Meg kell változtatnom a ribizliről vallott nézeteimet, mert a cukrozott ribizli nagyon finom. Tegnap nagykanállal zabáltam bele este és tettem el belőle mára is. 
Pedig igyekszem nem túl sok cukrot enni, de ez így nagyon jó. Tegnap is leszedtem egy tál ribizlit, (kb. fél kilót) és este a TV előtt csücsülve leszemeztem, megmostam és megcukroztam barna nádcukorral. Egy dobozzal betettem a fagyasztóba és ami maradt, abba zabiztam bele.  
Egyébként 1 bokrom van, de valami hihetetlenül sok ribizli van rajta. Fokozatosan szedegetem le róla, most már záros határidőn belül le kell szednem, mert lehull. 
Ribizlizselét szoktam belőle csinálni, de van még a tavalyiból, sőt a tavaly előttiből is, ezért most így enni tettem el. Január-február tájékán nagyon jó ám ezeket elővenni, amikor már a narancs az ember fülén folyik ki, a narancsra elég hamar rá szoktam unni egyébként is. 
Az almára viszont soha, azt nagyon szeretem, el se tudom képzelni, hogy nap teljen el anélkül, hogy almát ennék. 

Tegnap kigyomláltam a tavasszal felvillázott részt is, amibe a josta ágakat dugdostam el. Úgy látom, hogy 3 josta állt be, majd helyet kell nekik keresnem a kertben, de nem tudom kell-e 3 belőle. Azt olvastam, hogy napos, de nem forró helyet szeret ezért valahová az észak felé jobban lejtő részre fogom ültetni.

Érdekes egyébként, hogy mennyi ilyen bogyós van a kertben, ribizli, fekete ribizli, eper, szeder, szőlő és tavasszal ültettem a mézbogyót is.

Tegnap estefelé kiszedtem egy csomó füvet az életfák alatt is egy részen, ahol a gaz eléggé elnyomta tavasszal a meténget. Most csináltam nekik szabad teret a gyomtól, hadd nőjenek. Az ott egy eléggé száraz rész, de a meténg jól megél benne és legalább az is egyre rendezettebb lesz. Így haladok a még nem művelt részekkel, kis darabokat teszek rendbe, aztán egyszer csak összeérnek. 

Gazoltam még kicsit az egyik egynyári ágyásban is, az a rész valami borzasztóan terméketlen, alig nőnek benne a növények, (a gaz is gyér benne). Azt hiszem a ház elől a levágott füvet oda fogom ráteríteni, hogy el tudjon kezdődni rajta létrejönni egy humuszréteg. Eső után az a darab olyan,  mint a beton. 
Kiültettem végre az összes virágpalántámat is, az őszi vérfű, a macedón varfű (ha az lesz belőle, fura a levele), a bársonyos kakukkszegfűk mind földben vannak. 

Még van 2 árnyékliliomom, amiket ki kell ültetnem és 2 Clematis... egyszerűen nem tudom hová tegyem őket. Rendezkedni kéne egy kicsit a kertben, de nincs rá elég időm... de az is lehet, hogy az egyik (a nagyra növő) Clematis egy nagyon nagy cserépbe fog kerülni és marad a teraszon. Majd kitalálom még. 

Ha már Clematis, a Star of India ilyen szép virágokat hozott, pedig csak tavaly ültettem és ráadásul tavasszal át is ültettem, szerencsére nem zavarta. Úgy tűnik jól érzi magát az új helyen. 

Nyílnak az árnyékliliomok is, ez benn van az orgona alatt és milyen szép virágokat hozott. 

A varjúhájak is virágoznak, ez a fehér virágú (Sedum Album) fantasztikus habokat képez a kertben, nagyon szép. 

Az egész sziklakert nagyon szép. 

Rózsák.

Orbáncfű, várom, hogy majd a virágzás után a bogyók is megjelenjenek rajta.

Kárpáti harangvirág, ezt is át kell majd tennem valahová, mert nem igazán tud mutatóssá fejlődni azon a helyen, ahol van. 
Lassan kinövi a virágoskert a rendelkezésre álló teret, terjeszkednem kell. 

Milyen jó, hogy a margarétát levágtam, ki tudott nyílni a kis talajtakaró rózsám, az igaz, hogy nem engedem a talajon feküdni, kicsit megemeltem, mert a földön fekve hamar tönkremennek a virágai. 

Nem ültettem a díszdohányt, ezek a tavalyiak szétszórt magjából keltek ki. 

Macskajelenet. A fekete-fehér cica egy idegen cica, nem is szép cica, nem szeretem az arcát. Ide akar járni, de én se engedem és a többi cica is észrevette, hogy nem szeretem és most ők is űzik. Pedig a Mosogató Cica (a szürke) se a mi cicánk, mégis űzi. Biztos kandúr az idegen cica is, eszméletlen mennyi kóbor kandúr van itt a környéken és az is érdekes, hogy errefelé nincsenek cirmos cicák. 

Azt hiszem félig megoldottam Elza bedörömböléseinek a kérdését, ugyanis minden alkalommal, amikor bedörömböl, akkor én meg kidörömbölök. 
Egyelőre az van, hogy nagyon meg van lepődve, mert a kidörömbölések után csend van... egy darabig. Csak hát macskából van a lelkem és keresztül akarja vinni az akaratát. Meglátjuk ki lesz a győztes. :D 
Elza egyébként okos cica, meg fogja tanulni, hogy ne őrjöngjön. Azt is olyan szépen megtanulta, hogy nem járunk be az ablakon. Már nem is próbálkozik. Párszor kimentem érte és hívtam, hogy jöjjön az ajtón és olyan gyorsan megértette és megtanulta. 

Elkezdtem fokozatosan leszedni a ribizlit is. Leszedtem egy tállal belőle, leszemeztem este TV nézés közben és megcukroztam, eltettem a fagyasztóba. Megkóstoltam így cukrozottan, meglepően finom volt. Szerintem télen jól fogok járni vele. 
Azért cukroztam (és az epret is), mert azt tapasztaltam, hogyha cukorral fagyasztom le, akkor nem lottyad szét és nem válik olyan ízetlenné a gyümölcs, hanem megőrzi a nyári, finom ízét. Jó lesz majd télen rátalálni. 

Tegnap délután lekaszáltam a ház előtt és belül az Árnyas kertnél  a füvet, sokkal pofásabb lett, mint volt. Utána mindig jönnek a madarak rovarokat szedegetni, olyan aranyosak voltak a rigók tegnap is, ahogy ott ugriztak a levágott fűben és csak kapkodták a falatokat befelé. :) 

Ez a piros cickafark egyre szebb. Nem kedveltem különösebben a cickafarkakat, de egyre jobban beleszeretek, nagyon szép és tartós díszei a kertnek. 

Az égőszerelemmel is hasonlóan vagyok. Elsőre azt gondoltam, hogy nem éri meg tartani ezt a virágot azokért a kis csimbókokért a tetején. Tavaly volt ez, akkor második évesek voltak és a szárazság se segített nekik megnőni. Az idén viszont nagyra nőttek, jó méteresek és hatalmasak rajtuk a virágfejek, arról nem is beszélve, hogy mennyire tartós ez a virág. Már hetek óta nyílik. 

Kinyílt a macskafarkú veronika is. Elég viszontagságos volt a sorsa. Amikor hazahoztam és elültettem, csak kornyadozott, majdnem elpusztult, mígnem rájöttem, hogy azért olyan száraz folyton, mert vakondjárat volt alatta és elfolyt a víz. Kivettem és odébb ültettem egy kicsivel. Akkor elkezdett éldegélni, de jött az a száraz 2021-es ősz és tél, aztán a tavalyi aszály... ez a virág volt az egyik, ami tavaly kapott néha vizet, különben nem maradt volna életben. 

A kasvirágok is nyílnak már, még nem az összes, még van két, nagy bokor ami várat magára.

Az oroszlánszájak (mi tátikának hívjuk) is egyre szebbek, lesz róluk kép majd bőven, mert olyan fantasztikusan szép és változatos színei vannak, hogy csak nézem őket és várom, hogy újabbak is kinyíljanak. Igazi meglepi virágok. 

Újabb virágzó kövirózsa. 

A sziklakert egyik oldalában is kezd bedúsulni végre a növényzet. Ez egy olyan rész, ahová elég nehéz volt megtalálni, hogy mi kerüljön. 2019-ben még kukorica volt itt, aztán 2 évig cukkini, mert nagyon trágyás volt és a virágok kiégtek benne, a cukkini meg imádja a trágyát ezért kizabáltattam vele a talajt. Most már a dísznövények is jól érzik itt magukat.

A tavaly tavasszal ültetett bugás hortenziám. Kb. 20 centis volt és úgy őrizgettem, miután kiültettem tavaly márciusban, jött egy pár napos, hatalmas fagy, aztán meg egész nyáron rajta volt a szemem, nehogy kiszáradjon. Körbevettem vastag keménypapírral a talaját és azon még mulcs is volt, hogy képes legyen őrizni a nedvességet és meg is hálálta. Még csak most nyitja a virágait és még nem tudom majd tényleg el fog-e színeződni olyanná, mint amilyennek vettem, de miért is ne? Középen már nagyon komoly, nagy hajtásai is vannak és jövőre már sokkal nagyobb lesz. 
Úgy látom, hogy az előző éves hajtásain hozza a virágait. Még nem mind olyan bugás formájú, de már alakulgat. 

Ezek pedig az elpusztíthatatlan sásliliomok első nyíló hírnökei. Hatalmas már ez a telep és még lesz egy csomó más színű is, a kert egyéb részein. 

Szőlő is lesz bőven és egész nagy fürtöknek tűnnek. Én nem értem, hogy a szőlőt a legtöbbet miért permetezik agyon annyira. Nálam tavaly se látott permetet, az idén sem és olyan szép egészségesek a növények. Pedig ezek nagyon öreg tőkék már. Olyan szépen fut a kapu fölött. 

Tegnap egy cseppet se volt jó idő, egész nap esőre állt, délután is sötéten borongott. Nem is terveztem semmit a kertben, csak kimentem, hogy berajzolom az újonnan ültetett virágokat a rajzomba. 
Aztán megláttam, hogy mennyi fű van (lett) és mekkorát nőtt megint... nem bírtam megállni, hogy ne szedjek ki valamennyit, különben megint kezelhetetlenné válna minden a kertben, mint tavaly nyár végén-ősz elején. 
Rengeteg folyondár van, úgyis visszanő, de legalább nem engedem, hogy teljesen feltekeredjen a növényeimre, mert alig lehet aztán leszedni róluk. 

Találtam a dzsumbujban két elég nagyra nőtt cickafarkat is, nagyon örülnék, ha nem vad lenne, hanem a kertben lévők szaporodtak volna. Izgalommal várom, hogy kinyíljanak. Kizárásos alapon csak a rozsdaszínű tudott egyébként szaporodni, esetlen a halványsárga, mert azon is volt virág tavaly. Na meglátom majd. 

Jól elcsesztem a lepkevirágokkal, az idén nem jó helyre ültettem ki őket. Remélem legalább magot fognak hozni, hogy jövőre tudjak nevelni belőle. A napos helyet szeretik, de úgy beárnyékolta őket a kúpvirág, ami mellesleg magától kelt, hogy alig kapnak szegények fényt és ez a sok eső se tesz jót nekik. 

Tavaly ilyen volt...

A rózsaszín Monarda viszont teljes pompában van. 

A klárcsik a fotózás óta sajnos nagyon lefeküdtek a földre, ezek se szeretik ezt a sok esőt. 

Egy újabb cickafark, először azt hittem fehér lesz, de végül halvány rózsaszínű lett.

Erről a csodaszínű tátikáról biztos lesz még kép, annyira szép a színe, fantasztikusan néz ki a sziklakertben. A háttérben az izsóp készülődik. 

Bársonyos kakukkszegfű, úgy szaporodik nálam, mint a csicsóka. Idén már nem engedem magot szórni. 

Fehér macskafarkú veronika. Még nem olyan nagy, mint a lila, tavaly ültettem, egy picike szál volt, de már ebben az évben is terjeszkedett valamennyit. 

Másik tátika. Ezek magról vannak mind, nagyon korán, még februárban vetettem őket és most kezdik a virágzást. Nem volt elég meleg nekik, pedig már régóta ki vannak ültetve a kertbe. 

Ernyős verbéna, ezek átteleltek az előkertben. Hátul is van pár, ami áttelelt, de rezeg a léc ez alatt a növény alatt, mert elképesztően gyomosít. Nem biztos, hogy jövőre megtűröm a kertben. Van már pár növény, amitől megszabadultam, pl. a margarétából is csak egy tövet hagytam,  mert tavaly az is szétszórta a magját és ráadásul túl magas, nem tartja magát, szétborul, tönkretesz más növényeket. A verbéna mondjuk legalább nem borul szét...de rendkívül erőszakos növény. 

Fehér kasvirág. Ezt is tavaly vettem. Kész csoda, hogy ezek a tavaly nyári ültetésű növények egyáltalán megmaradtak, de ahhoz képest szépen szaporodnak is. 

A ligetszépét ahány szögből fotózom, mindig tud együtt mutatkozni valamelyik virággal. Itt most a levendulával van. Szegény levenduláim nem valami fotogének, nem jó helyen vannak, majd szét fogok nézni és keresek nekik más helyet. Tulajdonképpen az előkertben lenne jó helyük, mert az meleg és száraz.