Tegnap délutánra akkora esők jöttek több adagban is, hogy megint alaposan elázott a kert.  
Valahogy éreztem, hogy nem kéne kimenni kaszálni, de jól tettem, hogy hallgattam magamra. Így legalább nyugodtan elvégeztem idebenn, felmostam, porszívóztam és főztem egy jó, sűrű zöldbab levest.
Még most is rengeteg zöldbabom van a fagyasztóban, de a nagy fagyasztót lassan le akarom engedni, mert amikor jön a friss borsó, akkorra készen kell állnia befogadni az idei termést. 

Böbike ma reggel meg volt őrülve. Biztos nem tudta kiszórakozni magát az éjjel odakinn. Amikor bejött, evett egy kicsit és elkezdett őrjöngeni, rohangált fel és alá, fel a polcokra, azt hittem a sólámpának annyi, de végül megúszta. Lefeküdt hanyatt az ágy alá is és belekapaszkodott az ágyba és úgy húzgálta magát oda és vissza... legalább jól feltörölt az ágy alatt. :D :D 
Aztán bújócskáztunk is egy kicsit, ilyenkor úgy van, hogy szoborrá merevedik a szék mögött, nekem meg keresnem kell őt. Persze egy darabig nem találom, aztán nagy ovációval megtalálom és akkor megint őrült módjára rohangászik, azt a trappolást hallani kéne.... mint egy gyerek. :))) Játszottunk még egy kicsit a piros lézerfénnyel is, kergette egy darabig, most végre lefeküdt már aludni. Mire jó az idő, ha az ember elég korán kel fel...

Ez nem mai kép, de ennyire le tud fáradni és így alszik a macskabunda. :)  Néha azon gondolkodom, hogy kap így levegőt egyáltalán. 

Azt hittem, hogy erre a hétre már egészen le fog ülni a virágzás, de minden napra jut valami új a kertben. Fantasztikus, ahogy belódultak a virágok, bár tény, hogy most sok a zöld, de a zöldnek is annyi féle színe van, hogy önmagában attól is színes lenne a kert, de vannak azért mindenféle virágok is.  

Szépen virágzik a gyömbérgyökér és mögötte a hortenzia is gyorsan nő. 

A haranglábak is még mindig nyílnak. 

A csatavirág most a legszebb. 

A kőfali pintyő is kinyitotta az apró rózsaszínű virágait, nagyon szép ilyenkor. Csoda kis növény, elpusztíthatatlan, mindenütt megél. 

Most van a lenvirágok ideje is. Lesz még róla, kép, mert folyamatosan fotózok. Ilyenkor egyre nehezebb már kiválogatni, hogy mit tegyek fel és mi marad, mert rengeteg kép van. 

A délszaki kutyatej is szépen növekszik, évről évre egyre több új szárat hoz és van neki még pár olyan szára is, ami a földön fekszik és virágzik. Ezeket azért hagyom, mert szétszórja a magját és nagyon jól szaporodik a kertben. Most is van már másik is, de olyan is volt, amit elajándékoztam. 

A nefelejcsek is szép nagyra nőttek, rengeteg virág van rajtuk, ők is magról szaporodnak, nem kell ültetni, csak szétszórja. Szeretem, ahogy hol itt, hol ott jelennek meg a kertben. 

Ez a kis szegfű is kinyílt, pedig örökös szabadításban vagyok vele, mert folyton körbenövi a varjúháj. Fojtogatóan gyorsan terjed, marékszám tépem ki, hogy a szegfűnek is maradjon élettér. 

Ez itt olyan gyönyörű, valahonnan beszökött ez a kakukkfű a kertbe, nem a kertiből való, hanem ez vad. A ronda, beomlott pince oldalában virít egy madárbirs társaságában. 

Nálam még szellőrózsák is nyílnak, lila is, piros is és még látszik a törpe íriszek utolsó pár virágja is. 

Kinyílt a jezsámen is, olyan illat van a kertben, hogy az valami fantasztikus.