Ki akartam menni ma reggel is kertbe, tervbe volt véve még egy paradicsomágyás kapálása, gyomtalanítása és  mulcsolása de ömlik az eső, a változatosság kedvéért. Tavaly egész nyáron az esőért rinyáltunk, ezek szerint odafönn most hallották meg... kicsit akadozónak tűnik a vonal... 

Tegnap összekötöztem egy csomó virágot, nem szorosan, de hogy ne dőljenek ki szárak belőle, mert elég magasak lesznek. 
Őszirózsákat, amik már most is magasak, a küllőrojtokat, mert már eléggé szétdőltek, tátikákat, mert azok nem magasak, mégis szétdőltek az esőtől. 
Zöld kötöződrót, ami nem is látszik a növényen, nagyon jó, fogok még venni belőle. 
Mindent ezekkel kötözök, a paradicsomot is, aztán ősszel csak leveszem és a következő évben újra tudom használni. Amíg zsinórral kötöztem, mindig el kellett vagdosni, amikor ősszel kiszedtem a növényeket, külön elvinni a szemetesbe... ez sokkal kényelmesebb. Van egy dobozom nekik, abba összegyűjtöm és kész is. 

Illetve este még elvetettem egy sor céklát is. Megnéztem és jók együtt a káposztákkal, így tele lett az az ágyás is. 
Aztán még levagdostam egy csomó elvirágzott ágat a nagy jezsámen bokorról, azt még sose metszettem, totál káoszos a cserje. Azt hiszem nagyon meg fogom nyesni.
Most ott van egy rakás ág még az udvaron, majd fokozatosan összedarabolom mulcsnak. Egy nagy vödörnyit vágtam össze, azt el is vittem a többi cserje alá, de nem volt kedvem többet vagdosni. Majd holnap is vágok össze és szépen fokozatosan elfogy, de még a bokor sincs rendesen megmetszve, majd amikor elfogy a nyesni való, akkor megint metszem tovább. 
Azt hiszem a jezsámen bokrok évről évre nagyon jó mulcsanyagot fognak szolgáltatni a kertnek. 

Elzát elneveztem CikuszosLóNéni-nek, mert állandóan dörömböl. Semmi nem jó már neki, ott van előtte két doboz kaja, száraz is, nedves is és dörömböl, mert éhes és nem tetszik a vacsora. Josera, meg Matisse meg Iamso és hasonlókat veszek nekik, össze szoktam keverni, hogy mindenkinek legyen a foga alá való és úgy tekintenek rá, mintha az csak valami nassolnivaló lenne.  A nedvesből Elza eddig szerette a Felix-et, most már azt se szereti... egyáltalán semmit, de hisztizik, hogy kell valami. 
Kilöktem, mert nagyon felbosszantott és azt hiszem marad az idomítás, hogyha dörömböl, akkor ki lesz zavarva. DisznóNéni... amúgy meg kövér ám, olyan súlya van, mint a vágómalacnak. 

Ez pedig a Böbe, enyészget a napon. 

Kinyílt a piros cickafarkam.

Nyílik az orbáncfű cserje is. 

És az Árnyas kert növényei, a lizinka, a tollbugák is nyílnak...  

... és kivirágzott a mérgek királynője, a havasi sisakvirágom is (Aconitum napellus), nem olyan kék, mint az őszi sisakvirág, de nagyon szép, nagytermetű virág. Ez a virág az, amit nem tapperolunk össze kesztyű nélkül, főleg ha eltörik, nehogy a leve beszívódjon a bőrünk alá vagy seben keresztül, nem esszük meg, nem díszítjük vele a sütinket, se teát nem főzünk belőle, legfeljebb kifejezett elpatkolási célzattal. Mert ez a virág NEM az a kategória, ami kis hányást vagy némi  rosszullétet okoz, hanem ez gyilkolhat. 
Ha valaki mégis hozzáér akkor érdemes aktív szenet bevenni, de azzal együtt is orvoshoz kell menni. 
Magyarországon a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) elég gyakori, nagyon sok helyen él az országban, érdemes megismerni, hogy az ember el tudja kerülni vele az érintkezést. 

Mellette már nagyon készülődik a cserjés hortenzia is. 

Tegnap több kedvem volt a kertben tevékenykedni, de 3 körül bejöttem, mert már kezdtem behisztizni az izzadtságtól meg a szúnyogoktól is. Van vagy 6 új csípés a lábszáramon (meg régebbiek is) és már nagyon elegem van a vakarózásból. 
Pedig azonnal be szoktam kenni ecettel, de van csípés elleni gélem is, meg liliom tinktúra, meg lándzsát útifű tinktúra, de akkor is viszket. A legjobb az ecet, de azzal a csípés után azonnal be kell kenni. 

Kiszedtem a rakás gyomot a tamariska körül, mert a múltkor beültettem növényekkel és alig találtam meg közötte őket. Óvatosan szedtem a füvet, hogy ki ne húzzam a saját ültetésű növényeimet. Kiszabadítottam a magról nevelt mákkórót is a tűztövis mellett... nagyon szép nagy már.
Viszont egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ez a pár meleg nap és az eső micsoda növekedést idézett elő. Lassan ott fogunk tartani, majd már szabad szemmel is látható lesz, ahogy nő a gyom... bakker. 

A paradicsomok is megbolondultak, újra kellett kacsozni, felkötni, mert nőttek egy csomót, azzal is elszöszöltem egy darabig.
Az egyik évelőágyásból késsel kivagdostam egy csomó lóromot, még kicsik voltak, szerintem magot hozott ide valahonnan a szél. Nem szeretném, hogy elszaporodjon, mert később kiirthatatlan, nagyon mélyre megy a gyökere. Tudom, ehető, de van itt egyéb ehető is és ha lóromra fenném a fogam, csak a kapun kell kimennem, hogy találjak belőle több tonnányit. 
Mikor jönnek a FB csoportokban az elméleti fotelkertészek ezzel az "Edd meg" dumával a különböző növények kapcsán (pl. tyúkhúr, porcsin, meg disznóparéj, akkor szoktam mondani, hogy itt egy egész vegántábor is megcsömörlene. 

És még ma reggel is nagyon friss voltam, egy kora reggeli mosogatás és tűzhelypucolás után (muszáj volt, kihabzott este a sárgaborsó), már reggel 6-kor kirongyoltam a kertbe és a csodaásóvillával gyorsan felnyomkodtam a borsó helyét, mert az eső úgy leverte, hogy borzasztó. Sima volt a felülete, pár nap napsütés után a víz lefolyt volna róla. Látszik a kép bal oldalán, hogy nézett ki. 
Beleültettem a lila és a fejeskáposzta palántáimat (erről már nem csináltam fotót, majd amikor nőni kezdenek), de még van benne hely. Majd megnézem, hogy szeretik-e egymást a céklával és ha igen, akkor még bemegy oda egy adag cékla. Ha nem, akkor leveles kel magról, nem kell belőle sok, annyit azért nem eszem belőle. 
És még gyorsan megkapáltam a pár nem tudom milyen palántámat is (vagy karalábé, vagy karfiol), mert azok nincsenek még mulcsolva és ott is simára verte a talajt az eső. 
Megnéztem a zöldbabot is, szerintem a hét második felében már szedhető lesz és ahogy elnézem, rengeteg lesz. Úgy tűnik a zöldbab szeret nálam lenni, mert még tavaly is sok volt, abban a szárazságban. 

És hogy virágok is legyenek, ezt a nem jut eszembe milyen tárnicsot kéknek vettem és ez lett belőle. Elég jelentéktelen, viszont szemmel láthatóan szereti a helyet és persze elfér egy ekkora kertben, úgyhogy maradhat. 

Ezt a rózsát nem adja vissza a kép. Ránézek és olyan, mint valami romantikus regény díszlete, fantasztikus. Lassan már elnyílik, majd valahogy be kell oda másznom és lemetszeni. Tegnap az összes többit megmetszettem, most nem néznek ki igazán jól szegények, de majd újra kihajtanak és megint lesz rajtuk sok virág, de már csak nyár vége felé. 

A körömvirágokat és a kaliforniai kakukkmákokat már nem is ültetem, csak úgy vannak. 

Ez az egyik piros kokárdavirágom, pontosabban ez a vásárolt növény magjából szaporodott, amúgy sokkal nagyobb, mint a "anyja". 

A medveköröm a ligetszépékkel. 

Már sok szarkalábat visszavágtam, ezek már "csak" az oldalsó hajtásokon lévő virágok, hamarosan teljesen vissza lesznek vágva és akkor nagyon más lesz a kert képe.
A pompás küllőrojtok is most vannak a teljes virágzásban és a kárpáti harangvirágok most kezdik, ahogy az orbáncfű cserje (Hypericum Hidcote) is most kezdi (alul a sárga). 
Megint kaszálni kéne, de nem fűlik hozzá a fogam. 

Ma nagyon korán kivetett az ágy. Felkeltem negyed 5 körül, mert már fel voltam egy ideje és nem akartam elkezdeni hülyeségeken gondolkodni.
Azt gondoltam milyen jó, hogy ilyen korán van, lesz egy kis időm, nyugisan megkávézok, mielőtt a macskák ellepnek megint, de nem volt szerencsém. Ezek itt őrködnek szerintem folyamatosan, mert 2 percen belül itt volt az egész éhes brancs és kezdhettem is a pincérkedést. Ezek a macskanépek mindig éhesek! 
Viszont szeretem ezeket a nyári kora hajnalokat, csicseregnek a madarak, jó, friss levegő van, minden tárva-nyitva... persze azért kávézni is jó volt, természetesen az éhes szájacskák kiszolgálása után. 

A tegnap délelőttöt a konyhában a töltöttem. 
Nem lehetett kimenni a kertbe, mert nagy a sár, nagyon párás, fülledt volt a levegő is (ma is az) és egyébként se volt kedvem hozzá. Kimentem egy kicsit egy óra körül, de nem lehetett megmaradni a napon.

Így aztán kertészkedés helyett megfőztem, illetve volt egy nagy káposztám is, azt lesütöttem és eltettem a fagyasztóba. 3 dobozzal lett, majd még sütök hozzá. Szeretem télen elővenni, csak tésztát kell hozzá kifőzni, kis borsot rá  és kész is az ebéd. 
Főztem egy kis (péntek este beáztatott) lencsét is, amiből lencse tócsni lett rágcsának. 

Aztán úgy belejöttem, hogy kimentem még és szedtem egy nagy csomó csokoládémentát, jól megmostam és beáztattam citromkarikákkal, ma már adtam hozzá cukrot és citromsavat, ott főtt már korán a tűzhelyen, de alábbhagyott a lelkesedésem. Gondolkodtam, hogy üvegbe tegyem-e el, vagy fagyasszam le kis kockáknak. Lehet, hogy jobb lenne néha elővenni egy-egy kockát, mert nem fogyasztok túl sok mentát. Gondoltam, ha megbontok egy egész üveggel csak megromlana. Aztán nem volt hozzá türelmem és beleöntöttem üvegbe, csaptam hozzá egy kis 70%-os alkoholt és vagy eláll vagy nem. 
Nem volt semmi kedvem az üveget sütőben sterilizálni, meg dunsztolni meg szarakodni.
Általában nem szoktak a konyhai lelkesedéseim sokáig tartani. Már tudhatnám... 
Kár volt hozzáfogni az egészhez, csak látom, hogy mások csinálják, közben meg nekem nem is kell, mert direkt nem iszom cukros löttyöket. 
Szoktam mondani, hogy én olyan vagyok, mint az állat, akkor iszom, amikor szomjas vagyok és akkor is leginkább csak vizet. 

Tettem azért pár kört a kertben is... megint minden csupa fű.  Illetve késő délután csak nekifogtam és kikapáltam két évelőágyás között a füvet, mert már nagyon nagy volt, de hát mindenütt nagy... 

Ma viszont kinn voltam már, kivittem, földbe tettem és megjelöltem a poloskavészt, ami eddig benn volt kis pohárban, de nem kelt ki. Azt írják róla, hogy hónapokig, vagy akár egy évig eltarthat a csírázása. Majd meglátom lesz-e belőle valami a szabad földben. 

Aztán megmetszettem a szőlőt, mert már a fákon futott az is. Olyan szép, nagy levelei vannak, eszembe is jutott a dolmades, de van kajám és tegnap elég volt a konyhatündérkedésből. 
A lemetszett hajtásokat összedaraboltam és elvittem hátra a cserjék alá. Úgy haladok, hogy csak ott szedem ki a füvet, ahol azonnal mulcsolom is. 
Nagyon nagy a fülledtség, nem igazán esik jól kinn lenni. 

Ekkora a fű a cserjék alatt megint, de a tamariska legalább szépen növekszik. Jövőre már egész komoly kis fa lesz. 

Ezek alatt a múltkor kiszedett borsószalma van. 

Ide tettem a levágott szőlőhajtásokat. Nem szép, de kevésbé engedi nőni a gyomot. Addig, amíg a cserjék meg nem nőnek jobban, addig nem tudom kialakítani azt az aljnövényzetet, amit szeretnék, mert oda majd árnyéktűrők kellenek, de most még nem elég az árnyék és persze a cserjék is sokkal sűrűbbek lesznek. 

Virágot hoz a mákkóró is. Ez az amit kaptam, úgy látom idő kell neki, amíg megszokja a helyet. Száradtak le levelei is, de sokkal nagyobb lesz majd ez, 2,5-3 méteresre is megnő. 

Ezek már tényleg az utolsó szarkalábak. 

Kinyílt a sárga (az egyik fajta sárga) LIDL-es cickafark is. Jól mutat a Monardával. 

Ismene.