikák, uborkák és a padlizsánok ágyását is betelepítem. Igazság szerint jó lett volna már az idén is, de nem volt időm. 

A zöldbab nem lesz mulcsolva, ő maga lesz a mulcs. Sűrűre ültettem, meg fogja tartani maga között a nedvességet és amikor leterem, akkor csak levágom és leterítem a saját ágyására. Ez tavaly nagyon bevált, egy szál gyom se jött ki azon az ágyáson és tavaszra bele is komposztálódott a talajba. A képen létszik, hol horolóztam és hol nem, de azóta már az is kész van. 

Este pedig lekaszáltam a füvet megint, mert nem szeretem, ha nagy, ott leselkednek benne a kullancsok és kell a fű is mulcsolni. Hiába a folyondár, meg ami kinő benne, de ma kiültettem a zörgővirág palántákat  és azon a részen le van takarva nyesedékkel és olyan csodás alatta a talaj, hogy az valami fantasztikus. Szóval lesz mulcs. 

Érdekes a viszonyom ezzel a hölgyestikével, mert nem ragaszkodom hozzá túlzottam, időnként már megfordult bennem, hogy nem is kell ez nekem, aztán amikor kivirágzik, olyan szép és habos, mint egy  menyasszonyi ruha. 

Idén nyíltak ki először ezek a halványkék íriszek... az emlék íriszek, igen emléké váltak, mert ezeket a kórház parkjából csórtam, amikor anyukámat hordtam oda. Mindig korholt is, hogy nem kellenek kórházi virágok a kertbe, meg különben is, ne csórezlopez má' ott fényes nappalon, de most milyen jó, hogy itt vannak. :) Kár, hogy nem láthatja, hogy milyen szépen kinyíltak.
Van egy másik tő is, de az sajnos nem fog tudni kinyílni, mert már most látszik, hogy az íriszlégy tönkretette... későn kapott permetet, de ennek itt úgy örülök. :)