Tegnap több kedvem volt a kertben tevékenykedni, de 3 körül bejöttem, mert már kezdtem behisztizni az izzadtságtól meg a szúnyogoktól is. Van vagy 6 új csípés a lábszáramon (meg régebbiek is) és már nagyon elegem van a vakarózásból. 
Pedig azonnal be szoktam kenni ecettel, de van csípés elleni gélem is, meg liliom tinktúra, meg lándzsát útifű tinktúra, de akkor is viszket. A legjobb az ecet, de azzal a csípés után azonnal be kell kenni. 

Kiszedtem a rakás gyomot a tamariska körül, mert a múltkor beültettem növényekkel és alig találtam meg közötte őket. Óvatosan szedtem a füvet, hogy ki ne húzzam a saját ültetésű növényeimet. Kiszabadítottam a magról nevelt mákkórót is a tűztövis mellett... nagyon szép nagy már.
Viszont egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ez a pár meleg nap és az eső micsoda növekedést idézett elő. Lassan ott fogunk tartani, majd már szabad szemmel is látható lesz, ahogy nő a gyom... bakker. 

A paradicsomok is megbolondultak, újra kellett kacsozni, felkötni, mert nőttek egy csomót, azzal is elszöszöltem egy darabig.
Az egyik évelőágyásból késsel kivagdostam egy csomó lóromot, még kicsik voltak, szerintem magot hozott ide valahonnan a szél. Nem szeretném, hogy elszaporodjon, mert később kiirthatatlan, nagyon mélyre megy a gyökere. Tudom, ehető, de van itt egyéb ehető is és ha lóromra fenném a fogam, csak a kapun kell kimennem, hogy találjak belőle több tonnányit. 
Mikor jönnek a FB csoportokban az elméleti fotelkertészek ezzel az "Edd meg" dumával a különböző növények kapcsán (pl. tyúkhúr, porcsin, meg disznóparéj, akkor szoktam mondani, hogy itt egy egész vegántábor is megcsömörlene. 

És még ma reggel is nagyon friss voltam, egy kora reggeli mosogatás és tűzhelypucolás után (muszáj volt, kihabzott este a sárgaborsó), már reggel 6-kor kirongyoltam a kertbe és a csodaásóvillával gyorsan felnyomkodtam a borsó helyét, mert az eső úgy leverte, hogy borzasztó. Sima volt a felülete, pár nap napsütés után a víz lefolyt volna róla. Látszik a kép bal oldalán, hogy nézett ki. 
Beleültettem a lila és a fejeskáposzta palántáimat (erről már nem csináltam fotót, majd amikor nőni kezdenek), de még van benne hely. Majd megnézem, hogy szeretik-e egymást a céklával és ha igen, akkor még bemegy oda egy adag cékla. Ha nem, akkor leveles kel magról, nem kell belőle sok, annyit azért nem eszem belőle. 
És még gyorsan megkapáltam a pár nem tudom milyen palántámat is (vagy karalábé, vagy karfiol), mert azok nincsenek még mulcsolva és ott is simára verte a talajt az eső. 
Megnéztem a zöldbabot is, szerintem a hét második felében már szedhető lesz és ahogy elnézem, rengeteg lesz. Úgy tűnik a zöldbab szeret nálam lenni, mert még tavaly is sok volt, abban a szárazságban. 

És hogy virágok is legyenek, ezt a nem jut eszembe milyen tárnicsot kéknek vettem és ez lett belőle. Elég jelentéktelen, viszont szemmel láthatóan szereti a helyet és persze elfér egy ekkora kertben, úgyhogy maradhat. 

Ezt a rózsát nem adja vissza a kép. Ránézek és olyan, mint valami romantikus regény díszlete, fantasztikus. Lassan már elnyílik, majd valahogy be kell oda másznom és lemetszeni. Tegnap az összes többit megmetszettem, most nem néznek ki igazán jól szegények, de majd újra kihajtanak és megint lesz rajtuk sok virág, de már csak nyár vége felé. 

A körömvirágokat és a kaliforniai kakukkmákokat már nem is ültetem, csak úgy vannak. 

Ez az egyik piros kokárdavirágom, pontosabban ez a vásárolt növény magjából szaporodott, amúgy sokkal nagyobb, mint a "anyja". 

A medveköröm a ligetszépékkel. 

Már sok szarkalábat visszavágtam, ezek már "csak" az oldalsó hajtásokon lévő virágok, hamarosan teljesen vissza lesznek vágva és akkor nagyon más lesz a kert képe.
A pompás küllőrojtok is most vannak a teljes virágzásban és a kárpáti harangvirágok most kezdik, ahogy az orbáncfű cserje (Hypericum Hidcote) is most kezdi (alul a sárga). 
Megint kaszálni kéne, de nem fűlik hozzá a fogam.